Megemlékezés Pátyon Bocskai István Magyar?Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában

Nem tudom, tisztában van-e a Kedves Olvasó, hogy mi volt a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament legelső törvénye?  Elárulom: egy rövid kijelentő mondat: 1956-ban Magyarországon forradalom volt. Azóta többet tudunk arról, hogyan zajlott le ez a csodálatos 12 nap? A semminél természetesen többet, de megelégedhetünk-e ezzel? A mai zűrzavaros világban még a DK is magáénak vallja 1956-ot!  Hogy mit rejt e rövidítés, tőlem ne várják a feloldását? Még ilyen közvetett módon sem ejteném ki a nevüket.

Ahhoz, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, először is őszintén szembe kell(ene) néznünk önmagunkkal, és fontos feladatunknak kellene tekintenünk, hogy az igazságot a fiatalok is minél részletesebben, tárgyilagosan megismerjék. Ennek egyik színtere lehet egy iskolai ünnepély.

Az idén úgy hozta a sors, hogy hosszú hétvége előzi meg október 23-át. Az ünnep előtti utolsó tanítási napunkon tartottuk iskolai ünnepségünket.

A hagyományoknak megfelelően legidősebb tanulóink mutatták be a műsort. Nyolcadikosaink ebben az évben is kitettek magukért! Osztályfőnökeik betanításában remek kis előadás keletkezett.

A kort szimbolikusan jelezte a díszlet ? egy-egy nagyon odaillő tárggyal ?, illetve a közreműködők ruházata. Az irodalmi szemelvények, egy-egy zenei bejátszás, hangfelvétel mind-mind hitelesebbé tette az előadást. Örömmel láttunk egy-két olyan tanulót is, akik korábban az ilyen jellegű tevékenységet messze elkerülték.

A gyerekek végig fegyelmezetten viselkedtek, megfogta őket a műsor. Köszönettel tartozunk Silinginé Zentei Ida és Csák Mónika tanárnőknek a színvonalas, magával ragadó műsorért, azért is, hogy ismét többet tudunk hazánk XX. századi történetének egyik legfontosabb eseményéről!

SZTM