A betlehemi csillagot a csillagászok jelen álláspontja szerint valójában két bolygó, a Jupiter és Szaturnusz együttállása hozta létre.
A Naprendszer két legnagyobb bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz 800 év óta nem volt ilyen közel egymáshoz, mint most karácsonykor lesz, mondják az asztronómusok.
A két gázóriás fokozatosan egyre közelebb kerül egymáshoz a téli égbolton, míg végül december 21-én szabad szemmel szinte egy „csillagnak” fognak látszani. A jelenség hazánkban egész alacsonyan a horizont felett figyelhető majd meg napnyugta után, délnyugati irányban.
Ön korábban már volt aljegyző és megbízott jegyző is egy kisebb városban, de sokféle más területen és pozícióban is kipróbálhatta magát. Mi az, ami a leginkább inspirálja, érdekli egy-egy újabb feladat, lehetőség esetében? Mi jelenti az igazi kihívást emberileg és szakmailag önnek?
A szakmai munkám során 23 éve dolgozom közigazgatásban, amelyből az utóbbi 13 év felsővezetői tapasztalat. A három diplomám is ezt alapozta meg. Az önkormányzatok, a települések és a régiók fejlesztése mindig az érdeklődésem fókuszában volt, akár önkormányzatnál, akár minisztériumban dolgoztam. Az inspirációk és kihívások szerencsére folyamatosan megtalálnak, de tudatosan keresem is őket. A XXI. század, a felgyorsult világ folyamatosan adja a feladatokat, a klasszikus jegyzői feladatok magas szintű ellátása mellett – úgy gondolom –, hogy egy jó jegyző egyben településmenedzser is, a fejlesztéseket – legyen szó akár egy bicikliút kiépítéséről vagy fenntarthatósági, okos város fejlesztésről – kiemelten kezeli. A harmadik diplomám a digitális térségfejlesztési szakember végzettség, amely az okos város és digitalizációs fejlesztések elméleti alapjait adta, és gyakorlatban is másfél évig vezettem a hazai okos város fejlesztéseket koordináló Civitas Sapiens – Okos Város Tudásközpont divíziót a Digitális Jólét Nonprofit Kft.-nél, amely az Innovációs és Technológiai Minisztérium háttérintézménye.
Mi volt eddig a legfontosabb „ügy”, feladat a szakmai karrierje során, amire igazán szívesen emlékszik vissza, ami sokat „adott” önnek, amiben a leginkább kiteljesedhetett?
Minden eddigi munkahelyemre szívesen gondolok vissza, hiszen értemel sikereket. Nehéz egyet kiemelni, hiszen a kisvárosban nagyon sok fejlesztést megvalósítottunk, az Okos Város Tudásközpontnál okos város fejlesztési stratégiát készítettünk 9 különböző helyszínen (budapesti kerületekben, járásokban, városokban). Ha mégis kiemelnék egyet, akkor a Miniszterelnökségen Tasó László államtitkár úr munkáját segítve, stratégiai osztályvezetőként a kollégákkal együtt elkészítettük 2017–18 között a Magyar Falu Program szakmai anyagát, amelyet utána Kormánybiztos úr vezetésével Magyarország Kormányának kiemelt fejlesztési programja évek óta.
Mik emberileg a legfontosabb szempontok, értékek az ön számára, amikhez mindenképpen igazodik, és igyekszik érvényesíteni is azokat akár a magánéletben is?
A köz szolgálata mentén a szakmai felkészültség, az elhivatottság, a lojalitás és a szakmai alázat a legfontosabbak. Véleményem szerint emberileg elengedhetetlen az igazságosság, a következetesség.
Mit tudni a magánszférájáról, mi az, amit megosztana a budakesziekkel is?
Elvált vagyok, van egy 14 éves fiam akire nagyon büszke vagyok és nagyon jó kapcsolatom van vele. Magánéletemben – ahogy időm engedi – szívesen olvasok, a kulturális események is mindig vonzottak – színház, koncertek. Aktívan zenélek is, 6 éves korom óta zongorázom. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat is, folyamatosan ápolni kell a családdal, rokonokkal és barátokkal is a kapcsolatot. Az aktív kikapcsolódásra is szeretek időt szánni, fallabdázás, futás, kerékpározás, túrázás, kosárlabdázás, úszás, de bármilyen szabadidős tevékenyéget támogatok.
Mit tudott Budakesziről, mielőtt beadta a pályázatát erre a posztra?
Budakeszi honfoglalásig visszanyúló történelmi múltjáról korábban már olvastam, természeti és építészeti kincsekben gazdag a város, és a Zsámbék-medence központjaként kiemelt szerepe van a térségben. A jegyzői pályázati hirdetés megjelenése után komolyabban beleástam magam a város tanulmányozásába, mint korábban, és a pályázatom beadása után többször is kijöttem Budakeszire, hogy felkészült legyek a meghallgatásra.
A természetjárás mennyiben tartozik a szeretett elfoglaltságai közé? A hegyvidék, a folyópart vagy a tenger a favorit?
