Csergezán Pál, a vadászfestő mesés életútja

A budakesziek egyik kedvenc kirándulóhelye a Budai-hegység legmagasabb pontján, a Nagy-Kopasz tetején álló Csergezán Pál-kilátó. A vitorlára emlékeztető kilátó 2004–2005 között épült Basa Péter építész és Czér Péter szobrász építészeti, valamint Jordán László statikai tervei alapján, a Pilisi Parkerdő beruházásában.

Amikor 2006 szeptemberében olvastam a kilátó átadásáról, az elnevezése gondolkodóba ejtett, vizuális memóriám azt súgta, láttam már e nevet leírva. Hamarosan Fekete István könyvei jutottak eszembe. Gyorsan ellenőriztem is, és valóban: Csergezán Pál illusztrálta gyermekkori kedvenc olvasmányaimat, Fekete István könyveit. Festői munkásságával csak ezután ismerkedtem meg. Ámulatba ejtett állatfestményeinek szépsége, a belőlük áradó természetszeretet.

Csergezán Pál, a kiváló magyar állatfestő, grafikus, illusztrátor 1924-ben született Záhonyban. Gyermekéveinek nagy részét Kisvárdán töltötte. 15 évesen Budapestre került, ahol alkalmi munkákból élt, és eközben három évig az Iparművészeti Főiskola építészeti szakán tanult. A 2. világháború végén besorozták és a frontra vitték. A hadifogságban ismerkedett meg az orosz természetfestészettel. Három év hadifogság után került haza, hamarosan a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, immár grafikusként.

Barcsay Jenő, Ék Sándor, Kádár György voltak a mesterei. Kittenberger Kálmán „A Kilimandzsárótól Nagymarosig” című műve volt az első állati témájú illusztrált könyve. Pályája első felében illusztrációival vált ismertté. A természeti témájú regények és ismeretterjesztő könyvek illusztrálása mellett készített diafilmeket, tankönyveket. Dolgozott a Nők Lapjának, az Ország-Világ és a Magyar Vadász c. lapoknak.

Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveinek illusztrálása vezette a vadászati témákhoz. Vadgazdaságokban rendezte be műtermeit, vadászatok közben figyelte az állatokat. Ő maga sohasem vadászott, vadászatot nem ábrázolt, mégis a vadászok társadalma fogadta be igazából és biztosították számára, hogy járja a vadont, figyelje az állatokat. Még ma is emlegetik, hogy kézből etette a vaddisznókat. Kedvenc tája a Gemenc és a Pilisi Parkerdő volt, különösen a Budakeszi és Telki közötti terület.

Festményeinek színvilága visszaadja az erdő-mező hangulatát. Ha egy havas tájat bemutató képét nézzük, szinte érezzük a tél hidegét, ha egy tavaszi képét, szinte érezzük a virágok illatát, a szél játékát a lombok között. Ceruzarajzai tükrözik a mozgás dinamikáját a mozdulatlan rajzon. Festészete számára az elismerést a külföldön töltött évek, az ott rendezett kiállítások hozták meg. Évekig élt és működött Németországban. Majd dolgozott a perzsa sah udvari festőjeként Teheránban. Ehhez a lehetőséghez a másik kedvenc témái, a lovak segítették. A sah a lovai megörökítéséhez keresett festőt, a világ legnagyobb lóábrázolással foglalkozó művészei közül rá esett a választása.

Saját elmondása szerint a tehetsége mellett örmény származása révén, a perzsa-örmény eredetre emlékeztető daliás termete, a sahéhoz hasonlatos arcéle bizalmat teremtett számára. Hazatérve a Nimród vadászújság szerkesztője, művészeti vezetője lett. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) tagja volt. A CIC Adminisztratív Irodája Budakeszin található a Pilisi Parkerdőgazdaság területén. A Muray Róbert alapította Altamira Egyesület első elnökévé választotta.

Az egyesület olyan művészek csoportja, akiket megihletett a természet szépsége.
A Budakeszi és Telki közötti erdőben álló vadászházban, az Anna-lakon hunyt el 1996-ban. Hamvait is a vadászház mellett helyezték nyugalomba. Környékünkön az Anna-lakon álló síremléke, a Budakeszi Erdészet területén létesített szoborparkban felállított mellszobra őrzi emlékét. A Csergezán Pál Alapítvány célja, hogy a festő neve és munkássága sokáig fennmaradjon. Legutóbb 2019 nyarán rendeztek kiállítást műveiből Telkiben.

„Csergezán Pál igazi otthona az erdő, igazi barátai a fák, a madarak, a vaddisznók, a vadon élő állatok, a lovak. Egész élete az állatok szeretetének, a természet imádatának jegyében folyt”

– olvasható a nevét viselő alapítvány honlapján.

Összeállította: Ádám Éva
Dr. Monori Ilona írása,
a BKTV felvétele és egy ismerőse visszaemlékezése alapján