Elhunyt Lévay Zoltánné, Magdi néni!

Lévay Magdika, ahogy az iskolában neveztük, 1929. november 14-én született Budapesten Dedinszky Dezső és Richkter Irén gyermekeként.
Gyermekkorát, ifjúkorát Pestújhelyen töltötte, ahonnan gyalog járt az Ajtósi Dürer sorra a Szent Szív Társaság Katolikus leánygimnáziumába. 1948-ban érettségizett, majd felvették a budapesti Pedagógiai Főiskolára, ahol 1951-ben természetrajz – földrajz – testnevelés szakos tanári diplomát szerzett.
Gyakorlóéves tanárként került Budakeszire, a pesti lány naponta kijárt dolgozni, ami akkoriban nem volt egyszerű.
1952-ben Csillebércen, egy úttörővezető-képző táborban ismerkedett meg a szintén tanár Lévay Zoltánnal s még abban az évben házasságot is kötöttek. Közös életüket Budakeszin kezdték s nagy szeretetben éltek egészen Zoli bácsi 2009-ben bekövetkezett haláláig.
Két lányuk született, Zsuzsi és Marika. Mindketten a pedagóguspályát választották. Zsuzsi nyugdíjazásáig óvónőként dolgozott Budakeszin, s ma is itt él családjával. Marika általános iskolai tanárként szintén Budakeszin kezdte pályáját, később Budaörsön folytatta, ahol családot is alapított. Ő sajnos már 3 éve nincs köztünk.
 
Magdika pedagógus egyénisége itt, Budakeszin bontakozott ki. Számtalan generáció került ki a kezei alól, akiket tiszteletreméltó személyiségével és példás családi életével is nevelt-oktatott. Vallotta, hogy a tanár egész életével tanít, az értelmiségi lét kötelez.
Szakmai tevékenysége túlmutatott az általános iskola falain. Megyei – járási továbbképzéseken tartott előadásokat „A biológia és a világnézet” címmel. Az Országos Pedagógiai Intézet reform tanterveinek kidolgozásában is aktívan részt vett.
Oszlopos tagja volt a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt helyi szervezeteinek, valamint a választások szervezőbizottságának.
 
Több éven át tanított az üzemi dolgozók esti iskolájában, az egykori ISG területén.
A budakeszi gimnázium első végzős évfolyamait még ő érettségiztette biológiából.
De sokan köszönhetik neki a sikeres pályaválasztást, osztályfőnöki munkájának közösségformáló tevékenységét, a nagyszerű osztálykirándulásokat, melyeknek során hazánk különböző tájegységeivel ismertette meg diákjait, akik a 30-40-50 vagy akár a 60 éves osztálytalálkozójukra is szeretettel várták egykori osztályfőnöküket, és ő mindig nagy örömmel vett részt ezeken az összejöveteleken.
 
Magdika nyugdíjazása után sem tudott elszakadni a gyerekektől. Közel 15 évig folytatott még napközis nevelői illetve óvodapedagógusi munkát.
Ma már a tősgyökeres budakesziek, de az elmúlt évtizedekben betelepültek között sem találunk olyan idősebb helybelit, aki ne tudná, ki is volt Lévay Zoltánné, Magdi néni!
 
Drága Magdika! Nyugodj békében!
Családod, egykori kollegáid, diákjaid nem felejtenek!
Megosztom a cikket