Január 6. Vízkereszt napja

Vízkereszt napja ma a legtöbbek számára onnan ismert, hogy ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát, mivel ezen a napon ér véget a keresztény hagyományok szerint a karácsonyi ünnepkör. Ez azt is jelenti, hogy vízkereszt után veszi kezdetét hagyományosan a farsangi időszak. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése az epifánia, mely a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése kifejezésből ered. Az epifánia a görög vallásban egy isten váratlan és érezhető, jót hozó megjelenése, a római császárkultusz idején a kifejezést az uralkodó, azaz a megtestesült isten ünnepélyes látogatására használták. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.
A nyugati kereszténységben január 6-a vízkereszt napja, mely a karácsonyi időszak zárónapja.

Mit ünneplünk vízkeresztkor? Mikor van vízkereszt?

A vízkereszt ünnepe a második legrégebbi keresztény ünnep a húsvét után. Egyes vallási-filozófiai irányzatok követői már a 2. század végén megünnepelték ekkor Jézus megkeresztelkedését, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan. Az ünnep a 3. század végén jelent meg keleten, majd a 4. században nyugaton, mindig január 6-án.
Mivel a 4. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától, a vízkereszt ünnepe azóta három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn. Teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik meg.

Milyen szokások kapcsolódnak vízkereszthez?

Vízkereszt napján, január 6-án szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára is. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár).
A vízkereszti népszokásokból közül mára leginkább az maradt meg, hogy ezen a napon bontják le a decemberben felállított karácsonyfát. Ez nem véletlen, hiszen vízkereszt napja fontos határnap is, mivel a karácsonyi időszak záróünnepe és egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdetét is jelenti. Ennek hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ.

A farsang kezdete

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a farsang elnevezése középkori német eredetű lehet. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is.
A farsang rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó farsangi napra („a farsang farkára”) vonatkoznak. Ez a télbúcsúztató karneváli időszak, ilyenkor rendezik a híres riói és velencei karnevált, Magyarországon a mohácsi busójárást. A farsang a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, mert a nagyböjt időszakában már nem lehetett esküvőket tartani.
A bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, férfi módra mulathattak. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, például a kender, a szőlő megvarázslása a farsangi ételmaradékokkal. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús és az elengedhetetlen farsangi fánk.