Hírek

„A munkám a hobbim!”

Csaknem 40 éve, 1986 óta oktatja Budakeszi és a térség településeinek lakóit autóvezetésre. Megszámlálhatatlanul sok jelentkezővel szerettette meg a vezetést. Mostanában pedig felkapott „sztárja” lett a médiának is. Ennek kapcsán kereste meg őt a Hírmondó szerkesztősége is, több évtizede működő „irodájában”, a Keszikult épületében. Budakeszin nagy ismertségnek, népszerűségnek és szeretetnek örvend a színes, közvetlen személyiségű Szűcs Lajosné, Marika néni.

Marika néni: Budakeszi „karrierem” 1986-ban kezdődött, mikor munkáltatóm, a Pest megyei ATI (Autóközlekedési Tanintézet) engem küldött ide, hogy a már korábban is működő KRESZ-tanfolyamot én folytassam a jövőben a művelődési központban. Ekkor még autóvezetés oktatás nem volt Budakeszin és a térségben, ahhoz be kellett menni a fővárosba, a Mester utcában lévő tanpályára A budakeszi oktatás csak a rendszerváltást megelőző évben indult el, mikor 1989-ben megalakítottam a saját, magán autós iskolámat, az ABC Autós Iskolát, harmadikként az országban. Ettől kezdve már komplett képzés volt, ahol a gyakorlati oktatás is része volt a munkánknak, amelyet Budapest mellett már Budakeszin és térség más helyén is elindítottuk.

A 80 -as évek végén, a 90-es években még közel sem volt olyan sok autótulajdonos, mint napjainkban, ezért aztán nem jelentkezett még annyi tini- és huszonéves korú autóvezetés oktatásra. Azt látom itt a KesziKult-ban, az ABC csütörtöki ügyfélfogadási napján, többségében ez a korosztály jelentkezik oktatásra.

Marika néni: Már akkoriban is lehetett 17 évesen autóvezetést tanulni, de kétségtelen, hogy a vezetésre jelentkezők zöme idősebb volt, mint napjainkban, meg a KRESZ-oktatás körülményei is egészen mások voltak akkoriban.

Milyen változások történtek a KRESZ-oktatásban?

Marika néni: 2003-ig, az ún. beülős, személyes kontaktusban működő tanfolyamokon sajátították el a KRESZ szabályait a tanulók. Ezt követően indult az online verzió használata a KRESZ-re való felkészítésben, melynek következtében tulajdonképpen megszűnt a szabályok eredményes, mélyreható megtanulásának az előfeltétele az oktató személyes kontaktusból való kiiktatásával.

Milyen körülmények között történik ez az online oktatás és az ezt követő KRESZ-vizsga? Már csak azért is adódik a kérdés, mert a 2003 előtti KRESZ-vizsgá-zóknak kevés tudomása lehet erről.

Marika néni: Egy mai online KRESZ-tanfolyam úgy működik, hogy megkap egy kódot a tanuló. Ebben a kütyüs világban a mai fiatalok pontosan tudják és élnek is ennek a rendszernek a használatával. Ennek a rendszernek van x fejezete, különböző témákkal. Mikor egy-egy ilyen téma lezárul – annak a megtanulása után – jönnek, az ún. kontroll kérdések, amik eldöntik, hogy sikeres volt-e a tanuló (mondjuk 87%-kal). Kellő százalékkal tovább engedi a rendszer, ha pedig nem, akkor kezdheti újra, és ugyanez történik akkor is, ha a tanfolyam közben megbetegedik a tanuló.

És mi van akkor, ha kontroll közben ott áll valaki a vizsgázó háta mögött és súg neki?

Marika néni: Sajnos erre nincsen rálátás! Könnyen előfordulhat, hogy valaki megadja a helyes válaszokat a vizsgázó helyett.

Az ún. beülős, személyes kontaktusban működő tanfolyamok teljesen megszűntek?

Marika néni: Nem szűntek meg! Lenne rá lehetőség napjaikban is, de a mai generáció a kényelmesebb, fotelben ülős, online variációt választja.

A csütörtöki napon, mikor az ügyfélfogadási napja van az ABC Autósiskolának a KesziKultban, az oktatásra jelentkezők felvétele mellett ingyenes konzultációt is tart azon tanulók számára, akik megakadnak a KRESZ-vizsgára készülődve. Mi ebben az üzlet az iskola számára?

