Látogatás a rimaszombati testvérgyülekezetnél
A református gyülekezet képviseletében Nt. Boros Péter és Nt. Borosné Varga Edina lelkész-házaspár, Karasszon Mihály gondnok úr és neje, valamint a budakeszi Zákányi Zsolt Református Vegyeskar 2015. március 14-15-én Rimaszombatba látogatott.
Az oda vezető úton magyar vonatkozású emlékeket (Kékkő vára, Madách-kúria Alsósztregován, Ógács középkori temploma) meglátogatva, délután érkezett a küldöttség Rimaszombatba. Szálláshelyet a helyi református kollégiumban biztosítottak a vendéglátók, vacsorával, reggelivel.
A március 15-i ünnepi istentiszteleten Nt. Boros Péter igehirdetését hallgatta a helyi gyülekezet Pál apostol rómaiakhoz írt levele 13. része, illetve a galatákhoz írt levele 5,1 verse alapján: „Ragaszkodjatok a szabadsághoz! A szabadságra Krisztus vezetett minket. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába hajtani.” Az istentiszteleten a kórus szolgálatát is meghallgathatták a rimaszombati testvérek.
Ebédre a gyülekezeti tagok láttak minket vendégül családjukban. A szíves, ízletes és bőséges vendéglátás során a helybéliek örömeiről és nehézségeiről is szó esett. Gömör megye és a város munkaképes korosztályának 60%-a külföldön keresi a kenyerét, mert az egykor virágzó bányavidéken, mezőgazdasági területen nem találnak megélhetést. Elnéptelenednek a települések, iskolák, gyülekezetek. Az 1000 férőhelyes rimaszombati református templom ünnepnapokon jó, ha félig megtelik. A magyar családok nem járatják magyar nyelvű oktatási intézménybe a gyermekeket.
A családoknál elköltött ebéd után B. Kovács István helytörténész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Egyházi Gyűjtemények igazgatója történelmi városnéző körúton kalauzolt minket. A város történetét a Fő tér és a régi utcák épületeit az idők során birtokló nemzetiségekről (német, magyar), egyházakról (katolikus, evangélikus, református), családokról szóló történetek alapján ismerhettük meg.
Vezetőnk rámutatott: a város sok híres embert adott a hazának (Hatvani István természettudós, Tompa Mihály költő, református lelkész, Blaha Lujza színésznő, Ferenczy István szobrász, Pásztory Ditta zongoraművész, Tóth Béla építész és fia, A. Tóth Sándor festőművész, bábművész ), és más hírességek is megfordultak itt életük egy-egy szakaszában (Izsó Miklós szobrászművész, Rudnay János festőművész).
Petőfi Sándor – akit 1845-ben Gömör megye tiszteletbeli táblabírájává választott – egy látogatása alkalmával csaknem belefulladt a Rima folyóba, másszor pedig azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy vendéglátói Fő téri házának ablakában a lábát kilógatva üldögélt. Sajnálattal láttuk, hogy a Fő tér egységes szépsége a környező régi utcákban már nem fedezhető föl: teljes házsorokat bontottak el, helyükre jellegtelen épületeket emeltek, a régi városközpontot lakótelepek gyűrűje veszi körül.
Délután a városi koszorúzási ünnepségen Nt. Gál László simonyi református lelkész ünnepi beszéde a múlt felidézése mellett figyelmeztetett: a felvidéki magyarságnak ki kell állnia nemzeti értékei és kisebbségi jogai mellett, mert szabadságát csak így őrizheti meg. A koszorúzási ünnepségen énekelt az énekkar, nagytiszteletű úr és gondok úr pedig a budakeszi gyülekezet nevében koszorút helyezett el az Izsó Miklós által készített Petőfi-szobor talapzatánál.
Köszönet illeti a szervezésért és a vendéglátásért a rimaszombati református gyülekezet tagjait és lelkipásztorait: Nt. Kovács Tímár Ildikót, Nt. Molnár Sándort és gondnokát, Bán Zoltánt, valamint a városnéző sétáért B. Kovács István igazgató urat. Reméljük, hogy hamarosan egy budakeszi látogatáson viszonozhatjuk a kedvességüket.
A kórus utazási- és szállásköltségéhez hozzájárult a budakeszi református gyülekezet és a budakeszi városi önkormányzat, amit ezúton is hálásan köszönünk.
Marosi Zsuzsa
A rimaszombati ref. gyülekezet beszámolói látogatásunkról (képek és hangfelvétel is hozzáférhető):