Reggelre kelve vettem észre, hogy a szomszédom házának tetejét az éjjel befutotta a dér, holott a kalendárium szerint a május már csak egy macskatüsszentésnyire van. A cirógató, ingujjra vetkőztető, eget...

Első találkozásunk ugyancsak emlékezetesre sikerült. Sok évvel ezelőtt, langyos nyárutón, hegyikerékpáron, meglehetős sebességgel zörgettem lefelé a Nagykopasz hegyről. Az erdőt már átszőtte a sűrűsödő alkony, keményre taposott, keskeny ösvényen haladtam,...

Március derekán járunk. „Selymit a barka már kitakarta”, de nap nap után fagy karmolja még az erdőt, így a som sárga virágára még várni kell. Odafent, a magasban, a meghökkentően...

Az árnyékos zugokban még őrzi az erdő az utolsó hó nyomait, de egykettőre eltakarodik az is. Nekifeszülhet még a tél, de aki érti az ébredő élet jeleit, tudja, hogy marhat...

Termetes, zöld hátú madár szorgoskodik a gyepen. Erős farktollaira támaszkodva ül, és ugyancsak nagy munkában van. Hosszú csőrét mélyen a talajba vágja, göröngyöket fordít ki onnan, valamit ás, de csak...

Mindenki madarai. Ha megkérdezünk bárkit, hányféle hazai madarat ismer fel biztosan, az első ötben benne lesznek a cinegék. Még a kőrengetegből alig kimozduló, megveszekedett városlakók is ismerik ezeket a madarakat,...

Lassan utolsó havát tapossa az öreg esztendő, jeges szelek beretválják a dérlepte mezőket. Avar alatt, kéreg mögé bújva lapít, alszik a bogárság, jobb időkre és persze a tavasz langyos, ma...

A Budakeszit övező rengeteg erők ideig-óráig még viselik ezer színű, őszi lombruhájukat, de az éjszakák már hűvösbe hajlanak, s a sűrűből kikúszó hajnali hűs légáram akár a dér jeges szőnyegét...

A lassan ránk köszöntő ősz aranyló fényekkel festi meg az erdőt. A szikkadt mezők felől szénaillatot hoz a fekete hegyekről este leszálló légáram, hajnalra pedig már vastag harmat lepi a...

Nyáridőn, a hőség és a mindennapok nyűge elől menekülve éppen úgy kóborol az ember, mint a közelgő zegernye elől ősszel dél felé induló madár. Ezúttal mi is lábra kapunk, s...