Ha a Meta nem kap lehetőséget arra, hogy európai felhasználóinak adatait amerikai szerverekre továbbítsa, azokon tárolja és dolgozza fel, a Facebook és az Instagram egész Európában leállhat – derült ki a Facebook, Whatsapp és az Instagram anyacégének (Meta) éves jelentéséből a napi.hu külföldi lapokat szemléző összeállítása szerint.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat riasztást adott ki viharos szél és zivatarok miatt.
Általában 60-80 km/h-s szél lesz, de lehetnek ennél erősebb lökések is.
Figyelmeztetésükben azt írják, hogy az északnyugati szelet a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén többfelé kísérhetik viharos – általában 60-80 km/h, a magasabban fekvő tájakon, záporok, zivatarok környezetében akár ezt meghaladó – széllökések.
A mai budakesziek – az újabb generációk és az elmúlt évtizedekben városukban otthonra leltek – számára teljesen természetes az, hogy egy zeneiskola is működik településünkön. Pedig ha jól belegondolunk, mikor a 60-as évek elején szerény körülmények között elindult a zeneoktatás Budakeszin, városunk egy mindössze 4-5 ezer fős, fővárossal határos kis falu volt. A kezdetekről, az intézmény mindennapjairól és terveikről szól ez az írásunk.
A ma már Czövek Erna Alapfokú Művészeti Iskola néven ismert zeneiskola megalakulása és 60 éves történelme kapcsán egy emberről mindig szót ejt a krónika. Czövek Ernát a magyar zenetörténet úgy tartja számon, mint a kodályi gondolat jegyében a vidéki állami zeneiskolai szervezet felállításának megteremtőjét, aki szerencsénkre 1961-ben éppen Budakeszire költözött. És ha már itt talált otthonra ez a kivételes zongoratanár személyiség és remek szervező, akkor azonnal munkához is látott. Lakásán, a Petőfi u. 15-ben zeneoktatói munkaközösséget alapított néhány kollégájával, melylyel gyakorlatilag megteremtette településünkön a mai napig működő alapfokú zenei oktatást. Zongoratanítványai közül többen sikeres művészek és egyetemi oktatók lettek. Köztük van Szokolay Balázs Liszt Fe-renc-díjas magyar zongoraművész és tanár, akit – még kisgyermekkorában – ötéves korától Budakeszin tanította zongorázni 1966-tól 1970-ig.
Czövek Erna 1968-ban elköltözött ugyan Budakesziről, de településünk fejlődésével párhuzamosan a zenei okatás az évek múlásával egyre jobban kiterebélyesedett. 1991-ben aztán mint önkormányzati zeneiskola önállósodtak, fenntartójuk 2013-tól az Érdi Tankerületi Központ lett.
Barcsik Hédi igazgató asszony 20 éve vezeti az intézményt. Elmondása szerint ma 430 növendékük van, ami óriási szám. Ebből a budakeszi székhelyű iskola zsámbéki tanintézményét 170-en látogatják, Budakeszin pedig 260 tanulójuk van. Hat tanszak van az iskolában: vonós-, fúvós-, billentyűs-, ütős-, vokális- és akkordikus tanszak, melyeken belül közel húsz hangszerből választhatnak a tanulók. Mintegy negyven főállású és néhány óraadó tanár vesz részt a tanításban.
Klasszikus és népzene oktatás folyik az intézmény falai között. Kiemelkedő jellemzője az zeneiskolának, hogy a méretéhez képest a zenetanulás hangszerválasztéka igen széles skálán mozog. A legfiatalabb tanszak az ütős, mely 2020-ban indult. Az általánosan közismert hangszereken kívül a választható ritka hangszerek között van Budakeszin a kürt és a népi hegedű, Zsámbékon pedig a népi citera, népi furulya és a harmonika oktatás.
Az új budakeszi iskola átadása óta az iskola közben működő intézmény már teljes egészében – nyolc termében – a zeneoktatást szolgálja, ezen kívül még tizenegy tanteremben tanítanak délutánonként a SZIA két telephelyén és a WUDISULI épületében.
Az igazgató asszony szerint néha talán nem feltűnő a falakon belüli munkájuk. Ez olyan, mint mikor a kis hangyák egyenként rakják a homokszemeket egymásra. Hosszú az út a látvány, a siker megszületéséig. Náluk a sikerhez elengedhetetlenül szükséges alapok lerakása a legfőbb cél. Ennek két lényeges ága van. Az egyikben tanulóik elsajátítják az alapvető hangszerkezelést és a kottaolvasást. Belőlük lesznek az amatőr zenészek, az értő koncerthallgatók, akik majd felnőve, újra jelentkeznek náluk, ezzel is ösztökélve gyermekeiket a zene szeretetére. Ők a 99%-os többség. A másik, 1%-os kisebbségből lesz előadóművész vagy éppen zenetanár, aki magasabb szinten folytatja zenei tanulmányait.
