Hírek

Végig a madárösvényen!

Budakeszin van már madárösvény!

Jó ezt így kimondani, különösen azért, mert amikor először felvetődött létrehozásának ötlete a zöld munkacsoport ülésén, magam is csak óvatosan hittem megvalósulásában. De szerencsére a BVV munkatársa, Nagy-Kálló Szilvia komolyan gondolta a dolgot, beszerezte a Magyar Madártani Egyesület (MME) oktató/bemutató tábláit, a városüzemeltetés legyártotta az állványokat és május 7.-én, Havasi Tibor erdőmérnökkel, a Pilisi Parkerdő kerületvezető erdészével közösen kijelöltük, hogy mi hová kerüljön.

És május 11.-én oda is került!

Az első érdeklődők akkor bogarászták végig a táblákat, amikor azok még a fák alatt, a földön feküdtek. Ma pedig már bárki bejárhatja a mamutfenyőknél található ligetes erdőrészt körülfutó madárösvényt.

Mit láthat az, aki arra jár? Az MME szakemberei által összeállított táblák színes képeken mutatják be a hazai lombos erdőkben, kertes övezetekben leggyakrabban előforduló madarakat, s a képek alatt ott olvashatók a madarak nevei is, vagyis kis szerencsével az érdeklődők a helyszínen tudják azonosítani azokat a madárfajokat, melyek séta közben a környező fákon, bokrokon felbukkannak. És van is erre esély, hiszen – tapasztalataim szerint – ez a liget városunk környékének egyik leginkább madárjárta területe. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a lelkes helyi természetbarátok évek óta, minden télen, rendszeresen etetik itt a madarakat. Erre egyébként eztán is lesz módjuk, hiszen – sok egyéb mellett – a madárösvénynek része egy méretes, nyitott etető is, amely októbertől márciusig továbbra is látogathatnak majd az idehaza telelő madarak.

Tavasztól őszig pedig a madarak beköltözhetnek a táblák mögötti fákra felakasztott, az egyes fajták szokásaihoz igazodva kialakított költőodúkba, ezzel élő illusztrációt és persze érdekes megfigyelési lehetőséget kínálva a színes táblákhoz.

És ha már a fákról, cserjékről esett szó, mondjuk el azt is, hogy a madárösvény környezetét adó erőrészben megtalálhatók a városunkat övező vegyes erdők zömét adó fa- és bokorfajták: nyár; tölgy; som; juhar, etc. Ezeket a növényfajokat rövid leírásokból ismerhetik meg a madárösvény látogatói. Mindezek mellett a sétálók képet kaphatnak a környék más, gyakran előforduló állatfajairól is: békákról, denevérekről, vagy éppen a sünökről.

Miért jó az, hogy Budakeszin immár van madárösvény? Úgy gondolom, hogy az ösvény hozzájárulhat ahhoz, hogy az arra sétálók – korosztálytól függetlenül – jobban megismerhessék a bennünket körülvevő, létünk éltető fundamentumát adó természeti környezetet. Biztos vagyok abban, hogy a madarak, s általában a természetrajzban az átlagosnál tájékozottabbak is találnak majd az ösvényen egy-két érdekességet, újdonságot, hiszen míg a széncinegét, vagy feketerigót szinte mindenki ismeri, a nyaktekercs, vagy éppen a barátposzáta azonosítása még a gyakorlott erőjáró számára is kínálhat kihívást.

Mindezeken túl pedig a madárösvény jó terepet kínál ahhoz, hogy a településünkön működő tanintézmények természetrajzot oktató pedagógusai a – mással aligha pótolható – szabad és közvetlen megfigyeléssel egészíthessék ki a kisiskolások tanóráit, illetve az óvodások foglalkozásait. Hiszek abban, hogy a természet megszerettetését legjobb minél előbb elkezdeni, mert az ember inkább megbecsüli azt, amit ismer, s amit az intellektuális kötődés okán némileg magáénak is tud.

