Mentális segítő, taekwondo mester, űrkutató mérnök, stroke túlélő
A városunkban élő, ide született budakeszi őslakos Kocsis Gábort egy véletlen folytán a Facebookon „fedeztem fel”. Nem mindennapi élettörténete alighanem sok olvasónk figyelmét keltheti fel. És ha még azt is hozzáteszem, hogy hasznaldfel.hu internetes portálja Facebook oldalának 216 ezer követője van, akkor úgy gondolom, még jobban felcsigázom az érdeklődést.
Hol kezdjük?
Kocsis Gábor: Talán a harcművészetnél, melyet 8 éves koromban kezdtem el gyakorolni. A taekwon-do nemcsak egy mozgásforma, hanem egy életszemlélet is, mely segíti a mentális-, lelki-, fizikai erő felszabadítását. Itt nem elvont fogalmakra, hanem a mindennapi életben is alkalmazható dolgokra érdemes gondolni. Megtanultam például, hogy annyit vehetik ki valamiből, amennyi munkát beletettem, megadom a tiszteletet más embereknek – annak is, akit tanítok -, és minden élőnek, és ha azt gondolom, hogy valamit már nem bírok tovább csinálni, akkor még legalább ugyanannyit bírok, mint amennyit addig megtettem.
Nem mondható szokványosnak a címben olvasható foglakozása: űrkutató mérnök…
K. G.: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem űrkutató csoportjában műholdfedélzeti elektronika fejlesztéssel foglalkoztam. Beleláttam valamenynyire az űrkutatás tudományos részébe is, de alapvetően mérnökként dolgoztam.
Ön nem politikus, nem ismert művész vagy sportoló, de még csak nem is botrányhős, celeb, mégis Face-book oldalának 216 ezer követője van. Elképesztően magas ez a szám! De miképpen lesz egy négydanos, teakwondós űrkutató mérnöknek ilyen nagy érdeklődést kiváltó weboldala?
K. G.: 2011-ben, 28 évesen, vezetés közben ért egy stroke. Ültem az autóban, szinte magatehetetlenül úgy, hogy előtte a testem semmi előjelét nem adta annak, hogy baj lesz. Dolgoztam, sportoltam, éltem, nevettem, majd egyik percről a másikra összeomlott az életem. Innen indul a története a hasznaldfel.hu weboldalamnak. Az volt a szerencsém, hogy kriptogénnek, vagyis orvosilag megmagyarázhatatlannak minősítették a stroke-omat. Nem volt genetikai oka, trombózis vagy más testi előzmény sem történt, az orvosok tanácstalanul tárták szét karjukat, így aztán kénytelen voltam magamba nézni. Ha senkire, semmire sem foghatom a történteket, akkor valahol csak én lehetek az, aki mindezt okozta magának. Elzáródásos stroke-om volt, ami azt jelenti, hogy ahol a vérrög vagy vérlemezke elzárta az oxigénben dús vér útját, ott meghalt az agyamnak egy része. Annak a funkcióját viszont átvette az agy egy másik területe, így gyorsan visszajöttek ezek az elvesztett képességeim. Ilyen csodákra is képes az agyunk.
A stroke-om után jött a feldolgozási folyamat. Sokat sétáltam Budakeszi utcáin és az erdőben, közben pedig rengeteg gondolat jött, amely segített perspektívába helyeznem ezt a váratlan csapást, és rájönnöm, hogy hol csúsztam le erről az Élet nevű játékról. Például rendszeresen végiggyalogoltam a járdaszegélyeken, hogy a stroke után elveszett egyensúlyérzékemet visszaszerezzem, és az egyik ilyen alkalommal ismertem fel, hogy pontosan úgy éltem addig az életemet, ahogyan a járdaszegélyen is végigmentem: csak arra koncentráltam, hogy ne hibázzak és végigjussak, közben viszont lemaradtam szinte minden csodálatos dologról, amit az úton láthattam volna.
Tehát ez a gyógyulási, feldolgozási folyamat vezetett oda, hogy elindította a weblapját?
K. G.: Igen, a saját lelki felépülésem érlelte meg bennem azt a gondolatot, hogy szeretnék a tapasztalataimból az embereknek visszaadni, hogy másoknak már ne kelljen olyan kemény harcokat megvívniuk. Felhasználtam, egyfajta erőforrásként tekintettem mindenre, ami velem történt, ezért is lett az oldalam neve „Használd fel”.
Magam sem gondoltam volna, hogy ekkora igény lesz egy ilyen jellegű weboldalra. A 2013-as elindulás óta több mint 1000 írásomat tettem közzé, a blogomat mostanra már tízezrek olvassák rendszeresen. De továbbra is ugyanazt gondolom, amit az indulásakor: ha csak egyetlen embernek is tudok segíteni, már megérte.
A hasznaldfel.hu azért jött létre, hogy értéket adjon az embereknek, segítsen a negatív tapasztalatok által fejlődni, szebbé varázsolva az életet. Szeretem megtalálni az élet apró csodáit; a világra irányuló gyermeki kíváncsiságot máig nem nőttem ki és nem is fogom. Megfigyelem a természet működését, figyelek az emberekre az utcán, nyitott vagyok arra, amit látok, így nagyon sok témát ad az élet az írásaimhoz.
(Néhány cikk címe a hasznaldfel.hu oldalán: „Gyerekek, gyerekek…. -15 dolog, amit a kisgyerekek jobban csinálnak nálad”, „Beszélgetések a kutyámmal”, „Amikor rád öntik a szemetet – avagy hogyan kezeld hatékonyan mások dühkitöréseit?”)
Ma már ez az oldal sokkal többről szól, mint a stroke!
K. G.: Napjainkban már alig szól a stroke-ról, sokkal inkább emberi kapcsolati nehézségekről, konfliktushelyzetek megoldásáról, saját belső vívódásainkra adott válaszokról. Így lettem az évek során coach, mentális segítő. Rájöttem, hogy ez az utam, nem pedig a számomra egyébként kedvelt mérnöki munka. Azt végleg feladtam, ami nem ment könnyen, hiszen a legnehezebb döntéseket általában nem a fontos és a nem fontos, hanem a fontos és az igazán fontos között hozzuk meg.
És végül egy kérés. Akik ismerik önt, tudják, hogy van három hihetetlenül fegyelmezett kutyája: Lord, Gertrúd és Gréta. Mutassa be őket nekünk!
K. G.: Mindhárman mentett kutyák, akikkel csúnyán elbántak embertársaink. Lordot egy sintértelepről hoztuk el a kivégzése elől. Két fogadott testvérét, Gertrúdot és Grétát kidobták 3-4 hetesen a pusztába, nem élték volna túl az éjszakát sem, ha nem találja meg őket a párom egy ismerőse. Hogy miért ilyen fegyelmezettek? Nem olyan nagy titok ez. Következetesség, bizonyos mértékű keménység és rengeteg szeretet. Csupán ennyi. Ezért van az, hogy például leülnek az úttest szélén akkor is, ha nem jön autó, mert következetesen tudják, hogy ez egy szabály, amiből nem engedek. Bármikor megjelenhet egy jármű, ezért csak akkor megyünk át az úton, amikor azt biztonságosnak ítélem meg és engedélyt adok az indulásra. Mindemellett az csak a látszat, hogy én tanítom őket fontos dolgokra, mert fordítva ez sokkal inkább igaz. Rengeteget tanultam a három kutyámtól a konfliktusok kezeléséről, a pillanat megéléséről, a belső egyensúly megtalálásáról – és összességében a nagybetűs Életről.
Horváth Jenő