Megemlékezés az 1848?49-es forradalom és szabadságharc emléknapján

?Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek?

? köszöntötte a megjelenteket Péter-Szabó Kinga személyi titkár.

1848. március 15-e a szabadságról, a függetlenségről, a magyarok összefogásáról, az egységes magyar nemzet megszületéséről és a példaképekké vált bátor hősökről szólt.

Tisztelet a bátraknak, mert szembefordultak az elnyomással, és egy emberként álltak ki a magyar szabadság és függetlenség ügye mellett.

Tisztelet a bátraknak, mert a haza szeretete vezette őket, a nemzetért cselekedtek, a magyar nemzetért hoztak áldozatot.

Tisztelet a bátraknak, mert tettük időtlen, a ma hősei is belőlük merítik az erőt és elszántságot.

Dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszony ünnepi beszédében kihangsúlyozta:

?Beleszülettünk ebbe a világba ? a rossz pillanatban vagy a megfelelő pillanatban. Ez attól függ, hogyan nézünk a dolgokra. Ám azoknak, akikben van bátorság és egészséges kíváncsiság, minden okuk megvan az elégedettségre, mert szemtanúi lehetünk a történelem talán soha meg nem ismétlődő, legérdekesebb fejezetének.

Ez a vélemény egy amerikai történészé. Magyar fülnek első hallásra egy kicsit túlontúl is rózsaszínűen, optimistán hangzik, mégis nehéz lenne vitatkoznunk az igazságával.

A történelemre szükségünk van, hogy belőle is megérthessük és megtanulhassuk: összetartozunk. Összetartozunk, hiszen nagyon sok életből, és e sok-sok élet sok-sok áldozatából, munkájából, küzdelméből, bölcsességéből és balítéletéből jött létre a mi életünk, a mi sorsunk, a mi jelenünk.

1848?49 története történelmünk nagy pillanata: ekkor jön létre, ekkor születik újjá szabadságban a nemzet. Ezt nem csak a követelt és végül elnyert szabadságjogoknak köszönhetjük. Sokkal inkább annak, hogy e jogok érdekében és e jogok védelmében a nemzet hajlandó volt összeadni erejét, hajlandó volt keményen dolgozni és küzdeni. Azok, akik akkor éltek és hittek abban, hogy összetartozunk, a történelem soha meg nem ismétlődő, legérdekesebb fejezetévé alakították korukat.

A világtörténelem bebizonyította, hogy az emberek csak egyvalamiért hajlandók odaadni az életüket: a hitükért? ? állítja Chesterton, a nagy angol író. Nos, az a bizonyos 1848?49-es nemzedék talpra állt a magyar szabadság ügye mellett. Hittek abban ugyanis, hogy mi, magyarok összetartozunk. Összetartozunk mindannyian, akik ebben a hazában élünk. Összetartozunk, s ezért mindannyiunknak szüksége van jogokra, mindannyiunknak szüksége van a szabadságra, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a gyarapodás útját járhassa.

Ez a hit indította Petőfit és a márciusi ifjakat, hogy azon a reggelen néhányan elinduljanak a szinte néptelen utcákon forradalmat csinálni. Ez a hit érintette meg az egyetemi ifjúságot és a pesti polgárokat ? néhány óra múlva addig sosem látott harmincezres tömeg hömpölygött az utcán. Ez a hit gyűjtötte a haza védelmére jelentkező önkénteseket és ez vezette őket száz csata véres forgatagában. Ez a hit adott erőt győzelemben és leveretésben, ez Haynau rémuralma, a Bach korszak és a provizórium idején. Ez a hit vezetett el a kiegyezésig, mely a maga józan kompromisszumával visszaszerezte mindazt, amit adott körülmények között a nemzet visszaszerezhetett.

Ez a hit vezette mindazokat, akik azóta is a magyar szabadság ügyét szolgálták: harcoltak a nemzeti zászló alatt a két világháborúban, szolgálták a nemzetet béke idején, küzdöttek a nemzeti és a nemzetközi szocializmus terrorrendszerei ellen, megmaradtak magyarnak az elszakított területeken és a tengerentúli száműzetésben.

Van-e elég hitünk? Hiszünk-e eléggé abban, hogy összetartozunk? Összetartozunk itt, Budakeszin, itt Magyarországon és szerte az egész nagyvilágban? És ha hiszünk, mire elég a hitünk? Mire tud indítani minket ez a hit? A történelem a mi nemzedékünknek is felteszi ezeket a kérdéseket, s nekünk is felelnünk kell, mint minden előttünk járó és utánunk következő nemzedékeknek.

Nekünk nem harcolni kell a szabadságért, nekünk meg kell teremtenünk a feltételeit. Hatékony államot kell működtetnünk, ami szolgálja polgárait, lehetőséget teremt számukra, és megújítja az élet kereteit. Minden, ami az elmúlt négy esztendőben Magyarország és Budakeszi megújításáért történt, ezért történt. Mindannyian tudjuk, látjuk, érezzük, hogy milyen nehéz volt, esetenként milyen sokba, milyen komoly áldozatokba, erőfeszítésekbe került. De azt is látjuk, hogy a munkát elvégeztük: lényegesen előrébb tart ez az ország és ez a város is, mint 2010-ben.

Ha hiszünk abban, hogy összetartozunk, ha van bennünk elég készség és képesség, hogy figyeljünk egymásra, ha tudunk együtt emlékezni és együtt ünnepelni, ha vállaljuk mindazt, ami a haladással együtt jár, és ha megtesszük, amit megkövetel a haza, a mi korunkat is egyedülállóan érdekes, fontos korrá alakíthatjuk.

Kívánom mindannyiunknak, teljesedjenek be rajtunk ezek a szavak!? ? mondta a polgármester asszony.

A megemlékezésen Tóth Virág, a Széchenyi István Általános Iskola 4. osztályos tanulója A jó lovas katonának című népdalt énekelte el, Obornyák Klaudia Döme Zsuzsa: A hon kosara című versét adta elő. Végül a Széchenyi István Általános Iskola 3. osztályos tanulóinak színvonalas ünnepi műsorát láthattuk. Felkészítők Bezeczky Erzsébet pedagógus és Jánosi Attila néptánc oktató volt. A műsorban közreműködött Lukács László.

Az ünnepi megemlékezés és a díjátadó a Szózat közös eléneklésével fejeződött be.

Szabó Tibor Mihály

Fotógaléria itt.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre: