■ „Büszke vagyok a Balázs által létrehozott, magas szakmai színvonalat képviselő csapatra! Egyetemek küldenek hozzánk hallgatókat, nagyon sok pozitív visszajelzést tolmácsolok a kollégáknak hétről hétre.”
(Dr. Pócza Péter)
■ Miért akart gyógytornász lenni?
Prezenszki Balázs: Édesanyám háziorvos volt Parádon, ahol felnőttem. Nagyon tetszett az a klasszikus kommunikáció, az a bánásmód, ahogy a betegeket kezelte. Kissrácként gyakran bejártam a rendelőjébe, szerettem azokat az illatokat, amelyek ott voltak. Ez a gyermekkori vonzódásom az egészségügyhöz, a gyógyításhoz, a sportszeretetem, valamint édesanyám segítő útmutatása az, ami elvezetett a gyógytorna irányába.
Persze ez akkor még nem volt tudatos választás, ebbe csak később szerettem bele a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Gyógytornász Szakán, ahol 2007-ban diplomáztam, s vált hivatásommá a gyógytornász tevékenység.
■ Azután hova vitte a sorsa?
P. B.: Először Belgiumban dolgoztam egy évig önkéntes szolgálatban, mentális és fizikailag sérült felnőttek nappali és bentlakásos centrumában, majd Dél-Franciaországba mentem át. Itt négy évig dolgoztam mint gyógytornász. Kezdetben egy fürdőben, majd egy rehabilitációs centrumban, végül az utolsó évben már magánvállalkozóként, ahol egy mozgásszervi magánrendelő csapatának tagjaként tevékenykedtem. Rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtöttem ezekben az években, s közben a francia és angol nyelvet is folyamatosan gyakorolhattam. De aztán a szívem hazahozott, s hét éven át az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben folytattam pályámat, majd 2018-tól újra teljes állású gyógytornász magánvállalkozó lettem.
■ Ezután pedig Budakeszire került, az Egészségügyi Központba. Érdekes fordulat, magánpraxisból vissza az állami közellátásba, nem jellemző!
P. B.: Megmondom őszintén, engem a magánpraxis szabadsága ellenére, az állami szféra visszafele vonzott. Itt valahogy jobban keretbe van foglalva a klasszikus értelemben vett egészségügy. A magánpraxis már nagyon elmegy a szolgáltatás irányába. Jó érzés, hogy itt bárki elérhet minket, nemcsak az, aki megfizeti a szolgáltatást. Budakeszin élek a családommal, talán ezért is alakult úgy, hogy dr. Pócza Péter igazgató úr, az intézmény vezetője megkeresett az induló gyógytornász szakrendelés lehetőségével, melyre igent mondtam 2020-ban.
■ Talán a gyógytorna a legkeresettebb szakrendelés a Budakeszi Egészségügyi Központban, dacára annak, hogy hosszú a várólistájuk…
P. B.: Az összes beutaló – ami hozzánk szól – első körben a várólistánkon landol, és onnan prioritást kapnak azok, akik traumásak, műtöttek, gipszlevétel után vannak, akiben valami akut folyamat zajlik, kisugárzás van a felső vagy az alsó végtagban. Mivel nap mint nap rengeteg ilyen páciens jelentkezik hozzánk, ennek eredményeképpen sajnos valóban hosszú a várólistánk, ezért szeretjük, ha a betegek már szakorvos által kivizsgált állapotban érkeznek hozzánk, szakorvosi beutalóval, így célzottabban zajlik a terápia.
■ Hány fős jelenleg a mozgásszervi-rehabilitációs részleg, mely ezt az óriási igényt megpróbálja kielégíteni? Négy évvel ezelőtt itt még semmi nem volt!
P. B.: 10 fős a csapat – hat gyógytornász, két fizioterápiás asszisztens, egy gyógymasszőr és egy asszisztensadminisztrátor. A rendelkezésünkre álló teret ezzel a csapattal napjainkra gyakorlatilag már betöltöttük. Mozgásszervileg nagyon sokan érintettek. Az emberek életében mindenféle, nem várt esemény bekövetkezhet, és az életkor előrehaladtával előbb-utóbb előjönnek a mozgásszervi gondok is. Ha tíz embert megnéznénk, egészen biztos, hogy a felénél találnánk mozgásszervi problémákat. Nagyon nagy az igény erre a szakellátásra, de mi itt Budakeszin kevesen vagyunk egyelőre ahhoz, hogy a Szent János Kórházat teljes mértékben tehermentesíteni tudjuk. Remélem, hogy a későbbiekben lesz még lehetőségünk bővülni. Addig is próbálkozunk rövidíteni a bekerülési időt, ezért egy éve az egyéni kezelések mellett beindítottuk a csoportos gyógytornát, a kevésbé specifikus esetekben, ahol nem indikált az egyéni gyógytorna. Eddig nagyon pozitívak a visszajelzések, nincs szó nagy létszámú csoportokról.
■ A legtöbb, rehabilitációra váró paciens a nehéz fizikai munkát végzők közül kerül ki?
P. B.: Bármennyire is meglepő, de több az irodai dolgozó, aki hozzánk fordul, mint a fizikai munkás! Mi azt gondoljuk, hogy a fizikai munka tönkreteszi a szervezetet, de valójában ők mozognak, emelnek munka közben, és jó esetben ergonomikusan odafigyelnek, s nem teszik feltétlenül tönkre magukat. Az irodai dolgozó viszont képtelen 8 órán keresztül folyamatosan nádszálegyenesen ülni. Görnyed a háta, hátrabillen a medencéje a monitor előtt, nem áll fel óránként, ahogy szükséges lenne. Az izmok kifáradnak terhelés egyre inkább a porckorongokra esik, amelyek így nyomás alá kerülnek, és a bennük lévő kocsonyás anyag hátrafelé kitolódik.
■ A gyógyulást remélő betegek százféle problémája, százféle gyógytornát igényelhet. Elmondana néhányat?
P. B.: Kezdeném az ún. klasszikus értelemben vett gyógytornával, mellyel a legtöbben foglalkozunk, ami persze számos ágra oszlik szakma- és betegségspecifikusan, holisztikusan az egész szervezetet vizsgálja, de az érintett területre fókuszál. Rengeteg gerincbetegünk van, de említhetném emellett a csípő-, térd-, boka- és vállízületet érintő kórképeket, melyek szintén nagy gyakorisággal fordulnak elő, és mind speciális szemléletmódot követel.
Két kolléganőm foglalkozik speciális mozgásszervi terápiával, az ún. csecsemő mozgásfejlesztéssel. Ha valami nem indul be megfelelően, mint pl. a kúszás, mászás, járás, vagy asszimetria probléma van, netán a szopási reflex nem alakult ki, ezt is tudják stimulálni. Emellett ők csinálják az ún. Schrott-terápiát is, amellyel a gerincferdülés kezelhető. A rendszeresen végzett kezeléseknek köszönhetően hosszú távú eredmény érhető el ezzel a speciális tornával, és a gerinc görbületeinek kialakulása is kordában tartható, mely mindenekelőtt a növekedés időszakában, a serdülőkor végéig lehet eredményes.
Van egy speciális függesztőterápiás eszközünk a „Red Cord”, amelyet ketten használunk, főként Nóri kolléganőmmel, szintén rendkívül széleskörűen felhasználható eszköz a rehabilitációban!
Személy szerint én a manuálterápiát használom még sokat, mely egy olyan kezelési eljárás, amelynek során a gyógytornász kézzel kivitelezett műfogásokkal vizsgálja és kezeli a gerinc és egyéb ízületi vagy lágyrész problémákat, melyről azt is mondhatnám, hogy „tudományos alapokra helyezett csontkovácsolás”. Manuál-terapeuta orvos és gyógytornász lehet, ezért ha ilyen megnevezéssel találkozik egy szakembert kereső paciens, bízhat benne, hogy képzett szakember fogja megvizsgálni és kezelni.
■ Ön egy ma még Magyarországon nem elterjedt gyógymódnak, az ún. újszülött- és csecsemő hörghurut manuális kezelésnek is elismert szakembere.
