A Budakeszi Czövek Erna Alapfokú Művészeti Iskola 2025. december 12- én tartotta Adventi Kamarazenei Hangversenyét.
Az est folyamán a zeneiskola vonós, gitáros, ütős és zongorista növendékeinek felemelő előadását hallotta a közönség.
A SZIA zenei osztályos gyermekeinek felcsendülő énekhangjaival közös műsorszámmal zártuk az estét.
Köszönjük kollégáink felkészítő munkáját!
Nagy öröm volt közösen várni a karácsonyt a Budakeszi Német Önkormányzat és a Hagyományőrző Kör közös ünnepségén, ahol a hagyomány, a hit és a közösség ereje találkozott.
MINDENKINEK ÁLDOTT, BÉKÉS ÜNNEPEKET!
„ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KÖZSZOLGÁLTATÁSI RÉSZTEVÉKENYSÉG KERETÉBEN VÉGZETT SZOLGÁLTATÁS NYÚJTÁSA”
Az új ÁSZF január 11-én lép hatályba.
Az általános szabályok a dokumentum 1-86 oldalán, míg a DEPÓNIA külön szabályai a 117-121 oldalon olvashatók.
A HÍD Szociális, Család és Gyermekjóléti Szolgálat budakeszi Idősek Napközi Otthonában vettem részt egy igazán szívmelengető karácsonyi ebéden.
Ilyenkor az ember nemcsak vendég, hanem tanúja is annak, mit jelent a gondoskodás a mindennapokban.
A „Híd” nem véletlenül viseli ezt a nevet: összeköt embereket, generációkat, nehéz helyzeteket a segítséggel, a magányt a figyelemmel. Az itt dolgozók nemcsak szakértelmet adnak, hanem emberséget is – reményt, meleget, biztonságot.
Elhangzott egy gondolat, ami különösen megmaradt bennem:
a szeretetnek melege van. Aki szeret, meleget áraszt magából – és aki ebben a melegségben él, az valóban otthon van.
Ma ezt a meleget lehetett érezni az asztalok körül, a beszélgetésekben, a mosolyokban.
Kívánom, hogy ez a gondoskodó, egymást segítő közösségi erő ne csak az ünnepek idején, hanem egész évben velünk maradjon Budakeszin.
Áldott, békés karácsonyt és egészségben, élményekben gazdag új évet kívánok minden szépkorúnak, családtagjaiknak és mindazoknak, akik nap mint nap értük dolgoznak.
Remélem, a megújult útszakasz elnyeri majd az ott lakók tetszését, és mindannyiunk mindennapjait kényelmesebbé, biztonságosabbá teszi.
Köszönöm az érintett lakóknak az eddigi türelmet, megértést és az építő hozzászólásokat – ezek sokat segítettek abban, hogy a munka a lehető legjobban haladjon.
És ahogy ígértem: szilveszter délutánján viszem az ott lakó hölgyeknek a forralt bort – de pezsgő is lesz nálam, hogy együtt koccinthassunk az új úton az új évre.
„Röpke kis életünkben csakis azt érdemes csinálni, amire igazán vágyunk, amitől táncot jár a lelkünk.” Igen, ez az interjú erről szól. A Budakeszin élő Csipor Enikő egészen sajátos, különös világba visz el minket, egy olyan világba, melyről eddig azt hittük, hogy ismerünk, hiszen karácsonyaink része a mézeskalács sütés és annak utánozhatatlan illata, cukormázas díszítése. Ám ebből az interjúból kiderül, hogy amit Enikő megálmodott és megalkotott, az túlmutat ezen.
Csipor Enikő: Erdélyi vagyok, Székelyföldön, Gyergyó-ban születtem és 1990-ben, érettségi után Magyarországra jöttem továbbtanulás céljából, majd egy utazási irodánál helyezkedtem el, ahol erdélyi körutakat szerveztem és ezeket vezettem is. Ezt a tevékenységet közel 20 évig végeztem. Második gyermekem, kislányom megszületése volt az a pillanat, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen tevékenységeket végezhetnék, amivel több időt tölthetnék együtt kis gyermekeimmel. Akkor kezdett el foglalkoztatni komolyabban a mézeskalácsozás gondolata, mellyel amúgy – hobbi szinten – már korábban is foglalkoztam.
■ Nem kétséges, hogy művészi vénával született, hisz a városháza melletti Budakeszi Egészségügyi Központ várótermét az ön remek, Székelyföldön és Magyarországon készült természetfotói teszik hangulatossá.
