Author: admin2

Józsa Lajos 2005-ben megjelent összegző monográfiájában a következő jelmondattal vezeti be addigi életműve bemutatását:

„Az élet értékét az adja, hogy milyen hatással van mások életére.”

Nemzetközileg és Magyarországon is nagyra értékelt szobrászművészetének van néhány olyan jellemző vonása, amely a mai korban „életmentő”.

Az életmentő szót komolyan gondolom: reng alattunk a föld, ezt mindenki érzi – a most folyó hatalmi átrendeződés miatt. Ilyenkor a belső iránytű „megbolondul”.  A tömegkultúra vizuális szennyezéssel rombol. A kép közvetlenül az érzelmeinkre hat, mielőtt az ész eldönthetné, igaz-e  vagy hamis, amit látunk. Az Ördög kéri a lelkünket, és úgy viszi el, hogy észre sem vesszük! Ez korunk legnagyobb veszélye!

Hát ennek ellenszere a képzőművészet. A szoborban az emberi élet szilárd anyagban való újjáalkotása súlyt ad a gondolatnak, szellemnek, érzésnek: az igazságról tesz tanúságot.

Józsa Lajos elementáris tehetség. Őt idézem :”Ha ránéztem egy kőre …..élni kezdett az anyag.”

Kritikusai mind megjegyzik:

Egyformán bánik fával, bronzzal, agyaggal, kővel.

Szobraiból humánum, könnyedség, szépség, békesség sugárzik, sokszor humor.

Hiteles, mert az élet nehézségeit leküzdve jutott el művészként a csúcsra. Ezért példa közösségünk számára.

Józsa Lajos  Debrecenben született 1944 november 7-én hetedik, legkisebb gyermekként. Nehéz időkben, szülei munkáját segítve cseperedett, szakma kellett először, bár tehetségét hamar észrevették. Bátyja, Józsa János neves festő és grafikusművész volt, az ő lánya pedig, Józsa Poppea szintén sikeres festőművész, a Budakeszi Művésztelepen is alkotott  képet a város számára.

Művészi pályafutása  Budapestre költözése után kezdett szárnyalni. Először a modern, nonfiguratív szobrászat tett rá mély benyomást.

A Vasutas Képzőművészeti Körben sajátította el a szakma fortélyait.

Alkotásait látva azonnal felvették a Képzőművészeti Alapba, a Képző- és Iparművészek Szövetségébe, a Magyar Szobrásztársaságba és az Éremművészek Társaságába. Első önálló kiállítása Debrecenben volt. Itt kapott először megbízást  köztéri szoborra Tavasz címmel. Ezután számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepelt itthon és külföldön, ahol díjakkal ismerték el egyedi alkotói  stílusát. Gabrovóban, a nemzetközi humorfesztiválon Zenebohócok plasztikájával nyert díjat. 1984-ben kalandos úton jutott el festőtársával Máltára, ahol a Nemzeti Múzeumban állíthattak ki mint  magyar művészek. Majd Svédországban, Lichben  is voltak tárlatai.

Művei még Amerikába is elkerültek.

Egyedülálló vállalkozásba kezdett Budakeszin: alkotóházat épített. Külföldi látogatók, iskolások, művészetkedvelő emberek zarándokhelyévé lett a szobrokkal napról napra bővülő műterem és galéria. Ma is egyedülálló Budakeszin.

Számtalan kiállítás, elismerő kritikák  kísérik munkásságát, itt most lehetetlen felsorolni. Ami közös: Budakeszi szépsége első helyen szerepelt. Most a művész szavait idézem: „Nem csoda, hiszen ebbe a tájba könnyű beleszeretni, a csodálatos panoráma szemet gyönyörködtető.”

 Az Erkel Ferenc Művelődési Központban 2003-ban volt nagy sikerű kiállítása, amit aztán sok további követett.

Köztéri alkotásai díszítik hazánk több városát. Szent István, Lorántffy Zsuzsanna, Szent László, Hajdú, Szentesen az Olvasó nő  ⎼ az ő keze nyomán csodálhatók meg. A Magyarok Nagyasszonya szobra egyik legjelentősebb köztéri alkotása. 2002. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2003-ban Pannonhalmán humanitása, művészi pályafutása, nemzetközi jó híre elismeréseként a Máltai Lovagrend kitüntetését kapta meg. Szülővárosa, Debrecen Holló László-díjjal fejezte ki elismerését.

