Cserkészeink Japánban

Idén nyáron Budakesziről négyen részt vettünk a Dzsemborin, azaz a Cserkész Világtalálkozón. Összesen 26 napot töltöttünk Japánban, ebből tízet a 33 000 fős cserkésztáborban, ahol 152 ország képviseltette magát.

 

A tábor Honhsu sziget déli részén egy erre az alkalomra mesterségesen kialakított félszigeten volt. Leginkább egy pezsgő, fiatal cserkészekkel teli városhoz hasonlított, ahol más-más nemzeti zászló alatt egymást érték a sátrak. Igazi kultúr sokkban volt részünk, mintha 10 nap alatt ellátogattunk volna a Föld összes országába. Az eddig számunkra alig ismert népekkel a közös programokon és cserkész emléktárgyak cserélgetésén (nyakkendő, felvarró, nyakkendőgyűrű stb.) keresztül most már életre szóló élmények kötnek össze.

 

Ilyen nagy élmény volt például a “FoodFestival”, amelyen minden rajkörlet kapujába kikerültek az adott nemzet gasztronómiai specialitásai. Míg a legtöbb helyen (így nálunk is) kis kóstoló falatokkal kínálták az érdeklődőket, a malájok háromfogásos ebédre invitáltak, és nemzeti játékokkal marasztaltak minket. A maláj vendégszeretet mellett kiemelendő az ecuadori sült banán és a holland palacsinta is. Az önfeledt, vidám programok mellett azonban elgondolkodtató programokban is részünk volt.

 

A hirosimai atomtámadás 70. évfordulójának alkalmából megtekintettük az áldozatok emlékére létrehozott múzeumot, és jelen voltunk egy konferencián, ahol mindenki megoszthatta felmerülő gondolatait a kiállításon látottakkal kapcsolatban. Egy ausztrál fiú úgy fogalmazott, hogy a XX. század borzalmait látván mindenki megjegyzi, hogy ilyen szörnyűségek nem fordulhatnak még egyszer elő a történelemben, viszont a szavakat mi, cserkészek tettre váltottuk azzal, hogy itt vagyunk a Dzsemborin, és kontinenseken átívelő barátságokat kötünk nemzetiségre, rasszra, vallásra való tekintet nélkül.

 

A Dzsembori után a 200 fős magyar csapat közösen elment Miyajima szigetére, megtekintette Kyoto nevezetességeit, majd különböző utóprogramok után tértünk haza. A budakeszi tagok közül ketten (Kristóf és Kenéz) a Fuji megmászását választottuk. A 3776 m magas szent hegyet két nap alatt – 2300 méteren, a felhők fölött éjszakázva – másztuk meg. Katinka a Kumano-Kodo buddhista zarándok utat járta be, Jakab pedig a Japán-tengeren áthajózva, Koreát is érintve, Vlagyivosztokból a transzszibériai expresszel jött haza.

 

Mindez a rengeteg élmény nem valósult volna meg támogatóink nélkül, akiknek ezúton is nagyon köszönjük a segítséget:

 

Andrész cukrászda, Budakeszi Református Emléktemplom Alapítvány, Budakeszi Római Katolikus Plébánia, Budakeszi Város Német Önkormányzata, Budakeszi Város Önkormányzata, P&P Kft., Prohászka Alapítvány, Prohászka Ottokár Cserkész Csapat, Responsum Kft., Stulwerk Kft., Toyota Mayer.

Megosztom a cikket