Marika néni: Ezt az ingyenes felajánlását az iskolának általában az első bukás után veszik igénybe a tanulók. Amúgy meg nekem ez az ingyenes konzultáció nem munka – kiélem magamat abban, amit szeretek csinálni! A munkám a hobbim. A konzultáció nekem abból áll, hogy egy-két közlekedési helyzet ábráját felrajzolom, és én abból le tudom mérni, hogy hol tart a felkészülésben a tanuló. Ettől lesz személyre szabott a felkészülés.

Ön még napjainkban is ott ül a volán mellett, hogy felkészítse a tanulóit a sikeres gyakorlati vizsgára?

Marika néni: Múlt év szeptemberében befejeztem a gyakorlati oktatást, de 12 oktatóm folytatja a munkát.

Ön néhány hónapja felkapott sztárja a médiának! Mi történt, mi ez a nagy érdeklődés?

Marika néni: Tavaly decemberben már látni lehetett, hogy Volkswagen Jettámban hamarosan benne lesz az 1 millió km. Ezt az autót 2007-ben vettem a budakeszi Volkswagen Szalonban. Ez volt a 15. kocsim az életemben, mellyel autóvezetésre tanítottam a diákjaimat az elmúlt évtizedekben. Az utóbbi években pedig még a motorvezetést is ebből az autóból oktattam.

Hogy mi a különös ebben? Egyrészt az, hogy ezt a hatalmas távolságot nem egy ember teljesítette mindennapos használattal, hanem a sok-sok tanuló vezető, 2 órás váltásban, ami nyilván nem tesz jót egy kocsinak. Ennek dacára a motor, a futómű, a kormányzás és kormányrásegítés kiváló állapotban van a mai napig, 17 év után is. Persze ehhez kellett az állandó odafigyelés a motor állapotára, legfőképpen arra ügyeltem, hogy a kellő meny-nyiségű olaj mindig benne legyen a motorban.

Hogy jutott ez a média tudomására?

Marika néni: Lány unokám, aki Bécsben él és tökéletesen beszél németül, megírta az autóm történetét a Volkswagen anyavállalatának, akik írtak a Porsche Hungáriának, hogy csináljanak velem egy riportot. Ez a kuriózum aztán eljutott a HírTV Radar magazinjába, onnan a Blikkhez, majd a RTL-be, legvégül pedig a Kiskegyedhez, most pedig önökhöz, a Budakeszi Hírmondóhoz is.

Tényleg 82 éves? Frissessége, dinamikus mozgása, optimizmusa, lazasága nem ezt mutatja.

Marika néni: Tele vagyok célokkal a jövőt illetően, ameddig erőm van és mozogni tudok, dolgozom tovább. És hadd mondjak még egy mondatot! Bár nem Budakeszin élek, hanem Kispesten, a Wekerletelepen, de azt azért elmondhatom, hogy a 38 év itteni munka után én félig-meddig budakeszi lakos vagyok, és ez a kisváros a szívem csücske.

Horváth Jenő

 

Budakeszi Hírmondó 2024. augusztus

Megosztom a cikket

DR. VARGA EMMA, ENDOKRINOLOGUS A BUDAKESZI EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONTBAN

TISZTELT PÁCIENSEK!
Az elmúlt időszak egyik óriási hírével jelentkezünk:
Szeptember 1-től kezdi meg a munkát dr. Varga Emma, belgyógyász, endokrinológus a Budakeszi Egészségügyi Központban. Minden héten kedden, szerdán és pénteken fog rendelni, így az eddigi 1 szakrendelés helyett már 4 rendelés lesz elérhető. Várjuk Önöket szeretettel!
„Egy kitűnő szakember csatlakozik a Budakeszi Egészségügyi Központhoz – fogalmazott dr. Pócza Péter, intézményvezető -, köszönöm, hogy dr. Varga Emma, endokrinológus Minket választott!”
Várjuk Önöket a kibővült endokrinológia szakrendelésünkön:
  • kedd, szerda és péntek;
  • beutaló és időpont szükséges;
  • Fő utca 98., első emelet.
Budakeszi Egészségügyi Központ
Megosztom a cikket

