Reformáció napi ökumenikus istentisztelet Budakeszin
„A bocsánat után mindigúj élet kezdődik”
Október 31-én, a Reformáció napján Budakeszi protestáns közösségei megtöltötték a város metodista templomát. Az ünnepi, bensőséges istentiszteleten négy protestáns felekezet – az evangélikus, a református, a metodista és a baptista gyülekezetek -együtt adtak hálát Isten megújító kegyelméért.
A szószéken Szuhánszky Gábor metodista lelkész, Lack-nerné Puskás Sára evangélikus lelkész, Boros Péter református lelkipásztor és Kotán Béla baptista lelkipásztor szolgált, Farády Simon fiatal metodista lelkész pedig szavalattal emelte az ünnep hangulatát. A közös áhítat a hit egységét, az Isten irgalmába vetett bizalmat és a belső megújulás erejét hirdette. Az est hangulatát mély áhítat, őszinte öröm és közösségi hála jellemezte. A házigazda, Szuhánszky Gábor, a Budakeszi Metodista Gyülekezet lelkésze köszöntötte a híveket. Bevezető szavaiban arról beszélt, hogy a reformáció nem emberi mozgalom, hanem Isten lelkének szent munkája – egy folyamat, amely a történelemben és az egyéni életekben is ma is zajlik. Úgy fogalmazott: „Ahogy a reformáció elérkezett hozzánk, az nem csupán a nyomdáknak és a tudós embereknek köszönhető, hanem Isten szent tervének. Ő hívott el és formált át embereket, akiket meggyőzött igazságáról és szentségéről.”
A lelkész megemlékezett Károli Gáspárról, a magyar Biblia-fordítóról is, akit Isten lelke hívott el a szolgálatra, hogy a nép saját nyelvén hallhassa az evangéliumot.
Az evangélikus lelkésznő, Lacknerné Puskás Sára Máté evangéliumából, a Hegyi beszédből olvasta fel Jézus tanítását: „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, fölment a hegyre, és így tanította őket:
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”
A felolvasott ige Jézus szavaiban tárta fel a reformáció lényegét: az alázatot, az engedelmességet, az Istenre hagyatkozást.
A Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora, Boros Péter Pál apostol szavait idézte a Rómaiakhoz írt levélből (10,4): „A törvény vége Krisztus minden hívő megigazulására.” Prédikációjában arról beszélt, hogy az ember mindig hajlamos saját igazságát keresni, pedig a megigazulás nem az ember érdeme, hanem Isten kegyelme.
Mint fogalmazott: „Nem a törvény cselekedetei tesznek igazakká, hanem Krisztus kegyelme. Az üdvösség nem jutalom, hanem ajándék.”
A lelkész személyes példát is megosztott: édesapja testvérének temetésén tapasztalta meg, hogy Isten hogyan szólítja meg az embert életének legnehezebb pillanataiban.
A református igehirdetés után Farády Simon szavalta el Reményik Sándor örök érvényű versét – Templom és iskola. A fiatal előadó tiszta hangja betöltötte a templomot, és a közönség csendben, meghatottan hallgatta. A vers a magyar hit, kultúra és nemzeti identitás szent egységét idézte meg.
A záró igehirdetést Kotán Béla, a Budakeszi Baptista Gyülekezet lelkipásztora tartotta. Szavai a bűnbocsánatról, az újjászületésről és az élet megváltoztatásáról szóltak. „Amikor valaki igazán találkozik Istennel, nemcsak békét talál, hanem újjászületik. A sebek, ha Isten kezébe kerülnek, forrássá válnak – onnan indul az új élet. Igazságot cseréltem Jézusra – a bűnömet adtam, Ő pedig igazságát adta nekem. Ez a megváltás titka – ilyen egyszerű, és ilyen csodálatos” – mondta a lelkész.
A prédikáció után a gyülekezet közösen énekelte Luther Márton himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk”. A dallam betöltötte a templomot, majd a négy lelkész együtt mondott áldást a városért, a gyülekezetekért és Magyarországért.
A budakeszi ökumenikus istentisztelet idén is bizonyította, hogy a reformáció nem megoszt, hanem összeköt. A négy felekezet együtt vallotta: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Az est üzenete a kegyelem, a bocsánat és az újrakezdés volt. A reformáció ma is ugyanazt hirdeti, mint ötszáz éve: „Nem mi tartjuk meg Istent – Ő tart meg minket.”
Sükösd Levente
