Zeneiskolások a zene házában
Pár hete látogatást tettünk a Városligetben, Barcsik Hédi néni, Draskóczy Lidi néni és Kurucz Andi néni vezetésével. Egy maroknyi diák társaságában szeltük át Budapestet, meg sem állva a néhány éve átadott, modern, extravagáns Magyar Zene Házáig.
Úticélunk a Hangdimenziók című kiállítás volt. A magyar zene történetének főbb állomásait és a különböző korok irányzatait a múzeumon végigsétálva fülhallgatón keresztül hallgattuk, sőt, mi is együtt zenélhettünk a régiekkel. A törzsi szertartások mitikus szellemidézésein és zenéje által bekukkanthattunk az ősi nyelvek csengésébe-bongásába, népszokásainkba, sőt még táncolhattunk is. A mindennapi ember szemszögéből figyelhettük meg a reneszánsz, gótika, barokk, klasz-szicizmus és romantika világát. Minden teremben kincsekre leltünk, legnagyobb felfedezésünk talán Liszt Ferenc önmagát játszó zongorája volt. Ahogy az időben egyre előrébb haladtunk, úgy a nevek is kezdtek egyre ismerősebbekké válni: Kodály Zoltán, Bartók Béla…
A kiállítás legvégén a tíz különböző tévékészüléken futó 20. századi zene, a DJ-pult, a hangstúdió, és a kipróbálható basszusgitárok kavalkádjától estünk egyik ámulatból a másikba.
Az egész program alatt csillogott a szemünk és mindenki lelkesen vett benne részt. Ide nem elég csak egyszer ellátogatni – mondogattuk!
Szívből ajánljuk minden kis- és nagygyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Kihagyhatatlan élmény volt!
Köszönjük a Zeneiskola Baráti Egyesület támogatását.
Gönci Hanna hegedűszakos növendék