BŐVÜLŐ SZEMÉSZETI SZAKRENDELES BUDAKESZIN

TISZTELT PÁCIENSEK!
2024. szeptember 1-től csatlakozik a Budakeszi Egészségügyi Központ csapatához dr. Kun Lídia, szemész szakorvos.
Szeptembertől már kedd délután is elérhető a szemészeti szakellátás!
Várjuk kedves betegeinket!
Budakeszi Egészségügyi Központ
Megosztom a cikket

Keszi-Art kiállítás testvérvárosunkban Zschopauban

Budakeszi és a németországi Zschopau testvérvárosi kulturális kapcsolatait erősítve a Keszi-Art Egyesület művészeinek 8 alkotását adtuk át kiállításra Arne Sigmund – Stadt Zschopau-i főpolgármesternek. A képeket a zschopaui kirakatokban tekinthetik meg a helyiek októberig.

Az átadott képek alkotói és a művek címe:
Bárány Terézia – Időkapu
Dévényi János – Analízis III.
Fehér Irén – Hajnali csend
Kerezsi Éva Mária – Tájkép
Kósa János – Színkapcsolatok
Koppány Attila – Rétegződés
Pribojszki Zsófia – Tánct

Vágvölgyi Attila – Fiókák 098

Megosztom a cikket

Koch Máté olimpiai bajnok Budakeszi díszpolgára lett!

Hát ez elképesztő! A párbajtőrcsapat tagjaként, kirobbanó formában, kilenc mérkőzéséből nyolcat megnyert kimagaslóan sok találattal, mellyel jelentős részt vállalt a csapat győzelmében. Miképpen sikerült ezt a remek formaidőzítést összehoznia?

Koch Máté: Rendkívül hosszú és nehéz időszakon vagyunk túl felkészülésben, sok edzőtábor és munka kellett ahhoz, hogy ezt meg lehessen valósítani. Igen, valóban nagyon ritka, hogy egy párbajtőr csapatversenyen majdnem az összes asszót győztesen hajtsam végre, úgyhogy én nagyon elégedett vagyok a csapatban nyújtott teljesítményemmel és a csapatnak a teljesítményével is. Nem igazán időzítettem sose formát, versenyről versenyre haladok, haladunk, és én mindig, minden versenyből megpróbálom kihozni a lehető legtöbbet.

Tavaly augusztusban, a párbajtőr egyéniben elért világbajnoki győzelme után – mivel erős a kötődése Budakeszihez – interjút adott a Budakeszi Hírmondónak, ahol már akkor sejtette az olvasókkal, hogy valami nagy dobásra készülnek a párizsi olimpián a csapattal. „Természetesen komolyan gondoljuk az egyéni versenyeket is, de egy csapatban, a többiekkel annyira jó érzés megélni a sikert, hogy az egyéni eltörpül mellette.” És mindezt friss párbajtőr egyéni világbajnokként mondta akkor…

K. M.: Igen, ez egyéni sportág, de csapatban azért is nagyon jó nyerni, mert akkor együtt örülünk a dobogó valamelyik fokán, most per pillanat az első fokán. Nagyon jó volt az összhang, főleg ha ilyen jó csapattársakkal vagy, akkor azért nem nehéz küzdeni azokért, akiket szeretünk.

Budakeszi lakói a tv-képernyők előtt ülve szorítottak ezért a győzelemért. Talán egy cseppnyi segítséget ez is jelenthetett abban a hatalmas küzdelemben a Grand Palais impozáns épületében?!

K. M.: Számomra nagyon fontos Budakeszi, itt nőttem fel, gyerekként szinte egész életemet Budakeszi környékén töltöttem. Szenzációs hely, nagyon jó emberekkel. Sokat szoktam barátaimmal lejárni focizni, most ez nyilván háttérbe szorult az olimpiai felkészülés miatt. Nagyon örülök, hogy ennyien szorítottak Budakesziről is, és nagyon örülök, hogy bekerülök Budakeszi történelmébe, hisz fontos helyet foglal el a szívemben.

25 éves, ereje teljében van. Gondoljuk, most jön egy hosszabb, jól megérdemelt pihenés, és aztán indulnak újra az edzések, hisz további céljai lehetnek még ebben a sportágban.