Ezt a megismerést pedig – a magunk szerény eszközeivel – mi is igyekszünk majd segíteni. „Megfigyelések a madárösvényen” munkacímmel állandó rovatot indítunk a Budakeszi Hírmondóban és a hozzá tartozó weboldalon. A rovat célja, hogy rövid leírásokkal mutassa be a madárösvényen és annak környékén előforduló fajokat, madarakat, hüllőket, rovarokat, vagy éppen érdekesebb növényeket. A rovat gazdája – e sorok szerzője – szenvedélyes, de hangsúlyozottan amatőr természetbúvár, aki évtizedek óta járja a település környéki erdőket, mezőket. Személyes megfigyeléseimet így nálam jóval felkészültebb szakemberek, – mások mellett – Schmidt Egon, Hermann Ottó leírásaival egészítem ki, de bőven támaszkodom majd az MME honlapján található bőséges adattárra is. Arra kérem az Olvasókat, hogy erőfeszítésemre tekintsenek jó szándékkal, én pedig minden barátságos kiegészítést, pontosítást szívesen veszek. És arra is lesz lehetőség, hogy a Hírmondó weboldalra felkerülő cikkeket kiegészítve az Olvasók, az adott fajjal kapcsolatos esetleges saját megfigyeléseiket is rögzítsék. Így előbb-utóbb még teljesebb képet kaphatunk a településünket övező, pártatlanul értékes természeti környezetről.

Dr. Illisz László

 

Megosztom a cikket

A vörös vércse

 

Éveken át szinte jó ismerősöm volt. Leginkább a Telki út mellett húzódó, bokros terület felett találkoztam vele. Röptében összecsukott, hosszú, egyenes farka, hátranyilazott szárnyai alapján könnyen rá lehetett ismerni. Egyenletes, méltósággal forduló, ügyes röptét néha megszakítva torpant meg, majd farktollait legyezőszerűen kitárva, szárnyaival szaporán verdesve, a végtelen tér egyetlen pontjára függesztve megállt a levegőben. Szitált – így mondják. Úgy állt ott a levegőben, mint egy GPS koordináták alapján vezérelt, eleven drón. Igazi élvezet volt figyelni, a messzelátó szinte karnyújtásnyi közelségbe hozta kecses mozgású testét, amelynek egyetlen rögzített pontja a prédára összpontosított tekintete volt. Hermann Ottó – rendszertani nevén kívül – a vörös vércsének még két népi elnevezését említi, úgy, mint szélverő, széltapogató. Aki látta már egy helyben szitálni a vércsét, az beláthatja, hogy a nép nyelvénél jobban egyetlen tudós sem képes leírni a madár lényegét. A szitáló vércse fejét a föld felé fordulva, hosszan figyelt, majd szárnyait összekapva zuhant a bokrosba, akár a kő. Aztán az utolsó pillanatban széttárta szárnyait, közvetlenül a föld felett megtorpant, nehogy összeverje magát. Ha szerencséje volt, elkapta az egeret, pockot, vagy bármiféle apró prédát, amire éppen vadászott.

Aztán jó ideig nem akadtunk össze, vagy ő költözött másfelé, vagy nekem nem volt szerencsém hozzá.

Aztán a minap újra megpillantottam. A Madárösvény közelében húzódó, magasfeszültségű vezeték oszlopán üldögélt. Közelében egy izgatott örvös galamb pár fészkelődött, szemmel tartották az apró, prédáló madarat, aki arisztokratikus fensőbbséggel tűrte a helyzetet. Látszott rajta, hogy nincs köze a galambokhoz, hiszen azok majd akkorák, ha nem nagyobbak, mint ő maga. Ült az oszlopon, vöröses tollazata és kékesszürke feje azonosította, a 10X42-es optika még rikítóan sárga lábait is látni engedte.

