Út a budakeszi garázsból a tengerentúli piacokig.
Galajda Pétert, a Mayer Szörp ügyvezető társtulajdonosát épp 48. születésnapján kérdeztük a helyi családi vállalkozásuk 10. évfordulója apropójából.
Biztos vagyok benne, sokan megkérdezték már, hogy mi a titka a sikernek. Hogyan lehet kitűnni a mezőnyből? Mitől jobb a Mayer szörp, mint a több millió másik?
Galajda Péter: Jó kérdés. Igazából pont az a titok, hogy nincsen titok. Szerintem annyin múlik, hogy ha beletesszük a megfelelő minőségű alapanyagot, akkor onnantól kezdve „csak” elrontani lehet. Mi csak gyümölcsöt használunk, meg cukrot, citromlevet és vizet. Ennyi az összetevője a szörpöknek, és szerintem ezt inkább elrontani lehet azzal, hogyha az ember próbál valahol spórolni rajta, és kiváltani rossz minőségű alapanyagokkal.
Hogy sikerült nektek megúszni azt a bakit, amit millió más kereskedő vagy vendéglátós elkövet, hogy a beetető fázis után próbál spórolni, ügyeskedni?
G. P.: Hát úgy, hogy nem volt beetető fázis, vagy pontosabban mindig az van. Nekünk igazából az a cél, hogy
kompromisszummentesen készítsük a lehető legjobb termékeket, és ebből nem is szeretnénk engedni. Szerintem csak így éri meg. A saját gyerekeink ugyanezeket isszák otthon, és ezeket a lekvárokat eszik.
Igen, de az üzleti modell hogyan tud így működni? Mert millió más vállalkozót ha megkérdezek, azt mondják, hogy egyszerűen nem lehet talpon maradni csak akkor, ha megpróbálnak valahogy ügyeskedni…
G. P.: Én ebben nem hiszek, hogy muszáj okoskodni és ügyeskedni. Szerintem most már annyira erős a verseny, hogy a terméknek kiválónak kell lennie, az a beugró szint. Ha nem kiváló a termék, onnantól kezdve kár is bármit csinálni. Az alapból kiváló termékre kell még ráhúzni egy kiváló marketinget is, hogy az emberek meg is tudják, hogy a termék létezik. Szerintem egyszerűen csak jót kell adni, és akkor minden működik.
A név kötelez? A családi háttérre gondolok. A sváb precizitás és igényesség gondolom, hogy mégiscsak egyfajta indíttatás, mozgatórugó.
G. P.: Az mindenképp. Csak olyat adunk ki a kezünk közül, ami szerintünk tökéletes, és abban bízunk, hogy mások szerint is az. Én a vendéglátásból jövök. Üzemünk első partnerei az éttermek voltak. Mivel álltam a másik oldalon is, ezért tudom, hogy mi az, amit én elvárnék vásárlóként, és ennek próbálunk maximálisan megfelelni. Az, hogy a termékünk jó, az az egyik dolog, és ezt próbáljuk szépen csomagolva, jól meghirdetve piacra vinni a másik, illetve nagyon fontos, hogy a szolgáltatás is jó legyen mögötte. Ha bárkinek, bármilyen problémája van, azt azonnal tudjuk orvosolni, mert azért előfordul, hogy mi is bele-bele hibázunk.
Ez most egy kettős jubileumi beszélgetés. A születésnapi beszélgetés apropója a tíz év a vállalkozásotok életében és a negyvennyolc év a te életedben. Épp a minap volt a születésnapod, ilyenkor hogy ünnepel az ember? Ez egy kitüntetett év, kitüntetett nap, vagy mindig a zökkenőmentes ügymenet, a munka az elsődleges ilyenkor is?
G. P.: Hát igazából az ügymenet… Nekem sokan mondják, kicsit rosszul vagyok összerakva, én valahogy soha nem tudom
megünnepelni, amit elértünk, hanem mindig azt látom, hogy akkor ez is megvolt, menjünk tovább. Mi a következő lépés? Az, hogy most idén leszünk tíz évesek a céggel az egy remek eredmény, nagyon örülünk, nagyon büszkék vagyunk rá, de igazából egyre inkább azt látjuk, hogy kezd kinyílni a világ, és még menynyi lehetőségünk van, amivel élni lehetne, kellene.