K. M.: Valóban, nálunk a pihenő időszak az augusztus, szeptember eleje/közepe, utána meg elkezdünk ugyanúgy edzőtáborokba járni, és készülünk fel a következő versenyszezonra. Bizakodva várom a következő szezont, hisz elkezdődik egy újabb ciklus, és a célunk az, hogy 2028-ban Los Angelesben is ott legyünk az olimpián, és lehetőleg egyéniben és csapatban is érmet szerezzünk.

Villáminterjúnk elkészülte után kaptuk az örömteli döntés hírét, hogy Budakeszi Város Képviselő-testülete egyhangúlag Budakeszi díszpolgári címmel tüntette ki. Mi volt az első gondolata, amikor tudomást szerzett erről?

K. M.: Mindig is reménykedtem benne, hogy egy szép napon Budakeszi díszpolgára lehetek! Nagyon hálás vagyok, és nagyon jól esett, amikor megtudtam a hírt.

Horváth Jenő

Megosztom a cikket

Lokálpatriótaként élni – Mészner Antal Budakeszi díszpolgára

Jó annak a városnak, annak a közösségnek, melyből kiválasztódik, kiemelkedik egy olyan valaki, aki szívügyének érzi települése bárminemű problémáját. Nem mindenkinek adatik meg az életben, hogy születésének helyén éljen ezzel a lehetőséggel. Mészner Antal – aki augusztus 16-án átvette a Budakeszi díszpolgára elismerést a város vezetésétől – ilyen emberként élte és éli életét a mai napig.

Mészner Antal: „Közéleti” szereplésem valamikor a 70-es évek elején indult el, először a grundfocival, mely aztán elvezetett a járási bajnokságban játszó budakeszi focicsapat tagságig is. És ezidőtájt a helyi tanács által szervezett számos társadalmi munkában is részt vettem. Árkot ástunk a vízvezetéknek, megépítettük Budakeszi első orvosi rendelőjét, mely – megújulva -öt éve már szakrendelőként működik.

És mikor lettél valódi közszereplője Budakeszinek?

M. A.: Ez a történet tulajdonképpen a Barackos első két utcájának- a Hunor és a Felkeszi utca – megépülése idejére tehető, mely kb. 1974-1982 között zajlott le. Remek, összetartó csapat verbuválódott ott akkor, fiatal házasok voltunk, többségében a 30-as korosztály, általában két gyerekkel. Információkkal, kapcsolatokkal, tapasztalatokkal, szerszámokkal, betonkeverőkkel, nem egyszer kétkezi munkával, sőt néha még építőanyaggal is támogattuk, segítettük egymást.

„Lokálpatriótának lenni, az egy érzés. Nála ez mindenben megmutatkozik, hogy a faluja, a városa, mindenekfelett áll. A család élete megy magától is, mert az egy jól megszervezett közösség, de a településnek mindig szüksége van rá.” (Mészner Antalné)

Ezek a többségében négylakásos társasházak ún. házilagos kivitelben épültek fel akkoriban sok saját munkával és innen-onnan összeszedett szakmunkásokkal. Gyakran este 10-ig dolgoztunk munkaidőnk után és hétvégeinken is. Általában 4-5 év alatt épültek fel ezek a házak, de volt olyan család is közöttünk, akit egy kényszerhelyzet arra vitt rá, hogy a csak éppen megépülő pincéjükben húzzák meg magukat egy-két évre.

Ez az összetartó társaság meglátta benned a lehetőséget, hogy képviseld az érdekeiket az akkori tanácsi vezetésű Budakeszin, az 1980-as választáson?

M. A.: Én voltam az egyedüli budakeszi közöttük. Ez a csapat többségében Budapestről jött és ők úgy gondolták, hogy a Hunor és a Felkeszi utcát én képviselhetném a legjobban, helyi ismereteim miatt. Hozzá kell persze ehhez tennem, hogy akkoriban mintegy hatvan körzeti képviselője volt településünknek. Ezek akkor nagyon apró körzetek voltak, melyek aztán később, 1990 után, fokozatosan nyolc nagy körzetre csökkentek.

Több nem mindennapi dolog is történt még a rendszerváltást megelőző képviselői éveiben a Barackosban, melyek akkor, a szocializmus idején szokatlannak tűnhettek! Elképesztő erővel jelent meg akkor ott az önerő, mely ma már szinte teljesen eltűnt Budakeszin, pedig napjainkban a vásárlóerő többszöröse az akkorinak.

