Budakeszi diadal a diákolimpián

Rendkívüli energiákat mozgósítva, nagyszerű játékkal bronzérmet nyert a Széchenyi István Általános Iskola képviseletében a BLA U11-es csapata a diákolimpiai döntőben, Fonyódligeten. Óriási siker ez, figyelembe véve, hogy a körzeti, területi, megyei fordulókban összesen csaknem 1400 együttes indult!

Az országos fináléba húsz csapat jutott be – megyénként, illetve Budapestről egy-egy -, így sok mérkőzés, nagy küzdelem várt a résztvevőkre a záró szakaszban is. A BLA fiataljai és a sorozatban őket végig nagy lelkesedéssel és odaadással irányító Somogyi Tibor edző izgalommal várták a kedd esti sorsolást, azt, hogy kapnak-e nagy nevű, jó hírű ellenfelet a másnapi csoportküzdelemre, amelyben négy mérkőzést kellett lejátszaniuk. Sem a csapat, sem az edző nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy a szerdai rajtnál „ráhangolódásként” a két éve győztes kalocsaiakkal kell megmérkőzniük. És nem tudtak ennek örülni a szülők sem.

Szerencsére ismét bebizonyosodott, hogy a sportesemények nem papíron játszódnak le, bátor játékkal rukkoltak elő a budakesziek, a vezetést is megszerezték, majd fordított az ellenfél, de a BLA végül a maga javára fordította az összecsapást. A nagyszerű kezdés megadta az alaphangot a folytatáshoz.

Szükség is volt önbizalomra, mert a következő ellenfél, a Szigetvár is erősnek tűnt, és mint kiderült, az is volt. A forgatókönyv hasonlóan alakult, többször fordult a kocka, de a vége megint a budakeszieknek kedvezett, így a délelőttöt a maximális hat ponttal zárta a csapat, s délutánra elvileg a két gyengébb ellenfél maradt.

Közülük az első, a Szolnok éppenséggel nem volt az, de ez csak akkor, az ebédszünet után derült ki, amikor ismét fel kellett (volna) pörögni. A BLA-s Széchenyi-csapat erejét jelzi, hogy az előző kettőhöz képest döcögősebb játékkal is begyűjtötte az újabb három pontot, ezzel pedig már biztos volt számára a negyeddöntőbe jutás. Márpedig ez máris előrelépésnek számított, két éve ugyanis a társaság a 11. helyen végzett, most pedig már nyolcadiknál rosszabb semmiképpen sem lehetett. Örültek a fiúk, örültek az őket buzdító, a napon szép lassan pirosra sülő szülők. Mindenki boldog volt, s a nap még jól is ért véget, mert a csoport leggyengébbje, a szimpatikus Tatabánya ellen zárásként egy hatos összejött. Kombinatív játékot produkált egész nap a Budakeszi, mindenki nagyon odatette magát, időnként pedig szemet gyönyörködtető akciók futottak végig a pályán. Az első napi izgalmak után most már az volt napirenden, mire lehet ez elég másnap, a legjobbak csatározásában.

Csütörtökre szigorúbbá váltak a körülmények, konkrétan szélvihar kerekedett, így külön taktikai elem volt, hogy melyik félidőben, hogyan kell játszani, attól függően, hogy éppen szemben, vagy háttal fúj a szél. A pályákon hősiesen küzdöttek a gyerekek, a partvonal mentén lankadatlanul szurkoltak a szülők, s máris a legjobb négy között volt a Budakeszi. A Békéscsaba elleni mérkőzésen végig irányított, helyzeteket dolgozott ki, mégis csak a vége előtt nem sokkal szerezte meg a győztes gólt. Utólag – megnyugodva – már mindenki egyetértett abban, hogy az ellenfélnek tulajdonképpen kapura lövése sem volt, így nem is kellett volna izgulni. Persze könnyű ezt mondani, és más megélni – pályán belül és azon kívül is. Kiss Baranyi Sándor a BLA vezetője, aki ugyancsak ott volt a döntőn többször is megjegyezte, hogy a játék képe alapján a Budakeszi legtöbb ellenfelénél jóval előrébb jár.

A megállapítás megalapozottnak tűnt, csak hát ennek a pályán is érvényt kellett szerezni. Ez egy alkalommal nem sikerült, mégpedig az elődöntőben, igaz ehhez bírói közreműködés is kellett. A Hajdúszoboszló elleni csatában gyönyörű góllal a BLA szerzett vezetést, de a rivális a második félidőben fordított, közel állók szerint lesgóllal, illetve egy olyan találattal, melyet szabálytalanság előzött meg. A végén pedig még elmaradt egy büntető, a játékvezető ugyanis „nem látta”, hogy Bocskay Berci bokájára léptek… Volt sírás, elkeseredés, de változtatni a helyzeten már nem lehetett, maradt a feladat: a bronzmérkőzést megnyerni, és ezzel a harmadik helyet megkaparintani.

Mélyről jött vissza a csapat, mert túl az igazságtalannak érzett döntések miatti lelkiállapoton, Berci a sérülés miatt a helyosztó első félidejében nem játszott, a széltől támogatott ellenfél pedig elhúzott 2-0-ra. Volt még azonban innen is feltámadás, a második félidőben a BLA négyszer (!) mattolta a Siófokot, így joggal örülhettek a két nap során rendkívül sok energiát mozgósító széchenyis fiatalok. Lenyűgöző volt a produkciójuk, s nem csak a szép futball, hanem a küzdőszellemük miatt is.

Kár, hogy a végén nem sikerült megmérkőzni a szegediekkel, pedig már sokan készültek arra, hogy az ugyancsak nagyon jónak tartott – s végül aranyérmes – csongrádi csapattal összejöjjön a játéktudás alapján várt döntő. Talán majd máskor. A kiharcolt bronzért azonban mindenképpen dicséret illeti a játékosokat és a felkészítőiket, de a maguk módján hozzájárultak a sikerhez a szülők is.

„ByeAlex eredményét, a tizedik helyet előre aláírtam volna. A bronzérem megszerzését nagyon nagy sikernek tartom” – értékelt röviden Somogyi Tibor.

Az országos döntőn nagyszerűen helytállt budakeszi fiatalok: Bieber Bendegúz, Bocskay Bertalan, Czifra Barnabás, Gyáfrás Kristóf, Gyuricza Ádám, Hajdú Bence, Juhász Zsombor, Ladányi Lőrinc, Szabó-Temple Márk, Taraj Márk

Eredmények:

a csoportban:

Budakeszi-Kalocsa 3-2

Budakeszi-Szigetvár 4-3

Budakeszi-Szolnok 3-2

Budakeszi-Tatabánya 6-0

a negyeddöntőben:

Budakeszi-Békéscsaba 1-0

az elődöntőben:

Hajdúszoboszló-Budakeszi 2-1

a 3. helyért:

Budakeszi-Siófok 4-2

a döntőben:

Szeged-Hajdúszoboszló 2-1

A torna gólkirálya – 15 (!) góllal – és egyben a legjobb játékosa Bocskay Berci lett. Gratulálunk neki is és csapat összes tagjának!

További képek itt találhatók (Bocskay Zsolt albuma)

Forrás: BLA honlapja