Hogy érintett benneteket a Covid, mert ugye ez az üzleti életben is egy komoly érvágás volt sokaknak. Gondolom, a szörpöt akkor is, karantén idején is lehetett készíteni és forgalmazni?
G. P.: Lehetett. Nagy kettősség volt, mert az elején az egyik pillanatról a másikra beleálltunk a földbe, akkoriban még a vásárlókörünknek a nyolcvan százaléka az éttermek voltak, akik egyik napról a másikra bezártak, és gyakorlatilag megszűnt a piacunk. Ami nekünk nagy szerencsénk, hogy mivel kis cég vagyunk, nagyon gyorsan tudunk mozdulni bármilyen irányba, így gyorsan jött a lehetőség, és elkezdtünk a delicatesse boltok felé nyitni. Ők voltak nyitva, a kézműves pékségeknek akkor volt egy óriási felfutása. Nagyon gyorsan megkerestük ezeket a partnereket, vagy ők kerestek meg minket, inkább így mondanám, mert is-is volt, és azonnal ki tudtuk bővíteni a vásárlóink körét. A Covid végére meg visszajöttek az éttermek. A világjárvány utáni időszakban mi duplázni tudtuk a forgalmunkat.
A házi üzemből mostanra egy igazi üzemmé fejlődtetek, az új helyszínen, a Szőlőskert utca 6. szám alatt. Nem egészen fél éve indult el a gyártás itt a konyhai háziüzem után. Nagy ugrás.
G. P.: Igen, de ezt még iparinak nem mondanám. Igen, a garázshoz képest már nagyok vagyunk, de itt nekünk ez mindössze négyszáz négyzetméter, a raktárral, a bemutató kávézóval, az irodával, és a főzőtérrel, azaz mindennel együtt. Egy komolyabb üzemnek az öltözője ekkora kb., mint nekünk az egész üzemünk. De a mi kapacitásunkhoz, a mi méreteinkhez képest ez nekünk nagyon passzol, és végre egy helyről tudunk dolgozni, nincsenek külső raktárak. Teszem hozzá, pont ki is nőttük, mire beköltöztünk, egy raktárbővítést muszáj lesz meglépnünk.
Ahogy körbenézek, itt a kávézóban minden apró részlet tudatosan lett megtervezve, minden egységes arculatot mutat. Gondolom, ez sem véletlen.
G. P.: Nem, de ami ennél fontosabb: az utóbbi években szerencsére nagyon jó emberekkel sikerült körbevenni magunkat. Amit itt látsz, az a belsőépítészünk, Sass Géza zsenialitását tükrözi. Az előző éttermeinkbe is ő tervezett, kiváló ízlése van ehhez, és nagyon profi szakmailag is. Ugyanez van a logónál és minden grafikai megjelenésnél is. Aki tervezte, Kathi Zsolt grafikus szintén profi. Mindig is kellően odafigyeltünk arra, hogy a megjelenésünk, az imázsunk minden téren tökéletes legyen. Próbáljuk minden szakterületen a legjobb embereket megtalálni, és velük együtt dolgozni.
Neked mennyire fontos, hogy helyi, budakeszi vállalkozás vagytok? Elméletileg lehetnétek bárhol, Magyarország bármely pontján, de tény, hogy a Mayer szörp Budakeszin jött létre, itt lett sikeres. A családi háttér miatt?
G. P.: Nekem nagyon sokat jelent, hogy Budakeszin nőttem fel, a család generációk óta itt él Budakeszin. Nagyon szeretek
Budakeszin élni, és soha nem is volt tervben, hogy mi innen elmenjünk. Megkeresések persze voltak, főleg amikor az üzemépítés volt napirenden, és felvetődött, hogy menjünk vidékre, ide vagy oda, mert nagyon jól lehet építkezni, nagyon jól lehet különböző pályázati pénzekből, de az opció se volt, hogy máshol legyen az üzem, mert számunkra természetes, hogy itt legyen Budakeszin.
