Erdei iskola, Pácin, 2013. jún. 5?10.

A pátyi Bocskai István Magyar?Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 7. osztályosai nagyon messzire mentek…

 

?Bodrogköz gyöngyszeme?

Pácin község, a Bodrogköz gyöngyszeme és kulturális centruma. Az Árpád-kori eredetű, 1600 lelkes település a magyar?szlovák határ közvetlen közelében, határátkelőhellyel rendelkezik.

Miért éppen Pácin? E sorok írója harmadszor volt itt gyerekekkel, mindig nagyon kellemes tapasztalatokkal távozva. Meggyőződésem: az országnak nemcsak a Dunántúlon (Balaton, Pécs és környéke, Sopron és környéke stb.) vannak látogatható területei, hanem a kissé ?lesajnált? keleti országrészen is. Már főiskolás koromban elhatároztam (Nyíregyházán végeztem), hogyha osztályfőnök leszek, az ország erre a részére is el fogom hozni a gyerekeket.

Ha megkérdeznék az egyszerű embereket: tudják-e, merre van Pácin, bizony legtöbben fejüket ingatnák. Budapesttől 266 km-es vonatozás után értünk el Sátoraljaújhelyre, onnan már csak 40 perc buszozás, és máris  Pácinban vagyunk. A körülmények embert próbálóak voltak, de ez nem baj, jó, ha a gyerekek ilyesmivel is találkoznak.

Fél négy körül érkeztünk a táborba. Jó volt újra látni ezt a gyönyörű helyet.

 

Honfoglalás

 

Rövid bemutatás után a gyerekek birtokukba vették a tábort. Mindezt olyan természetességgel és gyorsasággal, hogy ezen magam is meglepődtem.  Az első vélemények, mai diáknyelven: ?hát ez tök jó?! Én előre felkészítettem a gyerekeket, hogy ne számítsanak luxus lakosztályra. Ezt a gyerekek, főleg a fiúk hamar el is fogadták. Kárpótlásul kaptak festői szépségű tájon egy tábort, ahol óriási szabadságot biztosítottunk nekik. Lehetett fürdeni a Karcsa-tóban, focizni elkerített pályán, pingpongozni, kosárlabdázni, ingyen biliárdozni.

A tábor vezetője, tulajdonosa Bernáth László, aki valaha tanárként működött. Mondhatom: csupa szív ember, mindenben a vendégek kedvét lesi, kiváló vendéglátó. Csak négyszemközt: olyan, saját maga írt verseket mondott el, ami közérdeklődésre is tarthat számot. Szerintem nagyobb nyilvánosságot is kaphatna? Remélem, rá lehet venni később versei kiadatására.

 

?Én még ilyen rendes csoportot nem láttam?

A második napon Sárospatakra mentünk. Megnéztük a Református Kollégiumot, majd a Rákóczi-vár következett. A Vörös-toronyban vezetést is kaptunk.

A sárospataki várban

Ezután ebédeltünk a várban lévő reneszánsz étteremben. A pincérek korhű ruhában szolgálták fel a nagyon finom ételeket, diszkrét aláfestő zenével. A hely szelleme talán, de én még ilyen csendesnek nem láttam az amúgy igen cserfes osztályomat. A címben elhangzott mondatot az étteremvezető mondta?

 

Ha strand, akkor szakad az eső

Ebéd után gyönyörű volt az idő. Már alig vártuk, hogy csobbanjunk a hűs habokban. Kb. két kilométernyi gyalogolás után értünk a végardói strandhoz. Akkor már egy kicsit beborult, mire átöltöztünk, lógott a lába az esőnek. Utána pedig, ahogy a tavalyi kiránduláson is, elkezdett esni. Szerencsére, olyan nagy ?zuháré? nem volt, mint egy éve, de kitartóan esett. Két medence volt számunkra használható, ki is használtuk rendesen. Úsztunk, játszottunk, majd a termál medencében melegedtünk? Délután fél öt fele elkezdtük a tervszerű visszavonulást, természetesen ekkorra remek idő lett. Mire kiértünk a távolsági busz végállomásához, alaposan megizzadtunk?

 

Egy nap otthon

A következő, pénteki napot jó részt otthon töltöttük. A későbbi reggeli után többféle program közül lehetett választani. Kísérőm, Hompoth Kata valaha válogatott evezős volt, így nem volt probléma beavatni a gyerekeket az evezés rejtelmeibe. Közben folyt a foci bajnokság is, ahol ? tanúsíthatom ? komoly küzdelem folyt az erősen fülledt időben. Játszani csak nagyon komolyan lehet ? valóban ez illik a fiúk meccseire.

