Egy megvalósult álom

A János-hegy 528 méteres tengerszint feletti magsságával Budapest legkiemelkedőbb pontja és egyben legszebb kilátóhelye. Jellegzetes alakjával már messziről látszik, szinte bárhonnan közelítsünk  is a főváros felé. Tetején az Erzsébet-kilátóval a fővárosiak és külföldiek kedvelt kirándulóhelye volt a múlt századokban és napjainkban is az.

Ennél azonban sokkal többet jelent az idősebb budakesziek számára, akiknek gyerekkora ide kötődik. Családi fényképek sora tanúskodik az egykori közös kirándulásokról.

Keresztanyám, Bercse Gézáné (Herein Stefánia) szintén Budakeszin töltötte gyermekkorát, sokat sétált-kirándult szüleivel a Budai-hegyekben, ezért nagyon kötődik a János-hegyhez. Régi kívánsága volt, hogy még egyszer életében feljusson a hegy csúcsára, a kilátóba, hogy onnan csodálhassa meg a fővárost, annak környékét és Budakeszit.

Ma már csak gyalogosan lehet megközelíteni a Libegő felső végállomásától  az Erzsébet-kilátót, és ez az idősebbek számára szinte elérhetetlen. Különös, hogy míg a budakesziek többsége háza ablakából a hegyre lát, mégis mint  elérhetetlen  távoli úticél tárul eléjük a látvány.

Külön engedélyt szereztünk be ahhoz, hogy gépkocsival felvihessük keresztanyámat és budakeszi barátnőit, ismerőseit egészen a csúcsig. A kilátó előtti téren szikrázó májusi napsütésben terített asztal várta vendégeinket, hiszen Stefinek ezt a meglepetést készítettük születésnapja alkalmából.

Hunfalvy János Budapest és környéke c. könyvében 1859-ben így írt a János-hegyről:

?Az 1656 láb magas János hegyéről igen szép körkilátás nyílik. Nemcsak a testvérvárosokat és környéküket, a budai hegyeket és völgyeket és a pesti síkságot láthatjuk, de a távolabbi vidéket is, főleg, ha kedvező világítás van. Nyugaton látkörünk kiterjed Törökbálintra, Biára és egészen a Vértes hegyekig Fejér Vármegyében, az Esztergom-i, Pilis-i hegységek csatlakozásáig. Másfelől látjuk a Cserhát és Mátra hegységeket és a Bükk hegységet Borsodban. Sőt jó látcső segítségével a Győr-Mosony-i síkságot, egészen a Bécs melletti Ó-hegyet is megláthatjuk.?

A hegy elnevezéséről több monda és történészi feltételezés is maradt ránk. Garay Jánosnak a  János hegy címen megírt mondája szerint Hunyadi János vadászatával kapcsolatos a névadás. Mátyás király kis kápolnát emeltetett Szent János tiszteletére azon a helyen, ahol egy Mártha nevő lány megmentette apja életét, amikor vadászat közben orgyilkosok támadták meg. A környező települések lakói a kápolnát sűrűn látogatták.

Egy másik monda szerint az ősz János vitéz egyetlen leányával élt a budai hegyek sűrűjében. Mátyás király udvarnoka szemet vetett a lányra, és rábírta két apródját, hogy rabolják el. Mátyás az udvarnok tervének véletlenül fültanúja lett, és álruhába öltözve meghiúsította a leányrablást. E monda szerint a hegy János vitézről kapta nevét.

Mások szerint a hegy névadója Hench János budai bíró és óvári várnagy volt, akinek 1235-ben itt voltak birtokai. (Ő ajándékozta a budaszentlőrinci pálosoknak  a kolostoruk körül fekvő földeket.)

A Döbrentey-féle dűlőkeresztelőkor 1847. június 19-én a hegy a Pozsonyi-hegy nevet kapta, mondván, hogy tiszta időben innen Pozsonyig el lehet látni. A hegykúp Pozsonyi-hegy elnevezését a közhasználat azonban nem vette át, de a János-hegytől északra lévő hegynyúlványt a turistatérképek mégis ezzel a névvel jelölik.

A János-hegy évszázadokon át kedvelt kirándulóhely volt, a hegyet és környékét Erzsébet királyné is szívesen látogatta id. Erber János fővárosi erdész kíséretében. A hagyomány szerint egy alkalommal a hirtelen támadt rossz idő következtében a  Disznófőig egy rozoga szekéren vitette le magát. A szekér rőzsét szállított, és hogy a királynőnek helyet adhassanak, a rőzsét lerakták. Más alkalommal egy cigánygyerek, aki az úton hegedülve kéregetett, zeneszóval kísérte Őfelségét a Szépjuhászné vendéglőig. Emlékezetesek a királyné 1882. évi április 30-ai, május 16-ai és október 9-ei kirándulásai is. Utoljára 1897. október 20-án jutott fel a János-hegyre.

Gömöri Havas Sándor, a Fővárosi Erdészeti Bizottség elnöke 1883-ban javasolta a főváros tanácsának, hogy az az orom, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a János-hegyről, neveztessék el Erzsébet-oromnak, és emeltessék egy maradandó kőemlék is. A tanács elfogadta az indítványt, és  egy fa  messzelátót és egy ?Erzsébet-követ? állítatott a hegy tetején. Az emlékkövet Szász Károly költő verse díszítette:

?Itt állt s nézett szét Erzsébet drága királynénk,

Hol koronát viselő fő soha nem vala még.

S míg itt elragadó látványon lelke megremegett,

Érzé országunk szíve feléje dobog.

Hódolattal a hegyet nevezé Erzsébet oromnak,

Fogják ? míg magyar él ? áldani lába nyomát.?