P. B.: Ezt a módszert Franciaországban tanultam, ott szereztem meg az ehhez szükséges képesítést. Ez az ún. obstructiv bronchitis, bronchiolitis a pici babák őszi-téli betegsége, mikor beszűkülnek a légutak a gyulladás , ödéma- és váladékképződés kapcsán. Ez akadályozza a normál légzést, ami a szaturáció, azaz a vér oxigénszintjének csökkenését vonja maga után, ráadásul befolyásolja a táplálást, ezért duplán veszélyes a pici babákra nézve. Ebben a helyzetben egy mellkasi fizioterápiás módszerrel mobilizálni tudjuk a váladékot, ugyanis több levegő jut be a tüdőbe, mellyel aztán kiköhögtetjük azt, sok esetben javítva ezzel a légzés aktuális funkcionális állapotán, ami általános állapotjavuláshoz járul hozzá. Emellett pedig megtanítjuk a szülőknek az orrmosást az ilyen helyzetek kezelésére, otthoni körülmények között.
■ A közelmúltban mentőápolói képesítést is szerzett -ennyi munka mellett ez nem lehetett könnyű!
P. B.: Nemcsak a munka mellé, de a családi életem mellé is be kellett illeszteni ezt a kemény időszakot, hisz ugyancsak gyógytornász feleségemmel négy pici gyermekünk van! A legkisebb 5 hónapos, a legnagyobb 7 éves.
Mindig is érdekelt a sürgőségi ellátás! Rengeteget tanultam ebben a nagyon fárasztó és intenzív képzési periódusban! Pesthidegkúton, a mentőállomáson szekundáltam. Hogy milyen célból végeztem el ezt a mentőápolói képzést? 18 éve gyógytornász vagyok, néha kell egy új inger! Ezt régen úgy oldottam meg, hogy munkahelyet váltottam, és az volt az inger. Jelenleg nem szeretnék munkahelyet váltani, de most szerettem volna az egészségügyön belül egy olyan területet megismerni, mely érdekelt, és esetleg színesíti a munkámat. És ki tudja, hogy mit hoz az élet? Kialakulhat itt a rendelőben is egy olyan váratlan sürgősségi helyzet, mikor hasznosíthatom mentős ismereteimet.
■ Még az interjú elején szót ejtett nagy mozgásigényéről és sportszeretetéről. Nem lennék meglepve, ha sikeres sportmúltat is tudhatna maga mögött…
P. B.: Sosem voltam versenyző alkat, ez valahogy sohasem motivált engem. Ennek ellenére részt vettem néhány versenyen életem során. Mindig is a küzdősport foglalkoztatott, ahol azt tanultam meg, hogy a legnagyobb versenytársam én magam vagyok, ezért mindig arra igyekeztem törekedni, hogy önmagamat, a saját gyengeségemet győzzem le, így múljam felül a saját korlátaimat.
Kezdetben grundbirkóztam, majd cselgáncsoztam, végül a Kyokushin Karate ragadott meg leginkább, azóta is ez áll a legközelebb a szívemhez. Már több mint 26 éve vagyok benne jelen, 2022 óta I. danos fokozattal. De szívesen tanulmányozom más stílusok mozgásformáját is: kipróbáltam régebben a kick-boxot, sőt nemrégiben a kempót is itt Budakeszin, ahol szintén rengeteget tanultam Shihan Szilágyi Andrástól.
■ Fordulatokban gazdag életet él. Milyen záró gondolattal fejezné be ezt a beszélgetést?
P. B.: Sok mindent köszönhetek a munkámnak. Azt, hogy külföldre mehettem, hogy évekig kinn dolgozva, sok szakmai tapasztalatot szerezhettem, majd haza jövetelem után, akkori munkahelyemen, az Országos Orvosi Rehabiltációs Intézetben ismerhettem meg szintén gyógytornász feleségemet, aki négy gyermekkel ajándékozott meg. Hálás vagyok érte, hogy láthatom a pácienssel közösen végzett munkánk gyümölcsét, mikor nem romlik tovább a beteg állapota, vagy jobb állapotban távozik, mint ahogy érkezett hozzánk. Hálás vagyok, hogy a Jóisten ezeken keresztül is meg tud engem szólítani szakmai és magánéletem során egyaránt.
Horváth Jenő