Cs. E.: Felmenőim között szinte mindenki valamilyen formában – hobbi szinten – művész volt, a polgári foglalkozásuk mellett. Egyik nagyapám festményeit a mai napig őrzi a család. Az egyik nagybátyám zenész, és az ő gyerekei is azt a hivatást választották. Én nem készültem művészi pályára, hiszen idegenvezetői munkám mellett az ELTE bölcsész karára jártam, melyet aztán különféle okok miatt félbehagytam. A fotózás is amolyan hobbi az életemben, ahol a természet a fő inspirálóm. Nem egyszer kapok olyan visszajelzéseket, hogy milyen jó figyelemelterelők, megnyugtatók az egészségügyi központ falán elhelyezett fotóim az ott várakozók számára.
■ Végül is egy sajátos pályára talált a mézeskalács készítéssel.
Cs. E.: Ahogy fentebb is említettem, lányom megszületése után – 20 évvel ezelőtt – kifejezetten a család, a rokonok számára készítettem mézeskalács díszeket, házikókat. Akkor fogant meg bennem a gondolat, hogy ebben a történetben több is lehet. Ennek hatására aztán később elkezdtem kutakodni az interneten, hogy találok-e inspirációforrásokat ebben a témában. Először csak csehországi, nagy hagyományú, tradicionális dolgokat találtam, aztán az USA-ban népszerű „decorate sugarcookie”-t, mely nem mézeskalácsra készített cukormázas díszítés volt, de számomra ez is nagyon sok újdonságot adott. Tulajdonképpen ezekből és természetesen a hazai hagyományok ismeretéből alakult ki az én sajátos Csipor Enikős díszítő világom az évek során. Egy alkalommal rész vettem egy herendi porcelánfestő hölgy workshopján, aki a mézeskalácsra is elkezdte rávinni a motívumait, s az ő munkái is nagy hatással voltak rám, de gyakorlatilag autodidakta módon tanultam meg a mázas-mézes technikámat.
■ Igazából minek nevezhetjük ezt a sajátos alkotói világot, melyet kialakított az évek során?
Cs. E.: Talán a mézeskalács ajándéktárgy meghatározás a legjobb erre. Egy-egy ilyen ajándéktárgy elkészítése nagyon sok munkaórát igénylő, aprólékos alkotói folyamat. Ezek az ajándéktárgyak természetesen ehetők, hisz mézeskalács az alap és cukormáz van rajta, mely ételfestékkel van színezve, de mégis ezt elsősorban ajándéktárgyként szokták megvásárolni. Sok visszajelzést kaptam az évek során, hogy akiket ezzel megajándékoznak, olyan helyen tartják, ahol díszként szolgál, és örömmel tölti őket el, hogy gyönyörködhetnek benne.
■ Avasson be minket egy kicsit ebbe az alkotói folyamatba!
Cs. E.: Az egyedüli segédeszköz, az a kiszúró forma, amivel a kinyújtott mézeskalács tésztából a különböző formákat megkapom. És az egészen egyedi formákhoz papírból készítek egy-egy olyan sablont, amit utána a kinyújtott mézeskalács tésztán körbevágok.
■ És a cukormázas rajzolatok miképpen kerülnek fel a már megsült tésztára? Szinte elképzelhetetlen, hogy pl. a csipke mintázatok, egyéb bonyolult motívumok kézimunkával készüljenek!
Cs. E.: A cukormáz tojásfehérjéból, porcukorból és egy kevés keményítőből készül, háromféle állagban, melyek felhasználását most szakmailag nem részletezném. És bármennyire is hihetetlen, ezek a mintázatok teljes egészében kézimunkával kerülnek fel a mézeskalácsra. Ma már nem szoktam magamnak semmit előrajzolni, mivel van bizonyos rutinom, benne van a kezemben a minta kincs, ezért aztán szabadkézzel nyomom ki a habzsákból az éppen aktuális motívumokat.
■ Hihetetlen odafigyelést igényelhet ez a nagyon időigényes cukormázas felvitel!
Cs. E.: Hát igen! Precizitást, jó arányérzéket, jó szemet – most már szemüveget – és természetesen sok gyakorlást. Mert mint mindenben, itt is a gyakorlat teszi a mestert.
■ Láttam már néhány egészen sajátos cukormázas „festményt” is Facebook oldalának egyik posztjában.
