A kommunizmus emléknapja február 25-e

Magyarországon február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az Országgyűlés 2000. június 13-án döntött erről. Először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól a Parlamentben és az ország középiskoláiban.

A budakeszi megemlékezésre nagyon sokan voltak kíváncsiak. A megnyitó beszédet dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszony tartotta.

?Ha a jövőre vagy kíváncsi, képzelj el egy csizmát, amint egy emberi arcra tapos, és ott is marad.? E szavakat George Orwell mondta, amikor valaki a kommunizmus eljöveteléről faggatta. Most, amikor a kommunizmus áldozatainak emléknapján polgártársainkra emlékezünk, meg kell állapítanunk, hogy Orwell egyáltalán nem túlzott.

Az 1945 utáni időszak történelméről egyelőre vajmi keveset tudunk, hiszen a diktatúra által elénk tálalt dolgokat tudhatjuk csak. A történészek feladata, hogy feltárják a tudományos igazságot, annak minden részletével. A mi feladatunk, hogy megőrizzük a történelmi emlékezetet. Azoknak az embereknek az emlékezetét, akik áldozatul estek ennek a zsarnokságnak.

Egy mondás szerint a 18. század megölte az Istent, a 19. század végzett az egyházzal, a 20. század kiirtotta az embert. A kommunista szellem úgy gondolta, hogy eldöntheti, mi a jó, mi az igazságos, mi a szép, az igaz és erényes. Bátran állították, csak egyetlen helyes út, helyes gondolat, helyes ügy létezhet a világban: az övéké. Ebből kiindulva úgy vélték, jogukban áll bármikor bárki könyörtelenül elpusztítani.

Földi paradicsomot ígértek, ahol a megtermelt javakból mindenkinek egyformán, igényeihez mérten jut. Emlékezzünk csak Orwell állatfarmjára: ?minden állat egyenlő, de vannak, amelyek egyenlőbbek.?

Mi, magyarok is találkoztunk a gulággal. Menczer Gusztáv, a gulágot megjárt milliók egyik túlélőjének számításai szerint 1944?1949 között a Szovjetunióba hurcoltak mintegy 750 ezer magyar állampolgárt. Az elhurcoltak közül legkevesebb 200 ezren hunytak el a halálmenetekben és a kiszállítás borzalmas körülményeinek következtében. További legkevesebb 150 ezer magyar vesztette életét a koncentrációs táborokban szerzett betegségekben, amelyek között első helyen szerepelt az éhenhalás, a tuberkulózis és a malária.  Pontos adatokat sohasem fogunk megtudni. Rettenetes számok ezek. A gulág nem válogatott, mindenkit elnyelt. Volt ott diplomata és miniszterelnök, munkás és paraszt, katona és író, egyetemi tanár és zeneszerző, boltos és matróz, pap és zsebmetsző, kommunista és szabadgondolkodó.

1956 megtörte ezt a valóra vált rémálmot: az igazság fenn ragyogott, s bár a sötétség erői látszólag elnyomták, de soha többé nem aludt ki.

?Ha a felhő eloszlik, mindig előjön a fényes nap? ? írta Ovidius, aki maga is száműzetésben halt meg, távol szeretett Rómájától. Minden rossz, a legfeneketlenebb rossz is véget ér egyszer. Nekünk megadatott, hogy lássuk és hallhassuk az igazságot, a túlélők és meggyötörtek, az áldozatok igazságát. Itt állunk tehát, hogy ezen igazság fényénél fejet hajtsunk az áldozatok előtt és emlékezzünk.

A mi időnk az építkezés, a gyarapodás és a békés élet kora. Becsüljük meg a rendelkezésre álló időt, és éljünk a lehetőségeinkkel. Ezért is kell minden évben találkoznunk ezen a napon. Ezért kell emlékeznünk mindarra a pokolra, ami történt ? fejezte be beszédét a polgármester asszony.