M. A.: Volt egy pár emlékezetes dolog kétségtelenül! Túl azon, hogy alighanem a mi közösségünk volt talán az első az országban, ahol többségében nem volt kerítés az ingatlanok között. És ez még ma is több ingatlanon megmaradt.

Készülődés az SFOR elleni meccsre Budakeszin

Nem mindennapi volt a József Attila utca hátsó szakaszának, valamint a Hunor és a Felkeszi utcának a megépítése sem valamikor a ’80-as évek közepén. A maiak számára talán elképzelhetetlen por- és sárrengetegben kellett közlekednünk akkoriban. Aztán jött a megoldás. Egyik lakótársunknak, Szalóky Gyulának sikerült akkor a Budapest XII. kerületi Böszörményi úti villamossínek közül felszedett zúzott követ megszerezni, amit máskülönben elvittek volna sittnek. Ennek az ideszállítási és elterítési költségét mi álltuk, s később még egy murva második borításért is a mi közösségünk nyúlt a zsebébe. Aztán valamikor a rendszerváltás utáni első évek valamelyikén az önkormányzat egy bitumenes szórást adott az útnak. Sok szervezést, az engedélyeztetéseket, rengeteg munkát igényelt akkor ez az önerős beruházás, mely több mint 30 évig szolgált minket. 2022-ben kaptunk rá egy aszfaltos borítást az önkormányzattól.

És a civilek alkotta Barackos focicsapat?

M. A.: Az is egy nagy történet, mely a 1970-es évek végén kezdett alakulgatni. Lukácsi Győző, Martinák Feri, Páni Feri, Orosz Pista, Nagy Gazsi, Bucsics Imi, Siklósi Gyula, Halmos Imi, Bartalus Sanyi és a többiek. Sorban, ahogy költöztek ki családjaikkal a félkész-kész házaikba. A pályát a Hunor utca mellett lévő dimbes-dombos réten alakítottuk ki ásóval, csákánynyal, lapáttal a kézben, sokhetes kemény munkával focizásra alkalmas, sík területté. Jómagam hegesztettem a kapukat két alkalommal is. Szombat és vasárnap délutánonként rendszeresen játszottunk. Sárban, térdig érő hóban, kemény mínuszos hidegekben is.

Később már Ausztriába és Nyugat Németországba is eljutottatok…

Mészner Antal a családjával

M. A.: Egyikünk – Siklósi Gyula régész – munkája mellett németek idegenvezetésével is foglalkozott. Az egyik ilyen munkája alkalmával összehozta sors egy osztrák csoporttal St. Margarethenből, akiktől meghívást kaptunk egy, a „sógorok” által megrendezett focitornára. Ez 1984-ben történt, amikor még csak háromévenként lehetett útlevelet kapni nyugati országokba. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy akkoriban mekkora tortúra volt az akkor mintegy 46 fős, családos kiutazás tőlünk nyugatra. Nagy volt a csinnadratta!
Trabantokkal, Wartburgokkal, Ladákkal utaztunk ki. Elképesztő kaland volt ez, óriási energiákat, kapcsolatokat, hatalmas levelezést, sok rafinériát kellett bevetni ahhoz, hogy ez a néhány napos kintlét megvalósulhasson, ahol valamennyiünk az ottani családoknál kapott szállást és ellátást, melyet aztán hasonló körülmények között mi is viszonoztunk egy évvel később Budakeszin, egy itt megrendezésre kerülő tornán. Akkor már Mainzból is jött egy csapat, mondták is az akkori helyi tanácsi vezetőink, hogy „Na, a svábok már megint szervezkednek!” Hozzá kell tennem, hogy akkor még csak én voltam sváb a Barackos focicsapatában. A későbbi években aztán ez még szélesebb körben is folytatódott. St. Margarethen mellett, még a rendszerváltás előtt eljutottunk Mainzba, Neckarsulmba – akkor még nem volt testvérváros -, Gau-Bischofs-heimbe és Billigheimbe is.

Ezek az akkor egyedülállóan ritkaságszámba menő dolgok az 1980-as évek közepén még az akkori, mindössze egycsatornás tv figyelmét is felkeltették.

