A 16 regiszteres Rieger-orgona képekben

Az emberek jelentékeny része élete folyamán többnyire csak filmeken, jobb esetben templomban hall orgonaszót, lát orgonát. A hangszerek királynője tehát nem hétköznapi hangszer, és azon túl, hogy gyönyörű, sokrétű hangzásvilága van, s akár egy egész zenekarnyi kompozíciót önmagában, ?egyedül? is képes megszólaltatni; többnyire mint esztétikai élmény, az orgonaház mint műtárgy is lenyűgöz mindenkit.

Ezért gondoltuk, hogy Budakeszi lakói szívesen tekintenek meg néhány képérdekességet a hangszerek királynőjének városunkban fellelhető példányáról, mely méreteiben ugyan távol van a nagyobb orgonáktól, de hangja lenyűgöző.

Vagyunk egy páran, akik valamilyen szinten megtanultunk játszani az orgonán, ezen a csodás hangszeren, de még kevesebben vagyunk azok, akiknek megadatott, hogy akár heti rendszerességgel szólaltassuk meg sípok százait, ezreit.  Jómagam 2005. január 1. óta vagyok a helyi templom orgonistája, amit Kemény (Geiselhardt) Kati nénitől vettem át, aki 47 évig orgonált itt előttem, persze nem egyfolytában. Külön értékes számomra, hogy Kristóf atya engem bízott meg a kántori teendőkkel, hiszen ebben a templomban kereszteltek, hátulgombolós kissrác korom óta ebbe a templomba jártam, és itt ministráltam több mint 10 évig. Bár előtte jómagam is nagyobb orgonákhoz voltam szokva (Remetekertváros, Máriaremete), mégis talán ezen a hangszeren szeretek a legjobban játszani: hiszen pontosan megszólal, nem késik, igen kényelmes a játszóasztala, s nagyon jól érvényesül hangja a fantasztikus akusztikával megáldott 246 éves templomunkban. Aki nem hiszi, hallgassa meg 2012. szeptember 1-jén, este 8 órakor Kalocsay Károly (orgona) és Kristófi Ágnes (ének) hangversenyén.

Az orgona történetéről Enyedi Pált idézem:

?A budakeszi Rieger-orgona 1910-ben épült, az 1564-es opus. (l. Solymosi Ferenc cikkét a hazai Rieger-orgonákról a Magyar Egyházzene folyóirat VIII. évf.

1. számában). A hangszer első átalakítását az I. világháború után szenvedte el, amikor a hadi célra elvitt homlokzati sípok helyett horganysípokat építettek be. A következő átépítés, az elektromosítás a Mészáros?Keve-cég munkája. Az első manuálon a 2 2/3′ helyén egy csúf Gamba 8 lábas volt (egyébként Rieger szép gambákat is tudott készíteni). A II. man. diszpozíciója eredetileg: hegedűprincipál 8′, Flute harm. 8′, Aeoline 8′ Vox coel. 8′ Dolce 4′. A barokkizálás kordivat volt, és az anyagi kényszer miatt legolcsóbb volt a síplevágás. Mindennek azonban megvannak a technikai korlátai (síp- és szálládaméretek, a kúpláda hangzási jellemzői), és általában az eredmény is csak valami ?most erre telik?-féle lehetett. Az orgona mai fehér festése alatt szép pasztellszínek rejlenek (ez jellemző volt Riegerre), ami talán az 1910-es templomfestéssel harmonizálhatott.”

A fényképekért külön köszönet illeti Borda Mihályt és Subicz Attilát.

Sz. Lőrinc