Glück Frigyes, a Budapesti Svábhegyi Egyesület elnöke kezdeményezésére 1902-ben elhatározták, hogy adomyányokból szép kilátót fognak építeni a János-hegy tetején ,és ezt Erzsébet királynéról fogják elnevezni. Az építkezés megkezdésére 1908. június 7-én került sor, és bő 2 esztendő alatt a kilátót Schulek Frigyes tervei alapján Klunzinger Pál felépítette. Az új építményt 1910. szeptember 8?án ? nagy ünneplő tömeg jelenlétében ? Bárczy István polgármester adta át a nagyközönségnek.

?E középület nem tisztán hatósági eszközökkel, hanem áldozatkész férfiak tekintélyes hozzájárulásával jött létre. Glück Frigyest, Schulek Frigyest és Klunzinger Pált illeti köszönet. Amikor Erzsébet királyné feljőve gyönyörködött e tájban, példát adott arra, hogy nekünk mennyire meg kell becsülni ezt a kincset, amelyet a természet oly pazarul ajándékozott Fővárosunknak. Ezt a kincset minél hozzáférhetőbbé tesszük nemcsak tízezreknek, hanem a lakosság szegényebb részének is.?

Az átadott torony román stílusban, alul megmunkált pilisborosjenői homokkőből, feljebb süttői mészkőből épült. A kilátó magassága 26 méter, az alapkör átmérője 16 méter. Egymás fölött 3 nyitott terasz helyezkedik el. Széles lépcsőn az előcsarnokba jutunk, amely 4,75 m magas gyűrű alakú terem. Itt a boltíves mennyezetet márványoszlopok tartják. A csarnok belső falát az oszlopok fülkékre osztják. A város felé eső középső fülkében helyezték el Erzsébet királyné carrarai fehér márványból faragott mellszobrát, amely Strobl Alajos alkotása. Féltve a szobrot a rongálástól, azt később átszállították a Budapest Galériába, ma is ott látható.

A kilátónak 134 lépcsőfoka van, az előcsarnokból ikerlépcső vezet fel az első és második teraszra, innen pedig jobbra és balra 1-1 különálló lépcső a harmadikra. Az első terasz magassága a talajszinttől számítva 8,2 méter, a másodiké 16,14 méter, a harmadiké 22,35 méter.

A harmadik teraszról vaskorláttal ellátott lépcsőn lehet feljutni a torony tetejére. Az Erzsébet-kilátó építési költsége 240 ezer korona volt. A kilátó melletti őrház szintén román stílusban épült.

Elsőként Magyarországon az Erzsébet-kilátó kapott díszkivilágítást 1926-ban. A kilátó körüli teret utólagosan, 1931-ben alakították ki.

A János-hegyi kúp alatt állt egy vendéglő, amelynek fapavilon épülete az 1885. évi országos világkiállításon a közalapítványú uradalmak gyűjteményei számára készült. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter megvette a fővárosnak, és a János-hegyi kúp tövében állíttatta fel. Kelet felé gyönyörű volt a kilátás a vendéglőből. Sokszor szórakozott  itt maga  a  miniszter is. Itt muzsikált  a budakeszi sváb származású  Peckertammer Wastl, akivel a  Megy a gőzös? kezdetű nótát húzatta legszívesebben. Egy alkalommal IV. Károly király és Zita királyné is meglátogatta a helyet. Vasárnaponként több miniszter járt ide tízóraizni, mint pl. Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Apponyi Albert gróf. A vendéglő 1944?45-ben elpusztult, sajnos leégett.

A rendszerváltozást követő tulajdonosváltások és a jogi-anyagi huzavonák után 2001-ben került a János-hegyi Erzsébet-kilátó a Budapest-Hegyvidék XII. kerület Önkormányzata kezelésébe. 2001-ben azonnal megkezdték a felújításhoz szükséges előzetes munkálatokat. A kilátó szerkezete még a rendszerváltás előtt a tetejére felállított gigantikus méretű vörös csillag gondatlan felszerelése és nagy súlya miatt roggyant meg. 2005 szeptemberében adták át a felújított Erzsébet-kilátót a kirándulók számára, amely  ma már több mint 100 éve hozzátartozik a budai hegyek panorámájához.

A kilátó felépítésének 100. születésnapja alkalmából, 2010. szeptember 10. és 12. között ünnepségsorozatot szerveztek, amelynek során archív képekből fotópályázatot hirdettek. Elkészült a világrekordnak számító panorámafotó is , amelyet az előcsarnokban tekinhettek meg a látogatók. Gyerekprogramok, népi együttesek, zenés fény- és lézerjáték,  és nem utolsósorban a  Fuss a csúcsra! lépcsőfutóverseny és  Tekerj fel! kerékpárverseny tették emlékezetessé az évfordulót.  A Szamos cukrászda embermagasságú, a kilátót formáló tortájából minden látogatónak jutott.

A budakesziek 2012-es május 18-ai kirándulása a János-hegyre szintén emlékezetes marad. A rendkívűl szép tavaszi idő külön erőt adott ahhoz, hogy az asszonyok ? korukat meghazudtolva ? feljussanak a kilátó felső, második emeletére, sőt néhányan a csúcsot is megmásszák.

A kellemes májusi időben kirándulók tömegei irigykedve nézték keresztanyám, Bercse Gézáné, Stefi rendhagyó születésnapi asztalát, és a vidáman ünneplő társaságot az Erzsébet-kilátó előtti téren.

Ha állna még, akkor valószínűleg a János-hegyi étteremben ünnepeltünk volna…

Dr. Kőrösné Herein Mária

Felhasznált irodalom: Herein Gyula: Fejezetek Budakeszi történetéről

Dr. Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak, Infotop Kft. 2003