Népszerű közösségi emberként is,  első szakmája okán évtizedekig a Budakeszi Főzőverseny zsűritagja volt.

Józsa Lajos művészi munkássága  ⎼  ahogy különleges, még csak agyagban megcsodálható Mezey Mária szobra is bizonyítja ⎼, egyszerre mély és játékos, lényeglátó és összetett, vidám és reményteli. Példát ad nekünk arra, hogy helyesen állítsuk be belső iránytűnket.

Méltó a díszpolgári elismerésre.

Budakeszi díszpolgára lapunknak elmondta: ”megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés, de soha nem az elismerésért dolgoztam. A felvállalt, vagy rám bízott munkát, egyszerűen csak igyekeztem mindig a legnagyobb mértékben, az eskümhöz híven elvégezni. Ami úgy érzem, nem volt eredménytelen a város közéletében, hisz a díszpolgári döntés óta kapott elismerések, megható üzenetek, gratulációk, ezt erősítették meg számomra”.

Megtudtuk tőle: a közélettől, 2024-óta sem szakadt el, jelenleg is az Önkormányzat Közlekedési és Fejlesztési bizottságának a tagja, s ennek részeként vesz részt a város vezetésének munkájában, mellette továbbra is aktív  városunk civil szervezeteiben, valamint  polgárőrségében.

Szívügye a Fenyőgyöngye Nyugdíjas Klub vezetése, hisz mindig fontos volt számára az idősek segítése, megbecsülése. A klubvezetéssel együttműködve, tartalmas programokkal, kirándulásokkal, jó hangulatú családias rendezvényekkel, színházba járással, fürdőlátogatással, a közeljövőben pedig egy Erdélyi úttal is igyekeznek szebbé, tartalmasabbá tenni a mindennapokat. Rendszeresen meghívást kap az Országos Nyugdíjas Parlament üléseire is, ahol sokadmagával próbálnak megoldást keresni a szépkorúak problémáira.

„Bár, még mindig aktivizálom magam a közéletben, kicsit azért lassítottam, már több időt töltök a családdal, barátokkal, jobban élvezem az időt, más szemmel, kívülről is látom a dolgokat, a problémákat. Továbbra is vannak megvalósítható ötleteim, a közbiztonság, környezetvédelem, a turizmus témakörében, amit bizottsági tagként, módomba áll javasolni. A tetszetősebb városkép érdekében szigorúbb rendeletekkel, jelentős felvilágosító munkával, gyakori ellenőrzéssel, tudatosítani kell a tulajdonosokkal, hogy az ingatlanjaik előtti járdák, növények, csapadékelvezető árkok rendben tartása, a saját kötelességük. Sajnos, sokan ezzel még a mai napig nincsenek tisztában”.

Szívügye egy rendezett, szép település elérése, a turizmus fejlesztése ebben a meglehetősen gazdag természeti adottsággal, értékkel rendelkező városban, amely mindezt még nem használja ki kellőképpen.

Somlóvári Józsefné, vagy ahogyan sokan szólítják, Hugi, született tősgyökeres budakeszis. Nyilván ennek is jelentős szerepe van abban, hogy nagymértékben kötődik Budakeszihez. Számos képanyaga van a városról, amelyek rendszerezésre várnak. Szeretné megőriztetni ezeket a felvételeket és dokumentumokat, hogy a mai érdeklődők, és majd az utókor is megismerhesse lakóhelyünk valóságos fejlődését. Időbelileg, a háború előtti-utáni képek, utcaképek, a rendszerváltás utáni és az Európai Unióba belépést követő időszak eseményeiről, fejlesztéseiről, – melyek különösen az elmúlt 10 évben váltak látványossá.

Számára, a család a legfontosabb az életben. Kiegyensúlyozva, 51 éve boldog házasságban, gyermekeikkel, unokákkal környezetileg egyben, ugyanakkor külön aurában.   

„A családunk egy közösség, ahol mindig bizalommal számíthatunk egymásra. Elsősorban nekik tartozom hálával, hogy közéleti feladataimat nyugodt légkörben, eredményesen tudtam végezni.  Köszönöm a Választópolgároknak a kilenc cikluson keresztül tartó bizalmat, valamint, akik segítették a munkámat, akik javasoltak erre az elismerő, megtisztelő díjra, köszönöm a képviselő-testületnek, a Budakeszi Díszpolgári cím odaítélését”.