A családi vállalkozás szó szerint igaz rátok. Az édesanyád és a húgod itt dolgozik, minden hajnalban itt kezdenek az üzemben.
G. P.: Igen, ők is itt vannak napi szinten a főzésben, a raktárban az összekészítésben, a pakolásban, nagyon sok múlik rajtuk az üzemben. Most már a húgom gyermekei is itt dolgoznak a kávézóban. A feleségem évek óta a hátán viszi az informatikai rendszerfejlesztéseket, a számlázást, a partnerkapcsolatokat, a futárcégekkel a kapcsolattartást, gyakorlatilag a családban, aki él és mozog, az valamilyen módon részt vesz a munkában. Már a gyermekeim is itt vannak.
Ki felel az új ízek megkomponálásáért?
G. P.: Az ízek meg a receptúrák az én feladatom, egyelőre. Nagyon nagy piackutatásunk nincs mögötte, egyszerűen csak kísérletezünk, és ha egy új termékbe beleszeretünk, megtetszik, akkor azt megcsináljuk, gyártani kezdjük. Huszonkettő, huszonháromnál tartunk. Plafon nincs, ami befér a raktárba, az mind jöhet! Van egy pár ötletünk, amit azért nem tudunk megvalósítani, mert nem férünk már el már itt az új helyen sem. Ötlet az mindig van, meg remélem egy ideig lesz is, pár A4-es lapunk tele van írva ötletekkel a jövőre, és szépen sorban próbálunk haladni vele.
Ha tíz év múlva megint itt ülünk és beszélgetünk, vagy egy jóval nagyobb kávézóban, Mayer emblémával, akkor lehet, hogy esetleg már a Mayer lekvár vagy a Mayer gin lesz a fő termék?
G. P.: Elindult a lekvárunk, utána készítettünk tonikot, a tonik magával hozta a gint, de a gint már bérgyártásban készítjük. A ginkészítéshez nem értünk, tudjuk, hogy milyen ízt szeretünk, a Gong főzde pedig iszonyatosan profi módon ezt meg tudta csinálni, és rengeteg kóstolással eljutottunk ahhoz az ízvilághoz, amit mi szeretünk. Ide a kávézóba például saját magunknak készítjük az aszalt gyümölcsöket, amikkel díszítjük a koktélt. Vettünk saját aszaló gépet.
A legújabb termékünk a kávénk, ami szintén úgy jött: ha már van kávézó, és nagyon jó a kapcsolatunk a kávépörkölőkkel, akkor legyen egy saját márkanév alatt futó kávé is, amit mi szeretünk.
Két fiad van. Ők mit szólnak mindenhez és számukra mit jelent az, hogy apa a hátán viszi ezt a vállalkozást. Gondolom, rengeteg energiát elvesz, elvisz a családtól?
G. P.: A nagyobbik fiam évek óta jár velünk rendezvényekre, kitelepülésekre, nyári szünetben beáll és főzi a szörpöket, rendezvényeken kínálja ezeket. A kisebbnek óriási marketing ötletei vannak. Ők ezt nagyon szeretik csinálni, és a jövőt is ebben a cégben képzelik el úgy, hogy mi ezt sohasem erőltettük nekik. Mindig azt mondom, hogy azt csinálják, amit szeretnek, mert akkor tudnak benne sikeresek lenni, és akkor lesznek boldogok.
Neked mit jelent a lokálpatriotizmus, mennyire tartod annak magadat?
G. P.: Szerintem fontos dolog, mert jó valahova, egy közösséghez tartozni. Hiszek abban, hogy helyben egymást kell segítsük, és helyben egymástól kéne inkább vásárolnunk. Nekem mindig fontos az éttermek üzemeltetésénél, hogy a beszállítók, ha lehet, helyiek legyenek. Az az elvem, hogy ha én tőled vásárolok, te hozzám jössz be vendégnek, akkor tényleg egymást tudjuk segíteni, és nagyon jó közösségek tudnak így kialakulni. Ebben nagyon hiszek, ez nekünk fontos is.
Sükösd Levente
Budakeszi Hírmondó – 2025. február
