A függővasúttól a trolibuszig: megvalósulatlan tervek Budakeszi közlekedéstörténetében

Budakeszi és a főváros között a 19. század második felétől fellendült a közlekedés. Egyre több nyaraló látogatott Budakeszire, 1899-ben például több mint  kétezer nyaraló és több tízezer turista keresi fel a települést, akik, jobb híján, bérkocsikkal és omnibusszal érkeztek. Nem véletlen, hogy a korabeli közlekedést sokan meg kívánták reformálni.

Fontos megemlíteni, hogy a Budához tartozó Svábhegy, Normafa és Zugliget úgyszintén a kirándulók paradicsoma volt, akik sokszor Budakeszire is ellátogattak. Budakeszi, a Svábhegy, a Normafa és a Zugliget szervesen összekapcsolódott, bár közigazgatásilag elkülönültek. Amikor a közlekedéssel kapcsolatos terveket készítették, akkor ennek szellemében gondolkodtak a mérnökök. Az alábbiakban példákkal szemléltetjük, hogy településünk és a főváros közötti közlekedés megoldására már a kiegyezés korától sok ötlet született.

Már 1873-ban egy érdekes vasútvonalat terveztek. A budai alagúttól induló vonal a Svábhegynél kettévált volna. Az egyik szárny Budakeszi érintésével Piliscsaba?Pilisvörösvár?Óbuda?Buda, a másik szárny pedig Budaörs?Perbál?Buda?Gellért fürdő útvonalon közlekedett volna.[1] A nagyszabású vállalkozás végül az engedélyezés fázisában elhalt.

Ám az ötletek áradata igazából csak ezután kezdődött. Ezek közül talán a legérdekesebb egy függővasút terve volt, amely kabinokban szállította volna az utasokat a Tabántól vagy a pesti belvárosból a Svábhegyre és onnan Budakeszire. Ez a terv a Libegő építésével, igaz más útvonalon, más műszaki megoldással, részben megvalósult.

Sokáig napirenden volt, hogy az 1874-ben a Svábhegyig elkészült fogaskerekű vasút vonalát egészen Budakeszi-Virágvölgyig kiépítik, de végül csak a Széchenyi-hegyig épült meg.Talán a Budapestet Budakeszivel összekötő villamosról szőtt tervek éltek a legtovább. Ez esetben már az útvonalakat is engedélyezték, mégsem épültek meg. Ezeknél a villamosoknál a meredek hegyoldal miatt kanyargós pályát vagy fogaskerekű üzemet terveztek.

Nézzük először a Tabán?Svábhegy?Budakeszi vonalat, amely a legrégibb ötlet volt. A korábban tárgyalt függővasút tervének elvetése után egy felső vezeték nélküli kohéziós (tapadós) rendszerű villamos tervét készítették el a 19. század végén. Egy másik tervezet is készült 1898-ban. Dr. Bleyer Vilmos ügyvéd és Pollák Ármin mérnök engedélyt kértek egy Kelenföld?Budakeszi szabványos, esetleg keskeny nyomtávú villamos vasútvonalra.[2] Az engedélyt végül nem kapták meg. A megvalósuláshoz legközelebb a zugligeti 58-as villamos végállomásától a Budakeszire közlekedő villamos került. 1898-ban így ír erről Mikszáth Kálmán lapja, az Országos Hírlap:

?A zugliget-budakeszi vasút közigazgatási bejárása ma délelőtt volt Papp Árpád miniszteri titkár elnöklése mellett. A vonal ? a terv szerint ? a közúti vaspálya-társaság zugligeti végállomásától indul el, a Fáczán mellett, a Béla király-úton, s a harangvölgyi-úton keresztül s azután, elhagyva a székesfőváros határát, villamos üzemre berendezetten halad Budakeszig. A vonal az út egy részén fogaskerekű vasút alakjára fordul s felöleli a budai hegység legszebb részét. A vasút-vonal felső vezetékre lesz berendezve. Minthogy az összes hatóságok ? s köztük a főváros megbízottai is ? oda nyilatkoztak, hogy ennek a vasúti vonalnak a

kiépítése a legnagyobb mértékben kívánatos, az elnök az ülést bezárta, a bizottság a helyszínére ment ki.?[3]

Majdnem ugyanezen az útvonalon közlekedett volna a Zugliget?Budakeszi?Páty?Zsámbék helyi érdekeltségű vasút (HÉV) Zugliget és Budakeszi közti szakasza, amelynek ötlete már az 1890-es évek közepén felmerült. Az évtized végén már a vonal bejárására is sor került.[4]

A 20. század elején még grandiózusabb terv látott napvilágot. Kugler Mihály mérnök, nyugalmazott MÁV felügyelő egy, a Budai-hegyvidéken keresztülmenő, akkori viszonyok között nagy sebességű, villamos üzemű körvasutat tervezett, amely még nevet is kapott. Ez lett volna a Széchenyi-körvasút. Kuglernek számtalan, Budapest közlekedését jobbá tevő terve volt, de egyik sem valósult meg, maga a mérnök pedig megőrült, és élete utolsó éveit egy elmegyógyintézetben töltötte. A Széchenyi-körvasút a tervek szerint a Ferenc József (ma Szabadság) híd budai hídfőjétől indult volna, és Ürömnél érte volna el az esztergomi vasútvonalat. Az állomások között szerepelt a Műszaki egyetem, a Sas-hegy, Budaörs, a Disznófő, Budakeszi, a Szépjuhászné, Máriaremete, Hidegkút, Solymár és Üröm. 1913-ban anyagi okok miatt elnapolták az építését,[5] majd az első világháború és az azt követő trianoni döntés miatt sokáig nem volt napirenden a kérdés. Aztán mikor 1932-ben újra szóba került a megépítése,[6] a nagy gazdasági világválság söpörte le az asztalról a tervet, majd újabb háború, és a terv lassan feledésbe merült.

A második világháború után is született egy érdekes ötlet. 1946-ban a BESZKÁRT tervet dolgozott ki a budai hegyvidék trolibuszhálózatának kiépítésére, amelynek egyik ága Budakeszire is kijött volna, ám a tervet elvetették. 1959-ben a második ötéves terv újra napirendre tűzte a kérdést, ám az 1960-as évek közepén újra megvétózták a Budakeszire közlekedő trolibusz ötletét.[7]

Az eddigiekben néhány tervet mutattunk csupán be, de ehhez képest még számtalan ötlet született az elmúlt 150 évben. Ez a kis válogatás talán szemlélteti, hogy mennyire fontosnak gondolták elődeink a térség közlekedésének megoldását. A második világháború után a 22-es buszok elfeledtették velünk e terveket, amelyeket akár napjainkban újra elő lehetne venni a poros íróasztalfiókok mélyéről, ezzel is elősegítve a Budakeszi és Budapest közti jobb közlekedést.

Gellér Dávid

[1] Vasárnapi Újság, 1873. március 30.

[2] Országos Hírlap, 1898. március 28.

[3] Országos Hírlap 1898. augusztus 17.

[4] Országos Hírlap, 1898. július 23.

[5] Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak. Bp., 2003. 489-490.

[6] MTI hír 1932. április 17.

[7] Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak. Bp., 2003. 453.