Vackor vár

ANGOL TÁBOR ? 2013. augusztus 17?23. Alig egy napja érkeztünk meg Kecskemétről, az angol táborunk helyszínéről. Még mindannyiunk fejében angol szavak százai cikáznak, szerintem sokunk tegnap éjjel (is) angolul álmodott.

Múlt hét szombaton, kora délután érkeztünk meg Kecskemétre, ?Vackor várába?, ahol azután egy hetet töltöttük. Talán elsőre minden 21-dik századi gyerek számára ijesztően hatott ez a hely, ugyanis az erdő kellős közepén volt, és nemhogy internet lehetőség, de még térerő sem volt. De mindannyian nagyon hamar rájöttünk, hogy nem is nagyon van ilyesmire szükség, mert ezek nélkül is remekül tudja érezni magát az ember.

Elfoglaltuk a szobáinkat, és délután 3-tól már el is kezdődött az első angolóránk, ami ? a szállásunktól pár méterre ? egy olyan épületben volt megtartva, amelyet direkt konferenciákra és tanórákra terveztek. Furcsa volt eleinte az érzés, hogy nyáron tanulunk, de nem kellett sok idő, és valamennyien belejöttünk a tanulásba. Ebben nagy szerepet játszott a kiváló időbeosztásunk is. Reggel 9-től kezdtük az első tanórát, és általában fél tizenegy körül hagytuk abba, amikor egy félórás szünetünk volt, tízóraival egybekötve. Ezután még általában délig, esetleg néha fél egyig tanultunk, és utána ebédeltünk. Az ebédünk után egy hosszú szünet következett, ami alatt mindenki kellően kipihenhette magát. Háromtól kezdtük ismét a tanulást, ugyancsak egy kis uzsi szünettel, mint ahogyan délelőtt is. Az, hogy a délutáni tanulást mikor fejeztük be, változó volt, de általában 5-6 között. A délutánjainkat közös programokkal töltöttük, leginkább métázással egy közeli réten, de lehetőségünk adódott kipróbálni a lövészetet is, sokat pingpongoztunk és csocsóztunk, sőt, egyszer még az erdőbe is elvittek minket egy ?tanulmányi sétára?. A délutáni programok és a vacsora után még mindannyiunknak tanulnunk kellett. Kaptunk ugyanis egy olyan feladatot, hogy naplót kellett írnunk angolul, amit minden nap végén le kellett adnunk Szentpéteri Mária tanárnőnek. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a feladat. Nagyon örülhettünk, mert olyan különleges napló volt ez, aminek nem csupán panaszkodni és mesélni lehetett, hanem a naplónktól még választ és tanácsokat is kaptunk, mindezt persze angolul.

Ugyan egytől egyig nagyon elfáradtunk, de azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy remekül éreztük magunkat, és valamennyien sokat fejlődtünk, hála a csendnek és nyugalomnak, ami itt körülvett minket, az időbeosztásnak ? amit már említettem ?, és a nagyszerű feladatoknak, szórakoztató angolóráknak, amit meg leginkább a tanárnőnknek köszönhetünk. Remélem, hogy lesz még részem ilyen hasonlóan jó táborban!

Klempa Kitti 9. b.