A budakeszi református gyülekezet élete 1974-1990 között

A gyülekezet életét, történetét bemutató dokumentumok rendezése során 2014 januárjában átlapoztuk az 1974-1990 közti, vasárnapi és ünnepi istentiszteleteken elhangzott hirdetéseket, melyekből a következő kép rajzolódott ki: (folytatás)

A vasárnapi és az ünnepi istentiszteleteket 9 órakor tartották a gyermekeknek, fél 11-kor a felnőtteknek. Ünnepeken este 7-kor is volt hálaadó istentisztelet

Rendszeres gyülekezeti alkalmak voltak a hetente megtartott gyülekezeti (felnőtt) és ifjúsági bibliaórák, utóbbi egy időszakban két korosztály számára is (serdülő és ifjúsági). Úrvacsora-vételre az egyházi ünnepeken volt lehetőség (karácsony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, újbor-újkenyér, reformáció emlékünnepe), valamint az ünnepek előtti böjti időszak kezdetén. (Jelenleg minden hónap utolsó vasárnapján és az egyházi ünnepeinken van úrvacsora gyülekezetünkben.) Nem minden istentisztelet végén, csak az ünnepi alkalmakon énekelte el a gyülekezet a Himnuszt.

A reformációról az október 31-i emléknaphoz közelebb eső vasárnapi istentiszteleten emlékeztek meg. (Csak 1996 után alakult ki a reformációról a budakeszi protestáns gyülekezetek közös irodalmi-zenés áhítat keretében megemlékezés gyakorlata.) Egy időben a reformáció emléknapjához kötődően fogadta a gyülekezet a konfirmációra jelentkezőket konfirmandusokká, ezt követően kezdődtek számukra a konfirmációs felkészítő alkalmak, hogy majd a rákövetkező évben, pünkösdhétfőn tegyenek fogadalmat. Az 1980-as években az ifjúsági bibliakör tagjai szeretetvendégséget rendeztek a frissen konfirmáltak számára.

Az ünnepek előtt a bűnbánatra felkészítő evangelizációkat, egy-egy téma körül, vendéglelkészek tartották. Az ünnepi készülődés része volt, hogy az erre a szolgálatra jelentkező testvérek kitakarították a templomot. Minden nagy egyházi ünnepre fogadott a gyülekezet legátust (igehirdetést végző teológus-hallgatót), és ekkor volt alkalom a lelkészképzésre adakozni, adományaikat a hívek külön, az Úrasztala lábánál helyezték el.

December 24-én gyülekezeti karácsonyt tartottak, megajándékozták a gyermekeket. A gyülekezet felnőtt tagjai családonként református falinaptárt kaptak ajándékba.

Rendszeresek voltak a vasárnap délutáni szeretetvendégségek, melyekre az asszonyok süteménnyel, szendviccsel készültek. A szeretetvendégségeket néha egy-egy korcsoportnak (idősek, ifjúság) hirdették meg, vagy programhoz kötődtek (pl. vetítés afrikai élményekről, lepra misszióról, egyházak segítő tevékenységéről az ázsiai fejlődő országokban, Joni élete c. film, Jézus életének filmes feldolgozása stb.). Szeretetvendégség zárta az ünnepekre felkészítő evangelizációs időszakokat is.

Minden évben volt hitoktatás és konfirmációra előkészítés. Az ifjúsági bibliakör tagjai, a lelkipásztor és segédlelkész részvételével hétvégére, nyári időszakban egész hétre Tahiba szerveztek közös együttléteket, táborozást. Az ifjúság és a konfirmandusok csoportja évente ellátogatott az őrbottyáni és a dunaalmási református fogyatékos otthonokba, hogy saját tapasztalatokat szerezzenek az ott élők helyzetéről és a diakóniai munkáról.

Intenzív kapcsolatot ápolt a gyülekezet a budakeszi baptistákkal: rendszeres alkalom volt a januári egyetemes imahét, amit az 1980-as évek végéig csak a protestáns felekezetek tartottak. Budakeszin a római katolikus testvérek első alkalommal 1988?ban vettek részt az egyetemes imahéten. Az első és a rákövetkező évek gyakorlata szerint a hét nyitó vasárnapján a katolikus testvérek látogattak a református istentiszteletre, majd a záró vasárnapon a református gyülekezet viszonozta a látogatást. A helyi evangélikus közösség a református templomban tartotta vasárnapi istentiszteletét.

A hirdetések fontos része volt az adakozásra felszólítás. A szokásos perselypénz mellett évente több alkalommal hirdettek meg céladakozást (pl. 1975-ben a harangok villamosítására – addig kötéllel húzták harangozáskor; az imaterem és a tanácsterem felújítására a gyülekezet fennállásának 25., 30., 40. évfordulóján; elektromos orgona beszerzésére az imaterembe; a Schweitzer Albert református idősotthon építésére, a Ráday Kollégium felújítására). Nem csak pénzadományok érkeztek, hanem pl. úrasztali és szószéki terítők, úrvacsorai kehely újraaranyozása vagy hangosító berendezés is.

Az egyházfenntartói járulékot 1976-ig a családokhoz ellátogató presbiterek, asszonyok szedték. Ezt követően állt át az egyházközség a csekkes vagy a készpénzes fizetés gyakorlatára.

A hozzátartozók kérésére a gyülekezet imádságban emlékezett meg elhunyt szerettük halálának kerek évfordulóján. Az elhunytak emlékére a hozzátartozók harangoztathattak is.

Az 1970-es években még szokás volt a házasulandók kihirdetése az esküvőt megelőző három istentiszteleten, később ez már nem volt a hirdetések része.

Ezekben az években Merétey Sándor lelkész mellett több segédlelkész, vagy beosztott lelkész is szolgált a gyülekezetben: Vass Dezsőné Baki Ilona, Dr. Horváth Erzsébet, Kiss Tamásné Mikolay Ágnes, Muzsnai István, Csákány Tünde, Papp Judit, Édes Tünde. Rajtuk kívül Orbán Kálmánné Marika és Fejes Ferencné Ilonka szolgált hosszú éveken át a gyermekistentiszteleteken és más alkalmakon.

Marosi Zsuzsa

Szeretettel hívjuk és várjuk az érdeklődőket 2014. október 31-én 19 órakor a Kálvin-terembe (Budakeszi, Fő u. 159.), ahol megtekinthető a református gyülekezet 70 évét felidéző riportfilm és a fényképkiállítás.