Sokat pályáznak, elsősorban hangszervásárlásra és a különféle országos versenyeken való részvétel költségeire. Évről évre számos díjat hoznak el a gyerekek ezekről a versenyekről.
Tanítványuk volt egykor Janicsák Veca, Hámori Máté, Liszt-díjas karmester, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője is, de hosszan lehetne folytatni sort. Az iskola legfiatalabb tanára, Szirmai Jenő is több neves, világjáró együttesben muzsikál időről időre.
Harminc éve tanár Budakeszin a több fúvós hangszert is oktató Velenczei Anna. Az ő és az akkor itt tanító fúvóskollégák növendékeiből jött létre a zeneiskola fúvószenekara 1996-ban. Az intézmény tanítványaiból álló fúvószenekarral néhai Csepregi Gyula, az egykor Budakeszin élt Európa-hírű jazz szaxofonos is fellépett három alkalommal 2004-2006-ban. Ebből az együttesből alakult meg néhány éve a Budakeszi Fúvószenekar, mely ma már a Budakeszi Német Önkormányzat együtteseként működik, és tagjai között Velenczei Anna több egykori tanítványa is játszik.
Ma is együtt játszik az egykor az intézményben alakult Ad Libitum Gitárzenekar is, akik régebben Kozma László tanítványai voltak. Házasságot és gyermekáldást is hozott már ez a kétévtizedes együttzenélés az együttesben.
Barcsik Hédi egy kis nosztalgiával szólt arról, hogy se szeri, se száma az intézmény működéséhez fűződő történeteknek. Számára is tanulságos volt a Covid-járvány karanténos időszaka, mikor csak online voltak kapcsolatban a tanítványaikkal. Bármenyire is meglepő, ez a sajátos helyzet nem gyengítette, hanem erősítette a gyakorlási hajlandóságot és úgy érzi, hogy a zenében sokan egyfajta lelki kapaszkodót találtak.
Jelentősen nőtt a zenetanulás iránti vágy az elmúlt években, mely késztetést talán a járvány is okozhatja. Sajnos jelenleg az iskola befogadóképessége nem bővíthető, és újabb zenetanárokat sem tudnak felkérni oktatói munkára. Most az a legfőbb céljuk, hogy tovább erősítsék az oktatás minőségi feltételeit.
Horváth Jenő
Nagyjából másfél év telt el abban a sokak számára eddig ismeretlen közegben, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk, hogy valaha át kell élnünk: a szeparáció, az egymástól való eltávolodás, a személyes kapcsolatok felfüggesztésének időszaka következett be. Ebben a furcsa állapotban már eltelt egy karácsony 2020-ban, és nyakunkon volt a következő, amit már nem szerettem volna ugyanolyan ridegségben, távolságtartásban, a Karácsony meghitt ünnepére való hangulatos, lámpafényes, fűszerillatú, énekkel teli, találkozásokkal tarkított rákészülése nélkül megélni.
Évek óta nézegettem irigykedve más települések házain az adventi ablakos készülődést, így vettem egy mély lélegzetet – tudva, hogy az év végi munkahelyi hajtás mellett nem kis fába vágom a fejszémet -, és közzétettem egy körkérdést egy zárt Budakeszis csoportban, hogy lenne-e érdeklődés egy hasonló közös, önkéntes alapú és szigorúan szabadtéri adventi ráhangolódásra. Magam is meghatódva összegeztem egy nap múlva, hogy pillanatok alatt meglett a karácsony éjszakáig szükséges 24 jelentkező. A lelkesedést és az öröm szavait látva belevágtam tehát a szervezésbe, hiszen éreztem, hogy az elmúlt időszak bezártsága után nem csak nekem, hanem akár egy egész településrésznek szüksége lehet egymásra, a jó szóra, a kikapcsolódásra, a mindennapok szürkeségéből való kiszakadásra, így fáradtságot nem kímélve megindult a szervezés.