Ahogy említettem, a természetjárás fontos a szabadidőmben, szívesen kirándulok. Hazánk bővelkedik annyi természeti szépséggel is, amelyeket fel kell fedezni vagy újra meglátogatni, legyen szó hegyről, a Balatonról vagy az Alföldről. Budakeszin és környékén is rengeteg szép, felfedezésre váró táj van számomra.
„A madarak között, város és falu utczáján az, a mi a suszterinas: vidám, szemtelen, tolakodó, czivakodó, mindég mozgó és mindenben kajtárkodó szárnyas; csak ugrálni tud. Az emberlakta helyet alig képzelhetjük nélküle. Ott van az utczán, hol lovak nyomában turkál; a zöldségpiaczon, a hol kilesi a kofaasszony szundikálását és nagy merészen kilopkodja a kosárból a nekivalót.” Ha jelen írás címét letakarnánk, alighanem mindenki ráismerne Herman Ottó leírása alapján a házi verébre. Mint a neve is mutatja – hozzá szinte a megtévesztésig hasonló, kétoldalt, fültájékon barna foltot mutató, mezei rokonával ellentétben – leginkább az ember közelségét keresi. Befészkel az ereszek, széldeszkák, tetőcserepek alá, de mezei rokona oly vakmerő, hogy a gólyák, sőt, a sasok méretes fészkének oldalában is ellakik. Bátorságának jutalma, hogy biztonságban tudja felnevelni fiókáit, hiszen a sas nem csak légy, de veréb után sem kapkod, és aligha akad olyan vakmerő karvaly, vagy más prédáló madár, amely a sas fészkéből ragadná el a reggelinek való verebet.
A mezei veréb egyik leggyakoribb madarunk, a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában mára jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Nálunk még nem ritka, de hol vannak már azok a sok száz madárból álló, hatalmas verébcsapatok, melyek boldogult úrfi koromban szinte minden városi park szélén, a köztereken, vagy éppen poros utak mentén tanyáztak!
Itt, Budakeszin két csapatot figyelek rendszeresen. Az egyik szomszédom házának eresze alatt lelt otthonra, szomszédom pedig – lévén jó ember – nem abajgatja őket. Minden tavasszal, nagy sürgés-forgással gyűjtik a fészeknek valót, szalmából, szénából, szöszből, szőrökből és tollakból kócos, leginkább összetákolt fészket rak, amely zilált külseje ellenére belül puha, meleg, a 2-7 tojásból kikelő, csupasz, gyámoltalan fiókáknak éppen megfelelő. A házi veréb évente kétszer-háromszor is költ. Gondos szülő, többször megfigyeltem, hogy kirepülés után, már-már anyányi, az éhhalál szélén álló, gyámoltalan gyermek szerepét remekül, de mosolyt fakasztóan eljátszó fiókáját is gondosan táplálja. A mezei veréb táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Szomszédom házi verebei amúgy igen tanulékonyak. Kutyáinkat estefelé szoktuk etetni, ekkor fogyasztják el házunk előkertjében főként főtt rizsből és csirkefarhátból álló napi eledelüket. Az etetés idejének közeledtével szomszédom verebei elfoglalják a környező bokrokat, tanyát vernek a kerítésen és hangos zsinatolással jelzik türelmetlenségüket – várják a napi betevőt. Mohó kutyáink ugyanis leginkább az étel gyors befalására koncentrálnak, így nem törődnek azzal, hogy szanaszét szórják táljukból a rizs egy részét. És mivel a sashoz hasonlóan a vizsla sem kapkod veréb után, vacsora végeztével a jóllakottan hentergő kutyák helyét a verebek veszik át a lábasok körül, csivitelve, veszekedve, fel-felrebbenve szedik össze szétszóródott rizsszemeket.
A veréb állandó madarunk, vagyis a telet is itt tölti, mert segít neki ebben elképesztő leleményessége és alkalmazkodó képessége. A másik általam ismert és gyakran megfigyelt verébcsapat városunk szélén, a Margaréta panzió mögötti bokros csalitosban tanyázik. Az év túlnyomó részében többnyire a száradó mezőn gyűjtik össze a rovarokat, gyommagvakat, ám idén télen áttették székhelyüket a mamutfenyőkhöz, a Madárösvényt övező ligeterdőbe. Barnás és mindig zajos tollgömbökként ülnek a kopasz ágakon, majd egyszerre felreppennek és ellepik az etetők környékét. Jól jellemzi a veréb élelmességét, amit az etetők töltése közben rendszeresen megfigyeltem. Amíg a cinegék, csuszkák és egyéb éhes, erdei madarak az etetőre kirakott, apró magvak között kotorásznak, addig a verébcsapat az etetők alját, környékét lepi el és felszedi mindazt, amit a „madárelit” urasan lerugdalt a földre. Aztán, mintegy parancsszóra, egyszerre fölrebbennek, a környező ágakra telepednek, de csak azért, hogy pár pillanat múlva visszatérve folytathassák a takarítást.
