Konfirmáció a református templomban

„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” János evangéliuma 4,23-24

A Budakeszi Református Gyülekezetben pünkösd másodnapján, május 25-én, ünnepi istentisztelet keretében került sor a konfirmandusok fogadalomtételére. Jeles napokon az ember szépen felöltözik, szép ruhát vesz fel, és a szívében is ünneplőbe öltözik. Ilyen az a mai nap is.

Mikor a gyermekeinket látjuk mosolygó arccal a templomban, az nem csak a családot, a szülőket, hanem a gyülekezetünk tagjait is örömmel tölti el. Visszaemlékezünk baba korukra, kisgyermek korukra, mikor szükségük volt a kényeztetésre, a ringatásra és az állandó odafigyelésre. Most fiatalokká értek, akik önként, belső elhatározásra úgy döntöttek, hogy a krisztusi utat választják mértékként egész életükben.

Ahogy a pünkösdi esemény során a megszülető egyház tagjainak a sok külső nehézség ellenére szükségük volt a Szentlélek bátorító, olykor vigasztaló jelenlétére, úgy kezdődhet el valami új a fiatalok életében is. Nem lezárul, hanem kezdődik valami minőségileg is új. Hiszen Isten ma is Lelke által bizonyságot ad arról, hogy megerősíti velük szövetségét. Nem mi emberek vagyunk azok, akik szövetséget erősítünk az Istennel, hanem ő, a magasságos Isten, gondviselő Atya az, aki választott minket, döntött mellettünk.  Isten igent mondott ránk. Ennek a következménye, először is, hogy bízunk benne, mert tudjuk: egy hajszál sem eshet le a fejünkről az ő akarata nélkül. Ő számon tartja az életünket. Másodszor ez engedelmességet is kíván. Ahogy Ábrahám, az ősatya, pátriárka elindult, engedelmesen, nem tudva, hogy hová fog menni, bár hitt az Istennek. Tőlünk is elvárja Urunk, hogy induljunk el. Mert tudhatjuk, hogy Ő lesz velünk, aki ha kell, a kezünket fogja, hogy vezessen. Harmadszor állhatatosságra, kitartásra késztet, hiszen tudjuk, hogy az örökség, amit számunkra elkészített, nem csak földi életre szól, hanem az örök életre is. Az örökség azé lehet, aki mindvégig kitart. ?Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.?

Az istentisztelet további részében fogadalmat tettek a konfirmandusaink. 6 fiú és 5 lány: Basa András, Csanády Gábor, Császár Bence, Nagy Benedek, Thaly Dávid, Ványi Márton, Csutora Emese, Samu Bori, Szabó Juli, Kápku Ingrid, Nagy Lilla.

A fiatalok ünnepélyes fogadalma és az igei áldás után, először járulhattak az úrasztalához úrvacsorázni.

A gyülekezet az istentisztelet záró énekeként örömmel énekelte „Vezess Jézusunk, s Véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne Téged, fogjad a kezünk, míg megérkezünk. Adj erős szívet, hogy legyünk hívek…”

Boros Péter

református lelkész

KÉPTÁR