Cs. E.: Ebben az esetben a mézeskalácsra rákerült, megszáradt fehér cukormázra képeket festek ecsettel, ételfestékkel. Gyakorlatilag ez olyan, mintha egy vászonra festenék. Egyik kedvencem egy fenyőfa alakú mézeskalács, fenyvesben ballagó medvével. Erdélyi vagyok, gyergyói, gyakran járok haza, járom az erdőt, lenyűgöznek a medvék.
■ Kiállításra még nem gondolt?
Cs. E.: Ez az ötlet már több irányból is megtalált, de még gondolkodom ennek a formáján és tematikáján.
■ Gyönyörű alkotásainak értékesítése milyen formában történik?
Cs. E.: Régebben, amikor elkezdtem ezzel az egésszel foglalkozni – elsősorban karácsonykor a kisebb vásárokon – főleg Budakeszin és a környéki településeken jelentem meg. De már abban az időben is kaptam személyes megrendeléseket is. Igazából azonban akkor indult el az én történetem, mikor elindítottam a Mázas Mézes Manufaktúra Facebook-oldalát, ahová feltettem az elkészült alkotásaim fotóit, de klasszikus formában soha nem hirdettem. Gyakorlatilag szájról szájra terjedt a Mázas Mézes Manufaktúra mézeskalács ajándéktárgyainak a híre. Tavaly például volt egy olyan posztom, ami 350 ezer embert ért el, és mintegy 8000 lájkot kapott. Most már azt mondhatom, hogy nem csak karácsony és más ünnepek előtt, hanem egész évben vannak megrendeléseim. Mindehhez az is hozzájárulhat majd, hogy a közeljövőben egy honlapot is fog indítani a Mázas Mézes Manufaktúra, ahol láthatók lesznek az alkotásaim, s az ezekkel kapcsolatos mindenféle egyéb tudnivalók.
■ Lehet itt még tovább fejlődni, ebben a halk lépésekkel is elképesztően sikeressé vált alkotó úton?
Cs. E.: Most is rengeteg inspiráció van a fejemben, melyeket szeretnék megvalósítani. Folyamatosan tolom ki a határokat, hogy mit lehet még kihozni ebből az anyagból. És mivel sokan vannak olyanok, akik szeretnék ezt a műfajt valamilyen szinten megtanulni vagy belelátni, azok számára tavaly már elkezdtem workshopokat tartani, különféle tematikával.
Horváth Jenő
„A bocsánat után mindigúj élet kezdődik”
Október 31-én, a Reformáció napján Budakeszi protestáns közösségei megtöltötték a város metodista templomát. Az ünnepi, bensőséges istentiszteleten négy protestáns felekezet – az evangélikus, a református, a metodista és a baptista gyülekezetek -együtt adtak hálát Isten megújító kegyelméért.
A szószéken Szuhánszky Gábor metodista lelkész, Lack-nerné Puskás Sára evangélikus lelkész, Boros Péter református lelkipásztor és Kotán Béla baptista lelkipásztor szolgált, Farády Simon fiatal metodista lelkész pedig szavalattal emelte az ünnep hangulatát. A közös áhítat a hit egységét, az Isten irgalmába vetett bizalmat és a belső megújulás erejét hirdette. Az est hangulatát mély áhítat, őszinte öröm és közösségi hála jellemezte. A házigazda, Szuhánszky Gábor, a Budakeszi Metodista Gyülekezet lelkésze köszöntötte a híveket. Bevezető szavaiban arról beszélt, hogy a reformáció nem emberi mozgalom, hanem Isten lelkének szent munkája – egy folyamat, amely a történelemben és az egyéni életekben is ma is zajlik. Úgy fogalmazott: „Ahogy a reformáció elérkezett hozzánk, az nem csupán a nyomdáknak és a tudós embereknek köszönhető, hanem Isten szent tervének. Ő hívott el és formált át embereket, akiket meggyőzött igazságáról és szentségéről.”
A lelkész megemlékezett Károli Gáspárról, a magyar Biblia-fordítóról is, akit Isten lelke hívott el a szolgálatra, hogy a nép saját nyelvén hallhassa az evangéliumot.
Az evangélikus lelkésznő, Lacknerné Puskás Sára Máté evangéliumából, a Hegyi beszédből olvasta fel Jézus tanítását: „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, fölment a hegyre, és így tanította őket:
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”
A felolvasott ige Jézus szavaiban tárta fel a reformáció lényegét: az alázatot, az engedelmességet, az Istenre hagyatkozást.
A Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora, Boros Péter Pál apostol szavait idézte a Rómaiakhoz írt levélből (10,4): „A törvény vége Krisztus minden hívő megigazulására.” Prédikációjában arról beszélt, hogy az ember mindig hajlamos saját igazságát keresni, pedig a megigazulás nem az ember érdeme, hanem Isten kegyelme.
Mint fogalmazott: „Nem a törvény cselekedetei tesznek igazakká, hanem Krisztus kegyelme. Az üdvösség nem jutalom, hanem ajándék.”
A lelkész személyes példát is megosztott: édesapja testvérének temetésén tapasztalta meg, hogy Isten hogyan szólítja meg az embert életének legnehezebb pillanataiban.
A református igehirdetés után Farády Simon szavalta el Reményik Sándor örök érvényű versét – Templom és iskola. A fiatal előadó tiszta hangja betöltötte a templomot, és a közönség csendben, meghatottan hallgatta. A vers a magyar hit, kultúra és nemzeti identitás szent egységét idézte meg.
A záró igehirdetést Kotán Béla, a Budakeszi Baptista Gyülekezet lelkipásztora tartotta. Szavai a bűnbocsánatról, az újjászületésről és az élet megváltoztatásáról szóltak. „Amikor valaki igazán találkozik Istennel, nemcsak békét talál, hanem újjászületik. A sebek, ha Isten kezébe kerülnek, forrássá válnak – onnan indul az új élet. Igazságot cseréltem Jézusra – a bűnömet adtam, Ő pedig igazságát adta nekem. Ez a megváltás titka – ilyen egyszerű, és ilyen csodálatos” – mondta a lelkész.
A prédikáció után a gyülekezet közösen énekelte Luther Márton himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk”. A dallam betöltötte a templomot, majd a négy lelkész együtt mondott áldást a városért, a gyülekezetekért és Magyarországért.
A budakeszi ökumenikus istentisztelet idén is bizonyította, hogy a reformáció nem megoszt, hanem összeköt. A négy felekezet együtt vallotta: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Az est üzenete a kegyelem, a bocsánat és az újrakezdés volt. A reformáció ma is ugyanazt hirdeti, mint ötszáz éve: „Nem mi tartjuk meg Istent – Ő tart meg minket.”
Sükösd Levente
Országosan meghirdetett kezdeményezéshez csatlakozott idén októberben a Budakeszi Mosolyvár Bölcsőde. „Az Állatvédelmi Témahét célja, hogy megtanítson bennünket arra, hogyan vigyázzunk az állatokra, hogyan legyünk felelős gazdák és hogyan óvjuk a természetet” -olvashatjuk a szervezők kiadványában.
Ebben a két hétben nagyon sok iskolában, óvodában és bölcsődében szinte minden az állatokról szól. A gyerekek állatos meséket hallgathatnak, szó esik a felelős állattartásról, játékos vetélkedőkön és állatos programokon vehetnek részt, mindenki a saját korosztályának megfelelő szinten.
Bölcsődénk az Állatvédelmi Témahét keretében gyűjtést szervezett a Lovak és Erdei Barátok Menhelye Alapítvány számára október 6. és 17. között. A szülők felajánlásainak (kutya- és macskaeledel, száraztápok, konzervek, alma, kisállat játékok stb.) nagy sikere volt. Valamint egy jó hangulatú, kötetlen kirándulást is kezdeményeztünk a családokkal közösen október 18-án a Budakeszi Vadasparkba. A programra sokan eljöttek és azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy jól sikerült. A gyerekek és a felnőttek is jól érezték magukat.
Intézményünk a 2025/2026-os nevelési évben szeretne pályázni az Állatbarát Bölcsőde címre. Programjainkkal nemcsak az állatok védelmére szeretnénk felhívni a figyelmet, hiszünk abban, hogy az állatbarát gyerekekből felelős, együttérző felnőttek lesznek.
Mészáros Anita kisgyermeknevelő
“Az ünnep azé, aki várja.”- Szabó T. Anna
Ma ismét megtapasztaltuk, hogy miért szeretünk itt élni: az egymásra figyelő, összetartó közösségeink teszik otthonossá Budakeszit.
Karácsonyi ünnepségünkön megható versek, kedves műsorok, mosolyok és szeretetteljes köszöntések tették széppé a délutánt.
Köszönöm mindkét nyugdíjasklubnak a gondoskodást és szeretetet, amellyel egész évben vigyáznak egymásra!