Álomkutya ? álomgazdi

A tv-reklámokból nap mint nap ránk mosolyognak a kedves kis kutyák, kiscicák. Szinte fogyasztói termékké válnak a tartásukhoz elengedhetetlen színes, megnyerő csomagolásban kínált felszerelésekkel és tápokkal együtt.  Eleve szeretjük a kutyát, manapság pedig civilizációnk egyre kiterjedtebb részében a cicát is. Meg egyéb állatokat.

De vegyük most a kutyát! A legtöbben szeretjük. Ki-ki másért. Klasszikusan az eszéért, a hűségéért, a bátorságáért, amiért véd minket (már amelyik véd is), vagy csak a gyerek örömére, vagy netán gyerek helyett. A tekintetéért vagy mindazért, amit Eric Knight Lassie-je vagy Jack London éneklő kutyája, vagy akár Fekete István Bogáncsa volt képes megtenni az emberért, a kutyás filmekről már nem is beszélve, amelyekben nem ritka, hogy a kutyák már egyenesen beszélnek. Nem túlzás, ha néhány, kutyára szert tett naiv gazdi csodálkozik azon, ha a kiskutyája nem fogad szót, nem sétál mellette, sőt a kutya sétáltatja őt, majd felcseperedve törvényeket szab az egész családjának. És nem beszél, és nem énekel, még pacsit sem ad, hanem minden romantikus álmot feldöntve: uralkodik. Ha pedig túlnő az emberen, az ember szereti a könnyebb utat választani, tehát túlad rajta.

A kiskutya gyorsan nagy lesz, a kis csínytevései kellemetlen tünetekké alakulnak: kezelhetetlenné válhat, felugrálhat, fellökhet minket és vendégeinket, séta alkalmával elránthat, szóval előbb-utóbb, ha nem tudjuk megnevelni, kénytelenek leszünk elzárni, vagy nem leszünk kénytelenek, de több ember mégis megteszi, hogy kutyáját világgá ereszti. Így lesznek zsúfolásig tele a menhelyek.

A kutya ugyanis olyan, mint a gazdája. Ha a gazdi határozott, következetes és szereti az állatot, általában harmonikus lesz a kapcsolatuk, ebből következően nagyobb esélyük van arra, hogy a kutya szófogadó, jólnevelt tagja legyen a családnak. A kutyára valóban lehet számítani, de tudnunk kell, hogy ehhez folyamatos, következetes nevelésre van szükség. Egy ismerősöm egy biatorbágyi állatorvosi rendelőben látta meg Orosz Viktória kutyaoktató elérhetőségét, és már a telefonbeszélgetésük során feltűnt alapossága. Mindent tudni akart a kutyáról, mégpedig azért ? mint később kiderült ?, hogy a kutya korához, temperamentumához, problémáihoz megfelelő, ahhoz szükséges technikát meg tudja állapítani. Majd a gazdival történő személyes találkozás következett, mert szükséges, hogy az oktató megismerje a gazdi képességeit is.

Viktória Amerikában, Ohióban tanulta a kutyakiképzést. Gyors és hatékony képzést biztosít, egyéni technikát alkalmaz, testreszabott oktatási programot alakít ki kutya-gazdi párosokra szabva. Mint mondta, minden kutya-gazdi párosra van megfelelő technika, mindenkinek lehet segíteni.

Kilenc éve foglalkozik kutyákkal, szereti és érzi őket. Tehetséges fiatal oktató létére rendkívül higgadt, türelmes, figyelmes a kutya és gazdája adottságaira és igényeire. Rendkívül sokat tesz a kutyáért, a gazdájáért és ezáltal az egész környezetért. Egy kutyaéletnek irányt szab, elindítja a normális szocializáció útján. Sok problémával találkozott már. Részt vett nemcsak kölyökkutyák nevelésében, de speciális feladatok megoldásában is. Dolgozott mozgássérültek, idős emberek vagy kisgyerekes családok kutyáival, de menhelyről örökbefogadott problémás kutyákkal is.

A kutya felelősség az ember számára. Nem mindegy, hogy társsá válik vagy folytonos küzdelemmé, esetleg potenciális veszélyforrássá. Orosz Viktória kezében csodálatos párossá válhat a kutya és gazdájának kapcsolata. Megéri a fáradságot. Érdemes.

/Nagyernyei/