M. A.: Itt forgatott rólunk egy kisfilmet az akkor nagyon népszerű Ablak című magazin. A felvételt ma is őrzi a feleségem.

Ezt követően pedig még NATO foci csapatok is jöttek Budakeszire két alkalommal!

M. A.: A jugoszláv háború idején vendégünk volt Kaposvárról egy KFOR csapat, majd később Szarajevóból egy SFOR csapat is.

És a Barackos focicsapattól indult el az ún. Nagy Gáspár foci emléktorna megszervezése is vándorkupa formájában, hiszen a Kossuth-díjas költő is a Barackosban élt, és sok évig erősítette a csapatot.

M. A.: 2008-2019 között rendeztük meg ezt az emléktornát, olyan csapatok részvételével, melyek valamilyen formában kötődtek Nagy Gazsihoz. Nagytilaj-Bélbalta-váron született, a pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, Vasváron volt pályája elején könyvtáros, a Katolikus Rádiónál dolgozott, az Írószövetség tagja volt…

Létezik még az 50 éves múltú Barackos focicsapat?

M. A.: Létezik, fiatalok vették át már a helyünket, de néhányan még játszanak az alapítók közül is, akik már túl vannak a 70-en, többen közelebb a 80-hoz. Orosz István, Tóth Levente, Óber Péter és Draskóczi András még lejár, utóbbi a fiával és az unokájával is nemegyszer hétvégenként. Én már 84 évesen nem focizom és a szervezésben sem veszek részt, ezt már Pálinkás Miklós vette át tőlem. Ám évente egyszer, az év végén tartunk egy találkozót, olyankor még én is focizom egy kicsit. Ezt a képen látható labdát visszavonulásomkor kaptam a jelenlegi csapattól, mintegy 24 aláírással.

És a Hunor utcában ugyancsak önerőből épült teniszpályának és parknak mi a története?

M. A.: A teniszpályát a valamikor a Felkeszi utcában élő Hargitay András ihlette, aki többször is mondogatta, hogy kellene ide csinálni egy teniszpályát. Javaslatán egy ideig rágódtunk, aztán beindultunk és végül két pályát is megépítettünk a mi kis focipályánk mellé.

Ez a terület azért nem lett egykor felparcellázva építési célra, mert a felette húzódó magasfeszültség miatt oda nem adhattak házak építéséhez engedélyt. Sportolásra azonban alkalmas volt ez a terület.

Az első menetben – jelentős tárgyalások és engedélyeztetések után – 1984-ben építettük meg azt a két pályát, mely ma is működik, bár a társaságnak a kétharmada már kicserélődött az évtizedek folyamán. A pálya területe amúgy – az egykori tanáccsal 1984-ben megkötött szerződés alapján – Budakeszi tulajdona, míg az önerőből megépült pálya a társaságé a mai napig. A szerződés alapján a pályát körbevevő park rendben tartása is a társaság dolga. Mindehhez hozzátenném, hogy a parkot ugyancsak ez a társaság ültette tele fákkal és bokrokkal, egy pályázat megnyerésével. A park és a teniszpálya terveit pedig a társaság baráti köréből tervezték meg ingyen.

Több évtizeden át voltál képviselő és két ciklusban alpolgármester is.

M. A.: 1980 és 2010 között harminc éven át voltam képviselő, és 1994-2002 között két alkalommal alpolgármester. Később pedig bizottsági tag voltam, és mai napig is tagja vagyok a pénzügyi bizottságnak.

Napjainkban miképpen látod Budakeszi fejlődését?

M. A.: Az utóbbi években a pályázatok és a helyi források növekedésével dinamikus a fejlődés, s remélem, hogy a külső hatások sem lesznek gátjai a további fejlődésnek.

Mikor tudomást szereztél róla, hogy a képviselő-testület egyhangúlag döntött díszpolgári címedről, mire gondoltál először?

