Diszharmónia és harmónia

Angol kórusmuzsika a katolikus templomban: április 15-én, vasárnap este a Discantus Énekegyüttes volt Budakeszi vendége.

A fiatalokból álló együttes 1996 óta működik. Európa-szerte több kórusversenyen is diadalmaskodtak. Ezúttal az angol zene régi századaiból összeállított műsort hallgathattak az érdeklődők. Ismert szerzők ? mint Tallis, Byrd vagy Tomkins ? művei mellett igazi csemegének számító, ritkán hallható darabok is megszólaltak: például John Sutton hétszólamú Salve Reginája, vagy Robert White szépséges himnusza, a Christe, qui lux es et dies (Krisztus, ki vagy nap és világ).

A XV?XVI. század angol zenéi a reneszánsz vokál-polifónia ékes példái. A többszólamú szerkesztés eredményeként a szólamok többnyire harmonikusan illeszkednek egymáshoz, ám az is előfordul, hogy a másfelé törekvő dallamok pillanatnyi diszharmóniában, úgynevezett keresztállásban találkoznak.

Az együttes vezetője, Mészáros Péter nem hagyta magára hallgatóit a latin és angol szövegű darabok értelmezésével, hanem néhány szavas ismertetővel hívta fel a figyelmet az épp előadott darab sajátos vagy tipikus jegyeire, liturgikus alkalmazására.

A közel egyórás esten a 14 énekes különböző jellegű ? gyorsabb, lassabb, hangosabb, halkabb ? zenék tolmácsolásában mutathatta meg az emberi hang szépségét, rugalmasságát. Produkciójukból kiderült, hogy az együtt muzsikálás milyen koncentrált figyelmet igényel.

A közönség ezúttal megtöltötte a templomot, s hogy a koncert megérintette a hallgatóságot, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az énekegyüttesnek két ráadást is kellett énekelnie.

Mechler Anna

Fotók: Borda Mihály