Székely Farsang Budakeszin
A Budakörnyéki Székelykör január 12-én tartotta farsangi bálját. A színvonalas, lélekemelő műsor után hajnalig porzott a padló a székely csizmák táncától a művelődési házban. A teltházas eseményen a fergeteges táncról egy Korondról érkezett együttes gondoskodott.
A vendégeket Ambrus András bácsi, a Budakörnyéki Székelykör tiszteletbeli elnöke köszöntötte, aki több, mint 100 magyar filmben szerepelt. András bácsi fellépését mindig várja a közönség, hiszen jó szokásához híven mindig csattanós, derűs és mégis szívhez szóló a mondanivalója. Ezúttal Dr. Toró Árpád „Mi székelyek” című könyvéből idézett. A székely góbéságról, furfangosságról, önérzetről, büszkeségről, bükkfejűségről, bicskásságról és dacról szóló értekezés mindenkit megmosolyogtatott. András bácsi saját katonatörténetét elmesélve a székely ember erejére, kitartására adott példát.
Ambrus András bácsi köszöntőjét övező hatalmas tapsvihar után a székely és a magyar himnusz eléneklése következett. A székely himnusz mind a hat versszakát elénekelte az ünneplő vendégsereg, a mindenre figyelő szervezők az asztalokra előre elhelyezték a kinyomtatott szöveget, hiszen csak az első két szakaszt szokás énekelni, így sokan nem ismerik a teljes szöveget. A teljes székely himnusz éneklésével nem marad meg az emberben, és a mellette felnövekvő gyerekekben, hogy a székelyek himnusza az elmúlást idézi a ?porlik, mint a szikla? refrénnel, hanem a jövőbe vetett hitünk, hogy ?Imánk az Istent újra megtalálja? és, hogy ?Megáll a szikla, nem porlik tovább??
A magyar himnusz eléneklése után az esemény háziasszonya, Csipor Enikő elnökségi tag Kányádi Sándort idézte:
?Hadd lássam a székely hegyek
Bükkös, fenyős, kéklő ormát
Ahonnan már, amint hittem,
Csak egy lépés a mennyország?
A Budakörnyéki Székelykör tagjai távol élnek a szülőhazától, de lélekben mégis otthon, gyötrő honvágyuk jutalma az, hogy ma is szabadon és szeretettel gondolhatnak a földre, amely felnevelte őket. Erdély számukra nem romantika, hanem maga a valóság. Tündérország a gyötrő fájdalom, amely nem csupán a Szülőföld melegét adja, de leginkább a Szülőföld utáni vágyakozást és annak hiányát testesíti meg.
A Szülőföld érzésének felelevenítésére egy olyan színművészt kértek fel, akit mindnyájan ismerünk tv-ből, rádióból és nagyon sokan vagyunk, akik az ő Mátyás király hangján nőttünk fel: Helyey László színművész urat. Bege Attila, a Székelykör elnökének szívhez szóló összeállítását, „Barangolás a székely végeken” címmel Helyei László olyan beleéléssel, csodálattal olvasta fel, hogy sokak szemében megcsillantak a könnycseppek.
A szép háttérzenével összecsengő összeállítás gondolatban elvitt, visszavezetett egy kis időre, a Kárpát-medence e szép Tündérországába, Székelyföldre. A rövid történetek, melyek Erdőszentgyörgyről a Rédey család történetétől, Mádéfalván, Csíksomlyón át, Dózsa Györgyöt, Gábor Áront, Orbán Balázst felelevenítve vezetett egészen Székelyderzs történetéig. A művész úr Kölente Béla könyv részletével fejezte be a csodálatos összeállítást (itt teljes egészében olvasható), amelyet 1910-ben írt Gyergyószentmiklóson: ?Hirdessétek fajunk becsületét, tegyétek tudatossá a székely szívekben a hazaszeretetet, tanítsátok meg idegen ajkú testvéreinket arra, hogy annak a hazának érdekében kell munkálnunk, amelynek fiai vagyunk. Köszöntsétek nevemben a székelység minden igaz barátját!?
A következő fellépő Mészáros János Elek, a 2012-es „Csillag születik” győztese volt. Elek is visszarepítette a vendégeket a múltba, többek között Bánk bán „Hazám, hazám” áriája és a két világháború közötti örökzöld magyar melódiák hatalmas hangulatot emeltek.
A műsort a Diósdi Naprózsafa Hagyományőrző Néptánccsoport fergeteges táncbemutatója zárta, mely végén a vendégeket bevonva elindították a hajnalig tartó táncmulatságot, melyhez egy igazi székely együttes, a korondi Imre Trió Zenekar adta a talpalávalót.
KÉPTÁR A BÁLRÓL
Berlinger Gábor
A Székely Farsangi Bál összefoglalója a Buda Környéki TV-n
azért, hogy ne az maradjon meg bennünk, de főleg a mellettünk felnövekvő gyerekeinknek, hogy a Himnuszunk az elmúlást idézi ?porlik, mint a szikla? hanem a jövőbe vetett hitünk, hogy ?Imánk az Istent újra megtalálja? és, hogy ?Megáll a szikla, nem porlik tovább??