M. A.: Természetesen örömmel töltött el, de nem számítottam rá. Ezt a munkát az ember nem a kitüntetés reményében végzi. Jólesik ez az elismerés, de ehhez hozzátenném, hogy sok évtizedes munkámhoz a közösség ereje is nagyban hozzájárult. Köszönöm a képviselő-testületnek és mindenkinek, aki meghozta ezt a döntést.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2024. augusztus

Megosztom a cikket

Lakossági őszi ágaprítás Budakeszin

A BVV Kft. a Budakeszi Önkormányzat megbízásából meghirdeti az őszi lakossági ágdarálást.
Jelentkezni lehet:
2024. augusztus 19. és szeptember 20. között
BVV Kft. oldalán: https://bvv.budakeszi.hu/agapritas

Érdeklődni lehet telefonon 06-30-903-32-26, vagy a bvv.zoldugyintezo@gmail.com e-mail címen.
Az összesítések után, felvesszük önnel a kapcsolatot. Kérjük szíves türelmüket, mert az időjárás miatt, mindig csak a következő heti darálási címlistát állítjuk össze.

Ágdarálás Időpontja: 2024. szeptember 30.-tól

Az ágdarálás területekre felosztva történik, és maximum 5 köbméter gally aprítására van lehetőség az akció keretében. Az ágdarálás díja: 2500.- Ft (bruttó)/ laza köbméter, de maximum 3 köbméter árát, azaz 7500.- Ft-ot kell kifizetni.

Megosztom a cikket

Jóváhagyták a KesziKult új multifunkcionális színház- és báltermének tervét

Budakeszi Város Képviselő-testülete elfogadta a KesziKult új multifunkcionális színház- és báltermének VII. tervváltozatát, és megbízta Horváth Zoltán tervezőt az engedélyezési tervanyag kidolgozásával.
A tervező széleskörűen figyelembe vette a májusi lakossági fórumon bemutatott tervekhez érkezett lakossági és szakmai javaslatokat. Számos konzultációt követően olyan épület körvonalazódik, amely a meglévő művelődési központ épülettel együtt véleményünk szerint jól használható lesz, és a várost hosszú távon eredményesen szolgálja.

Legfontosabb változások:

  • Küllemében az épület lágyabb színvilágot kapott, piros cseréptetejével jól illeszkedik a környező épületekhez.
  • Az öltözőblokk átkerült a gazdasági bejárat felőli oldalra, itt raktár és rakodóajtó létesült a színpaddal közvetlen összeköttetésben. Az öltözők 20-20 négyzetméteresre növekedtek.
  • A nézőtér utcai kijárata átkerült a közösségi tér felőli oldalra, ezzel remek térkapcsolatot létesítve, az előtető egyúttal a kávézó fedett teraszaként is használható.
  • A lift helye kialakításra került, az emeleti mellékhelyiségek száma megduplázódott.
  • A hátsószínpad két méterrel mélyebb lett, ezzel jelentős felvonulási területet kialakítva.
  • A színpad hátsó falára a szabadtér felé nyitható, nagyméretű ajtó került. Ez alkalmas méretes díszletek rakodására, egyúttal a színpad a tér felé megnyitható és használható szabadtéri előadásokhoz is.
  •  A nézőtér hátsó öt sorába a földszinten összecsukható, emelkedő lelátó telepíthető, a nézőtér így 444-462 férőhelyes lesz.
  • A technikai helyiség a karzat közepére kerül.

Az előcsarnokban kiállításra alkalmas installációt létesítünk. A klubhelyiségek, kamara- és mozgásművészeti termek a régi épületben kapnak helyet, annak funkcionális átalakításával, ennek tervezése a későbbiekben zajlik.
Köszönöm a fáradozását azoknak, akik észrevételeikkel, javaslataikkal segítették a tervezőmunkát. Külön köszönet Crespo Rodrigo színművésznek, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatójának, Borbély Sándor színművésznek, Szakall Juditnak, a Marczibányi Téri Művelődési Központ nyugalmazott igazgatójának, Pék Lajosnak, az Erkel Ferenc Művelődési Központ nyugalmazott igazgatójának, a KesziKult munkatársainak, a Szépítő Egyesületnek, Boros-Uri Viktóriának, a levélíróknak és facebook hozzászólóknak. Köszönöm Horváth Zoltán tervezőnek és Gáspár Dávid főépítésznek a rugalmas együttműködést! És köszönöm dr. Győri Ottilia polgármesternek és a képviselő-testületnek, hogy támogatásukról biztosították az optimális tervváltozatot.

‘Sigmond Bertalan ügyvezető, KesziKult

Megosztom a cikket