A kiállításon Sinka Jenő, a Pofosz Fejér megyei elnöke kalauzol végig, néhány ?állomásnál? el-elidőzve. A kiállítás az 1919?2006-ig terjedő időszakot dolgozza fel, dokumentumkiállítás jelleggel. Az első állomás 1919. Ekkor kerültek először hatalomra a kommunisták a XX. században. A kezdet sem volt egyszerű, a ?dicsőséges 133 nap? alatt 509 embert gyilkoltak meg, egyedül Dunapatajon 67-et. A módszer brutális, drasztikus: utcákon fákra akasztották az embereket. Hogy kik? A kommunisták. S hogy milyenek voltak ők, csak el kell olvasni Szolzsenyicin és Wass Albert munkáit.

A következő csomópont a II. világháború utáni időszak, amikor is 800 ezer embert hurcoltak el ? különböző ürügyekkel, különböző jogcímen. Egyébként a Szovjetunióban 40 000 gulág tábor működött. A Rákosi-korszakban iszonyú mennyiségű törvénytelenség zajlott hazánkban: a kitelepítések, a koncepciós perek, a meghurcolt papok kálváriája, a munkatáborok, amelyeknek legismertebbike a recski volt. Mártír lett a polgárdi illetőségű Császár István, akit azért végeztek ki, mert nem teljesítette a beszolgátatási kötelezettségét, nyilván példát akartak statuálni.

1956, a forradalom és szabadságharc a következő nagy témakör, amikor is ?a csillag lehullt?. Azóta sem kaptunk választ arra kérdésre: kik lőttek a fegyvertelen tömegbe okt. 25-én a Kossuth téren? Sinka Jenő meggyőződése, hogy az előző napon ülésező MDP Központi Vezetősége ülésén a teljhatalmat kérő Földes László és Apró Antal lehetnek a tömegbe lövetés elrendelői. Hivatalosan 120-an haltak meg, a valós szám ennél lényegesen nagyobb, akár 650 is lehet.

A november 4-ei események már a megtorlás kezdetét jelzik. Sorra születtek a halálos ítéletek (3-szor annyi, mint 1849-ben, Haynau tábornok működése alatt.) Ez azért elgondolkodtató… Nagy port vert fel Mansfeld Péter esete: amikor letartóztatták, még 15 éves volt mindössze. Megvárták, míg nagykorú lesz (18 éves), és utána 10 nappal felakasztották.

Nem annyira közismert, hogy a megtorlások idején sokakat a Szovjetunóiba vittek, nem fogják elhinni: a jó öreg gulágokba! 870 emberről tudunk, akik akkor odakerültek.

1989-ben már érezték a kommunisták: nem sokáig tarthatják már fenn a diktatúrát. Az MSZMP  kettévált: az MSZP-re és a Munkáspártra. Majd ezek is tovább osztódtak. Egy érdekességre is felhívta a figyelmünket Sinka Jenő: a Demokratikus Koalíció nevű alakulat kezdőbetűi Gy. F. feleségének nevére, Dobrev Klárára emlékeztetnek. Aki történetesen Apró Antal unokája. Véletlenek pedig nincsenek…

A kiállítás utolsó állomása 2006, az ?56-os forradalom 50. évfordulója. A rendőrterrorra minden emlékszik, azóta sem történt igazi felelősségre vonás. Akkor adták át az ?56-os emlékművet, amit Bitó erdőnek mondanak. A kivégzésekre utal, a bitófákra, ahol egyszerre két hóhér végezte szakértelemmel a munkáját. Sajnos, ?Biszku Béla tovább él?, hiszen a kommunista nem tűnik el, csak átalakul.

Végezetül egy Márai-idézettel fejezte be rögtönzött tárlatvezetését: ?Senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.?

Mint Tóthné Fajtha Anita, az EFMK igazgatója elmondta: mindenkinek, fiatalnak, idősebbeknek meg kell néznie ezt a kiállítást.

Szabó Tibor Mihály

A videó lejátszásához kattintson az alábbi képre: