Reformáció emlékest

Luther Márton, a reformáció alapítója, 494 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én szegezte ki téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára, mely a katolikus egyház megreformálását célozta követeléseivel. Ezzel kezdetét vette a reformáció vallási folyamata.

Wittenbergben és az országon belül és kívül más városokban, így Budakeszin is istentiszteletekkel, és koncertekkel emlékeztek meg az évfordulóról.

 

Városunkban, 2011. október 31-én megrendezett emlékesten zsúfolásig megtelt a Református Templom, ahol közreműködtek: Bogár Mónika, Császár Angéla, Papp János előadóművészek, valamint a Zákányi Zsolt református vegyes kórus és Bán Annamária (fuvola), Nagy Mira (zongora) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói.

 

Igét hirdetett: Lacknerné Puskás Sára evangélikus, Szuhánszky Gábor metodista, Ács András baptista és Boros Péter református lelkész.

 

Gondolatok a reformációról

 

Lacknerné Puskás Sára, evangélikus lelkész igehirdetésében elmondta: a történelmen végigtekintve találkozhatunk korszakokkal, melyek egész társadalmak életét próbálják új alapokra helyezni, ideológiát vagy gazdasági elvet megadva biztos pontként. Végül ezek fölött is eljár az idő. Vagy adott helyzetre voltak jók, vagy eleve hamisan indultak.

A Budakeszire érkező az út mentén találkozik az étterem-reklámmal: ?újra a régi? Ezzel nyilván a régi alapokra helyezett jó minőséget ígérik. Vajon kinek mit jelentene a hír, ha óriásplakátok hirdetnék: ?Az egyház újra a régi?? ? Középkori dohos levegőt? ? Nosztalgikus hangulatot? ? Talán azt az első szeretetet, amit a Jelenések könyvének szerzője számon kér olvasóitól, s rajtunk keresztül tőlünk is? Az első keresztény gyülekezet testvériségét?

A reformáció azért drága ünnepünk, mert régi-új alapokat talál, s ad elénk (alánk?) Istennek a fent olvasható igéje ezt a régi-új alapot szeretné emlékezetünkbe idézni. Isten szavának igazi értékét akkor szokták aláásni, mikor egyfajta ?bezzeg?- üzenetként értelmezik. Mintha licitálna: Te a pénzre, tudásra, kapcsolataidra, kreativitásodra alapozod az életedet? Többet ígérek: Jézus! Telitalálat!

Ám Jézust nem kikiáltók hirdetik nekünk. Jézus nem a sok közül a legjobb tipp, hanem az igazi alap. Ő a régi, aki ?tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Az a kőszikla, amire a példázat okos embere építi a házát. Gyermekkoromban úgy képzeltem, addig keresgél az ember, míg egy jó erős kősziklát nem talál, ahova aztán építeni kezdhet. Milyen bolond is, aki a tengerparti homokon kezd építkezni! Ám Jézus példázatában mélységről van szó. Az ő hazájában az volt az építés alapelve, hogy addig kell ásni, míg követ nem érnek. Jézusra alapozni mélységet jelent. Nem ide-oda kapkodást: ?Hol is vessem meg a lábam??. Nem keresztény felsőbbrendűséget: ?Mi aztán tudjuk a legjobb tippet!?. Nem a szegények vigaszát: ?Ha más nem jutott, jó lesz Jézus.?.

Isten igéje bíztatás és bátorítás. Építkezések és rombolások, növekedések és összeomlások örök változandóságának, sőt anyagi valóságában az elmúlásnak kitett életünk alapja mégis ő. Amíg sokféle jó és rossz tapasztalat, öröm és bánat épül be az életünkbe, addig ő igéjével, szeretetével csöndben építi egyenként mindnyájunk életében az örökkévalóságot.?

 

Szuhánszky Gábor metodista lelkész így fogalmazott a reformációról: ?Ami a reformáció jelentőségét adja az, hogy a kora legfontosabb kérdésére választ tudott adni. Ma is ezt jelenti a reformáció.

– Az akkori kérdés: hogyan lehetne igazzá az ember Isten előtt? Mit tegyek az engem folytonosan vádló lelkiismeretemmel? Lelkiismeretvizsgálat, naplóírás önismeretre vezető kérdései: gyónás-bűnvallás, vezeklés, feloldozás állandó körforgása. És megszületett a válasz: ?Egyedül kegyelemből hit által.? Teljes a feloldozás Isten Krisztusban elvégzett áldozata által, ha annak érvényességét magamra nézve kérem Istentől.

– Ma nem az a kérdés: van-e bocsánat bűneimre? Nem gyötör a bűntudat különösebben.

Mai kérdés: Van-e egyáltalán Isten? Ha nincs, nincs kitől félni!

Ma a kérdés van-e egyáltalán bűn? Minden relatív, megmagyarázható.

Egy lelkész így ír erről: ?Ha templomba körbemennénk és mindenkitől megkérdeznék eltudja-e sorolni a Tízparancsolatot, azt gondolom, kevesen tudnák ezt megtenni.

Ma az a kérdés nem keltünk-e túl erős a bűntudatot kortársaink tudatában? Beszéljünk kevesebbet bűnről, kegyelemről! Beszéljünk inkább Isten szeretetéről!

Beszéljünk a Teremtőről és a Gondviselésről, és ennek kapcsán a környezettudatosságról, a fenntartható fejlődésről. Igen ez is nagyon fontos!

Beszéljünk a Mennyei Atyáról, hisz ő szeret bennünket? gyermekei vagyunk? hiszen Jézus így tanított imádkozni: ?Mi Atyánk??   Igen ez is nagyon fontos!

Beszéljünk Krisztusról, mint Megváltóról, de csak, mint hittételről: ?Ő a testté lett Ige?, Ő jött megváltani bűneinkből, meghalt és feltámadott és ennek következtében új és örök életünk van! A kérdés mennyire személyes mindez?

Pál apostol így szól:

(8) ?Közel az Ige szádban és szívedben?? ?A hit Igéjét hirdetjük??

(9) ?Ha száddal Úrnak vallod Krisztust, és szíveddel hiszel, hogy feltámasztotta a halálból, akkor üdvösséged van. Ezzel szemben ma:

–   Kiöregszik a gyülekezet, a protestáns gyülekezetekbe főleg az idősek járnak, létszámproblémáink vannak! (Bölcskei Gusztáv ref. püspök nyilatkozata)

Mindenkit biztatunk, a népszámlálás kapcsán vallja meg hitét. Vallást kell tennünk az evangéliumról nem szégyellve Jézus nevét kimondani otthon vagy a munkahelyen.

–   Gyakorlatból tudom, hogy könnyebb egy templomot felépíteni, mint gyülekezetet, közösséget építeni, lelkigondozni. A mai embernek mindenekelőtt élő közösségre lenne szüksége. Könnyebb külföldre menni szolgálatra, misszionáriussá lenni, mint szembenézni a

szekularizálódó ?keresztyén? tömegekkel.

 

Mit tehetünk ma, ami reformációt jelenthetné? Az volt akkor a helyes válasz ? ma pedig ez lenne a helyes?  Hogyan is mondja Igénk?

Szívvel és szájjal hiszünk és megvalljuk Jézust, a Krisztust. Megosztjuk a róla szóló örömhírt: elfásult, elidegenedett, helyüket nem találó fiatalokkal, a család széthullását természetesnek tartó házaspárokkal, testi- és lelki betegekkel, akiket gyötör a depresszió, a pánikbetegség, különböző fóbiák. Idősekkel, akik elvesztették a hosszú életúton reménységüket, vagy meg se találták soha beszélünk arról az élő kapcsolatról Jézus Krisztussal, aki minket is meggyógyított.

Ma is az a feladat, mint az apostoli korban: az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról. És az evangélium terjedt az egész ismert világban.?

 

 

Az est folyamán az előadóművészektől hallhattuk: Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, Csanádi Imre: egy hajdani templomra, Berzsenyi Dániel: Életfilozófia, Jékely Zoltán: Zsoltár özönvíz után,  Veres Péter: Én nem mehetek el innen, Reményik Sándor: Kegyelem, Fodor András: Mérei dombok, Vas István: Cambridge-i elégia, Kiss  Tamás: Debrecen, Hosszú utakon, Történelem, Rab Zsuzsa:  Őrtornyaink.