A vörös vércse a sólyomfélék közé tartozik, egyik legismertebb ragadozómadarunk, amely még Budapest belvárosában is költ. Gyakran látható a Bazilika, vagy éppen a Parlament tornyainál, ahol igazi sólymokkal osztja meg élőhelyét. Mivel fészket nem épít, mesterséges fészekalapokkal, illetve speciális költőládákkal lehet segíteni megtelepedését. A hazai állomány jelentős része elvonul, a telet tőlünk délre tölti, de a szigorú tél elől,  északról érkező madarak, valamint az idősebb példányok nálunk telelnek át.

Eurázsiában és Afrikában 12 alfaja él, a sivatagok, esőerdők és zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul. Nálunk tipikusan mezőgazdasági területekhez tartozó fasorokban, elhagyott dolmányos varjú vagy szarkafészekben, gyakran laza kolóniákat alkotva költ, saját fészket nem épít. Egyre jelentősebb számban telepszik meg településeken is. Fészekalja 3-8 tojásból áll. A fiókák 28-30 nap alatt kelnek ki, és még egyszer ennyi időt a fészekben töltenek.

A vörös vércse szerény méretű, ragadozó madár, testhossza 31-37 cm, szárnyának fesztávolsága 68-78 cm. Főleg rágcsálókat, elsősorban mezei pockot, de nyáron sáskát, szöcskét és más rovart is eszik – így aztán hasznos, s miként a többi haza ragadozó madár, szigorúan védett. Időnként gyíkokat és kisebb madarakat is fog. Az elkapott, nagyobb rovarokat röptében fogyasztja el, a nagyobb prédával csendes helyre vonul.

 

I.L.L.

Megosztom a cikket

Trianonra emlékező előadás az EFMK szervezésében, Facebookon

Bánó Attila író előadásának beharangozója:

Bánó Attila író előadására „Ami nem veszhet el: a szívünkben hordott haza” címmel, eredetileg 2020. május 25-én került volna sor az EFMK-ban.

A rendkívüli helyzet miatt az előadást közönség nélkül rögzítettük, az elkészült filmet 2020. június 4-én, csütörtökön 18 órakor a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulóján itt a Facebook oldalunkon fogjuk levetíteni.

Bánó Attila író előadásának beharangozója:Bánó Attila író előadására "Ami nem veszhet el: a szívünkben hordott haza"…

Közzétette: Erkel Ferenc Művelődési Központ – 2020. május 28., csütörtök

Megosztom a cikket

Kinyitnak a stadionok, visszatérhetnek a nézők az NB I.-ben

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) levélben értesítette a 12 NB I.-es klubot: a május 27-i kormányrendelet lehetővé teszi, hogy nézők előtt rendezhetnek futballmeccseket.

A bajnokság már május 23-tól zajlik, még szerdán is zárt kapuk mellett rendezték az Újpest-Ferencvárost, de ez a hétvégén teljes fordulóra már változhat, ami már péntek este a Kaposvár-ZTE találkozóval kezdődik.

index.hu

Megosztom a cikket

Megfizethető árú lakásokat építene a kormány

A kormány elfogadta a rozsdaövezeti területeken elérhető árú új lakások építését ösztönző városi otthonteremtési programot – közölte a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára.

Megosztom a cikket

Kihívás Napja online a Városháza udvarán

A veszélyhelyzet miatt elmaradt idén a Kihívás Napja országos rendezvénysorozata, a Magyar Szabadidősport Szövetség nem hirdette meg az idei eseményt.

A budakeszi polgármesteri hivatal dolgozói viszont idén is vállalták a kihívást, május 27-én online közvetítéssel harminc percig zenés-táncos, gerincnyújtó mozgásgyakorlatokat végeztek Stábel Zsófia aerobik edző irányításával.

A BKTV és a Budakeszi Hírmondó is a Facebookon élőben közvetítette az eseményt, így bárki bekapcsolódhatott, csatlakozhatott hozzájuk otthonról is.

Mindenkinek köszönjük, akik jó példát mutatva együtt mozogtak velük a Kihívás Napján!

Megosztom a cikket