Az első Advent-Kalendárium keretében mindig más csodálatos család gondoskodott arról, hogy 2021 karácsonyára kicsit másként készüljünk Budakeszin: a reggeli várakozás az aznapi ablak helyére utaló, sokszor a család által faragott rímekkel megerősített térképekre; az egyedi ablak díszítések-alkotások csodája, amit mi felnőttek is gyermeki lelkesedéssel kerestünk fel estéről-estére; valamint az eredeti terveinkhez képest a résztvevők által spontán módon időközben kialakított – sokszor már olaszos fieszta hangulatot árasztó, akár apró falatokkal, sütikkel, forró italokkal, és apró meglepetésekkel (mint a Luca-napi búzacsomag vagy a betlehemi láng) gazdagodó – utcaikerti vendégeskedés olyan meghitté, barátságossá és közvetlenné varázsolta az estéinket, amelyre a szervezés megkezdésekor nem lehetett számítani, maximum reménykedni.
December 1. és 24. napja között minden este máshol gyúltak ki az ablakokba, ablakokra és a külső környezetbe kihelyezett díszítések, lámpások, gyertyák és fények, így azok kigyúlásával egyidejűleg az ablak keresők szívébe és lelkébe is bekúszhatott a melegség, a bizakodás és a remény érzése. Néha esett. Néha fújt. Néha – na jó, viszonylag sokszor – fagyott. Minden este másmilyenné formálódott. Az ablakos család egyénisége, lehetőségei, elképzelései és az állandó, vagy egy-egy estére csatlakozó ablak-keresők közös hangulata szabott csak határt az adott este alakulásának, ugyanakkor az idő előre haladtával már napról napra vártuk, hogy megismerjük, majd újra lássuk egymást, esténként váltsunk pár jó szót, nevessünk tiszta szívből, felszabadultan, koccintsunk a jobbnál jobbfajta házi lélekmelegítők-kel, a gyerekek játsszanak a házak előtt vagy az udvarokon, vagy ahogy a régi időkben csak egyszerűen az utcán a befagyott pocsolyák jegével, mintha gyémántokat gyűjtenének -úgy, mintha az elmúlt másfél év elszigeteltsége meg sem történt volna, s mint egy nagy család, együtt kövessük a naptári napszámokat mutató ablakdíszítések kigyúltával, ahogy fogynak a napok, s közeledünk karácsony ünnepéhez.
Köszönöm ezt a hihetetlen 24 napot minden résztvevőnek. Az ablakosoknak, akik kirobbanó energiával, szeretettel készültek az aznapi Ablak-Kalendáriummal. Az ablak-keresőknek, akik esti sétája, részvétele lehetővé tette, hogy az ablakosok büszkék lehessenek alkotásaikra, és kialakulhasson egy összetartozás és cinkosság érzés, hiszen mi, akik ott voltunk, láttuk és estéről-estére átéltük a karácsonyi csodát: a szeretet, a békesség, a pillanatokra való megállás, és a gyermeki rácsodálko-zás egyszerre megjelenő élményét. Köszönöm a szervező társaimnak a kitartást, hiszen sok munkánk volt benne, a kezdeti sutaságainkat a végére sikerült kicsiszolni, vagy talán nem is számítottak, hiszen így lett igazán emberi: hibákkal, korrekciókkal, kavarodásokkal, aminek a végén mindig minden a helyére került. Vagy ha nem, akkor is úgy lett jó. Mert az a dolog volt benne, amely végtelen és minél többet adunk belőle, annál többé válik: szeretet.
Már most számolom vissza a napokat 2022 adventjéig!
Dr. Hillier Dorottya Eszter
„A 2021-es év legszomorúbb zenei történése Siklósi Örs, az AWS zenekar frontemberének elvesztése volt” – kezdte Till Attila annak a videónak a felvezetésében, amelyben a banda tagjaival emlékeznek a fiatalon elhunyt énekesre a fájdalmas évfordulón.
https://index.hu/kultur/zene/2022/02/05/aws-siklosi-ors-megemlekezes-road-movie
Vajon Romulusz, a barnamedve meglátja az árnyékát? Közeleg a tavasz vagy még várat magára?
A medve és a farkas látványetetés közben izgalmas néphiedelmeknek járnak utána a Budakeszi Vadaspark munkatársai, majd miután a résztvevők megtanultak mindent, a lovaknak és a szamaraknak lehet kedveskedni némi harapnivalóval.
A Rákellenes Világnapot (World Cancer Day) immár 22 éve tartják minden év február 4-én. A Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) központi kampánytémája az esélyegyenlőség a daganatos betegek ellátásában.
A „Méltányos ellátást mindenkinek” (Close the care gap) szlogen jegyében az Unió magyar tagszervezete, a Magyar Rákellenes Liga mindenkit hív, hogy mozduljon (is) a méltányosságért, de online előadásokra is sor kerül.