Az ízletes ebéd után kis pihenő következett, majd a szomszéd településre, Karcsára indultunk. Itt egy Árpád-kori körtemplomot tekintettük meg. Egészen különleges, kicsi téglából épült a templom legrégibbi, Árpád-kori része. Vezetőnk elmondta a templom keletkezésének legendáját is, később Tompa Mihály verséből idézett:

 

Tompa Mihály: A karcsai templom

 

Vándor! Bodrogközön megállj,                                                                              
A csendes Karcsa partinál:                                                                          
Hol vándor eszterágok
Lármás seregbe gyülnek,
És hablakó buvárok
Örvény ölébe tünnek.
Hol a sirály habokra csap,
– Gyorsan, miként a gondolat –
Midőn halászni megy:
Ott látsz, álmélkodással, egy
Veres márványból alkotott
Ősrégi templomot.
Falán száz domború alak
Mesés csoportja látható,
Imitt egy haltestű leány,
Amott egy emberarcu ló;
Itt sárkány, pikkelyes csoda,
S általcserélt tagú alak;
Ott ábrák és jegyíratok
Által borítvák a falak.                                                         A karcsai templom
Hogy a csodás templom miként
Vevé eredetét?
Ki a templom körűl lakik,
Kérdezd meg a regét.

 

Még volt egy kis időnk a busz indulásáig, azt fagyizással töltöttük el.

Késő délután visszatértünk a táborba, mivel szép idő volt, nagy fürdés következett, szinte mindenki megmártózott.

 

?Jót, s jól, ebben áll a nagy titok??

A szombati nap Sátoraljaújhelyre látogattunk. Kisbuszt béreltünk, így egy kissé könnyebben jutottunk el egyik helyről a másikra. Először Széphalomra mentünk, ahol megtekintettük a Kazinczy-mauzóleumot, majd a szomszédos Magyar Nyelv Múzeumát. Ezután tisztelegtünk Kazinczy Ferenc sírjánál. Sok hasznos információval lettünk gazdagabbak. Ismét igazolni látszott: a magyar nyelvnél nincs szebb és kifejezőbb nyelv!

A felejthető ebéd után következett a nap csúcspontja: a kalandpark. Először a libegőn felmentünk a fölső végállomásig, majd a kalandpálya következett. Nagy élmény volt a libegő, de a kalandpálya mindent űberelt. Ügyesség, bátorság, valamint kitartás szükséges a próba kiállásához.

 

A kalandpálya megtétele előtt, teljes harci díszben

 

A bobpályára maradt még idő, a legtöbben megpróbálták, sőt néhányan többször is.

 

Az utolsó este

Az ?utolsó vacsora? igen ízletesre sikeredett: brassói aprópecsenyét ettünk. Még egy utolsó fürdőzés következett, majd a búcsúbuli. Kis zene (tánc nem), kellemes hangulat. Mire besötétedett, már égett a tűz, amit körülült a társaság. Itt rövid beszédben értékeltem a tábort, nem fukarkodtam a dicsérő szavakkal sem. Mint minden este, ez az este is teljes nyugalomban telt el.

A hazautazás

Az utolsó reggelit kicsit későbbre tettük, hogy később éhezzünk meg. A bundáskenyerek hamar elfogytak? A vonatra úti csomagot kaptunk.

Egy pár szó az ellátásról: a táborban kapott ételek egész egyszerűen kiválóak voltak, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. Előre egyeztetett ételeket készítettek, és tanúsíthatom: mindig minden elfogyott. Ennél jobb minősítés nem is kell.

Még egy rövid buszozás következett, majd 11.47-kor elindult a vonat hazafelé. Némi késéssel 4 óra után meg is érkeztünk. Itt már a szülők vártak bennünket, és szépen elosztva mindenkit haza is fuvaroztak.

 

Összegzés

 

Végezetül: szeretném megköszönni a szülőknek a segítséget, illetve Hompoth Kata szülőnek az öt nap során odaadó munkáját, az ?elesettek? pátyolgatását, a pótvacsorák készítését stb.

Őszintén mondhatom: az elmúlt 36 év során rengeteget voltam kirándulni gyerekekkel, ilyen hosszabb ideig tartó erdei iskolán is. Soha nem volt ilyen problémamentes a kirándulás, úgy érzem, beérett a gyümölcs, amit még 3 éve kezdtünk meg Szabóné Kecső Ilona kolléganőmmel?

Jó megismerni a gyerekeket arról az oldaláról is, amelyiket nem az iskolában mutatnak. Hiszen honnan tudnám azt, hogy valaki csak mezítláb szeret járni, vagy mindennap megeszik egy fej káposztát nyersen (!), vagy hogy erősen horkol, hogy mennyire képtelen rendet tartani maga körül, hogy sírni lehet, ha nincs térerő, vagy?

Őszintén tudom ajánlani a Karcsa-tó partján lévő pácini tábort nagyobb társaságoknak, iskolai csoportoknak (20-30 fő), lelkigyakorlatra, akik egyszerűen csak ki szeretnének kapcsolódni hétköznapok egyhangúságából, szeretik a csodálatos, majdhogynem érintetlen természetet: tehát keressék fel bizalommal a pácini ?Tóparti paradicsomot?!

 

Szabó Tibor Mihály