A házi veréb egész Európában, Észak-Afrikában, valamint Ázsia nagy részén elterjedt, de a betelepítések miatt valamennyi kontinensen találkozhatunk vele. A 18. század második felében a verebet betelepítették Jáva szigetére, Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba is, abban a hitben, hogy nagy rovarpusztító, s ezzel megvédi majd a tengernyi gabonaföldeket a kártevőktől. Az USA-ba 1851-től egészen 1881-ig tartott ez a kísérlet és fészekodvakkal, dúsan termő gabonaföldekkel, vagyis koszttal, kvártéllyal várták az érkező madarakat, melyek a fészkelési időszakban ritkították is a rovarnépet, ám aztán átrebbentek a gabonatáblákra és a kövér szemekkel tömték tele begyüket, amit az amerikai gazdák már nem néztek jó szemmel. „Mikor a gabonának tejes a szeme, ráveti magát a mezőre s nemcsak a maga, de csimazai gyomrát is avval töltögeti; mikor a gabona meg van érve, seregbe verődik, ráveti magát és beleront, mert többet ver ki a kalászból, mint a mennyivel jóllakhatnék. Reámegy a cseresznyére, az eperre, mindenféle magra, közbe elcsipdesi a zsenge rügyet, a zsenge hajtásnak a hegyét; és a többi.”
Tudnivaló – írja Herman Ottó –, hogy a veréb leginkább a gabonatermesztéssel terjed, Norvégiában például a rozzsal eljutott a 66. szélességi fokig, sőt feljebb is, és bekalandozza a sarkkör délebbi részeit.
Magyarországon ma a verébség nem ritka, de állományuk a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt is jelentősen megcsappant. Éppen ezért ne üldözzük, ne pusztítsuk, hanem örüljünk ennek a vidám, társasan élő, kedves madárnak, amely egész évben kínál látnivalót az amatőr madarászoknak!
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája, 1914.; www.mme.hu.)
Hajnalban rendőrök jelentek meg Gődény György otthonában, és a férfit bilincsben vitték el. Erről posztolt a felesége a férje közösségi oldalán reggel.
A nő a vírustagadó férfi Facebook-oldalán írt a nevében. Az említett posztban a vírustagadó gyakorlatilag harcot hirdetett. Azt írta, felveszik a kesztyűt. Az Operatív Törzs mai tájékoztatóján megerősítették, hogy több házkutatást is tartottak, és erőteljesen fellép a Nemzeti Nyomozó Iroda a vírustagadókkal szemben. Gődény ügyében kerestük a hatóságokat, ha válaszolnak, megírjuk.
6197 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést, ezzel 271 200 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 171 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 6622 főre emelkedett.
A gyógyultak száma is folyamatosan nő, jelenleg 78 700 fő, az aktív fertőzöttek száma 185 878. Az aktív fertőzöttek 19%-a, az elhunytak 21%-a, a gyógyultak 23%-a budapesti. 7841 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 610-en vannak lélegeztetőgépen – írja a koronavirus.gov.hu.
A burgonya az egyik legkedveltebb és legsokoldalúbb zöldségféle. Megsüthetjük, megfőzhetjük, kisüthetjük olajban és pürét is készíthetünk belőle. Ha a sütés mellett döntünk, nemcsak gusztusosan ropogós finomság lesz a végeredmény, hanem még egészségesebb is, mint például az olajban kisütött variációk.
Péntektől kézbesíti a posta mintegy kétmillió nyugdíjasnak a vakcinaregisztrációs lapokat – mondta Galgóczi Ágnes, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) járványügyi osztályvezetője a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs online csütörtöki sajtótájékoztatóján.
A szakember kérte, hogy azok a nyugdíjasok, akik szeretnének regisztrálni a védőoltásra, töltsék ki a Müller Cecília országos tisztifőorvos tájékoztató levelének mellékleteként kézbesített regisztrációs adatlapot, és küldjék azt vissza az ingyenes válaszborítékban.
A karácsonyi ünnepek elmaradhatatlan süteményei a bejglik. Sokan maguk készítik el odahaza a diós, a mákos és a mindenféle más ízesítésű tekercseket, de egyre többen vannak azok is, akik készen, a boltból szeretik megvenni ezeket az édességeket. A JÓkenyér pékség összeállította a legfontosabb tudnivalókat, amit a bejgli vásárláskor nem árt észben tartani.
Budakesziről érkező adományokat vehettünk át, amelyeket kifejezetten covid részlegen dolgozó ápolók részére gyűjtöttek, ezzel is próbálva könnyíteni a mindennapos terhekkel járó munkavégzést számukra.
Tudnivaló – írja Herman Ottó –, hogy a veréb leginkább a gabonatermesztéssel terjed, Norvégiában például a rozzsal eljutott a 66. szélességi fokig, sőt feljebb is, és bekalandozza a sarkkör délebbi részeit.
