Budakeszi kötődésű vívó világbajnokok – Márton Anna – a világbajnok női kardcsapat tagja

Egy hónappal ezelőtt rég nem látott sikert arattak a magyarok a milánói vívó világbajnokságon. Női kardcsapatban, férfi párbajtőr egyéniben és férfi kardcsapatban is magyar siker született. Külön öröm ez a budakesziek számára is, hisz Márton Anna és Koch Máté személyében Budakeszihez is köthető győzteseket köszönthettünk. A Budakeszire született, korábbi olimpiai ezüstérmes, világbajnok kardvívó, Nemcsik Zsolt után újabb vívó büszkeségei vannak városunknak.

Hogyan lesz valakiből vívó, hisz ez a sportág nem épül széles tömegbázisra sehol a világon?

Márton Anna: Nálam ez elég véletlenszerűen történt, mert a budavári általános iskolában, ahová jártam, tanítás után volt egy kardvívó szakkör. Minden kisgyereknek megtetszik, ha azt hallja, hogy vívás. Én is így voltam ezzel, holott addig karatéztam és minden egyéb sport is érdekelt. 9 évesen koromban pedig elkezdődött az én kardvívó történetem. Szerelem volt első látásra ez a találkozásom a vívással.

Ön ötszörös magyar bajnok és 2015-ben, 20 évesen már bronzérmes volt a világbajnokságon. De a női kardvívásnak a tavalyi évig nem volt még magyar világbajnoka.

M. A.: Az utóbbi pár évben kezdtük ebben a szakágban utolérni a világot. 2022-ben lett először világbajnok a magyar női kardcsapat a kairói vb-n, idén pedig Milánóban is győztünk.

Ám a csúcsra jutása nem volt egyszerű. Súlyos sérülést szenvedett 2020-ban, a magyar bajnokságon.

M. A.: 2020 decemberében volt az országos bajnokság, amikor már túl voltunk az olimpia elhalasztásán. Ez elképesztően kemény év volt. Sokáig nem tudtuk, mikor lesz az utolsó kvalifikációs verseny, ahol végre megszerezhettük a kvótát az induláshoz, hogy részt vehessünk a 2021-es tokiói olimpián. Ebben az időszakban sok sportoló komoly sérüléseket szenvedett a szerte a világon, mivel mind mentálisan, mind fizikálisan nagyon nehéz volt állandóan maximális szinten őrizni a formánkat. Ez a folyamatos pörgés okozhatta nálam, hogy bal a térdemben elszakadt az elülső keresztszalag, mely az egyik legrosszabb sérülés, melyet egy sportoló szerezhet. Mivel műtét esetén a felépülés, a rehabilitáció nyolc hónapig tartott volna, az olimpiai részvétel miatt nem vállaltam a műtétet. Kénytelen voltam szalag nélkül nekivágni az olimpiának, ahol végül is a negyedik helyen végeztem.

Egy ilyen körülmények között elért olimpiai 4. hely felér egy aranyéremmel!

M. A.: Ez volt eddig a legnagyobb kihívás az életemben, mellyel szembenéztem. Úgy gondolom, hogy akkor ott a maximumot hoztam ki az adott helyzetből. Két évvel elteltével úgy érzem, hogy hosszú távon én nagyon sokat erősödtem mentálisan azzal, hogy ezt végigcsináltam akkor.

Az olimpiát követően is nagyon fontos dolgok történtek az életében.

M. A.: Az olimpia után, 2021 szeptemberében megtörtént az elhalasztott térdműtétem Stuttgartban, és a rehabilitációm is elindult, de ami még ennél is sokkal fontosabb volt, megszületett tavaly nyáron a kisfiam. Ez óriási boldogság volt számomra. Kicsit váratlanul jött, de igazából a legszebb dolog, ami eddig történt az életemben.

És aztán jött egy újabb súlyos térdszalag sérülés.

M. A.: A térdműtétem és a szülés után visszatértem és több versenyen is elindultam, melyek nagyon jól sikerültek. Fokozatosan visszarázódtam a vívásba, jó formába kerültem. Aztán az utolsó felkészülési versenyen derült ki, hogy mégsem jó a térdszalagom. Teljesen elszállt a beépített keresztszalag, így bizonytalanná vált, hogy részt vehetek-e a milánói világbajnokságon. Hogy mégis elindulhattam ezzel a sérülésemmel a világbajnokságon, azt egy fantasztikus térdrögzítőnek köszönhetem, melyet Németországban sikerült beszereznem, melyet korábban még soha nem láttam, nem is tudtam róla. Jó lett volna, ha már a tokiói olimpia előtt is eljut hozzám ennek a léte. Ez a csodálatos rögzítő, hihetetlen módon stabilizálta a térdemet, és emiatt tudtam olyan jól vívni a milánói vb női kardcsapat versenyén.

A döntő hatodik párjában állt be csereként a csapatba és a győztes csata legvégén plusz tízes találati mutatóval fejezte be az összecsapást, ami az aranyérem megszerzéséhez vezetett.

M. A.: Úgy gondolom, hogy sokkal rutinosabb vagyok, mint a fiatal csapattársaim, és a döntőben ez kulcsfontosságú volt. Magabiztosan tudtam felállni az egyéniben nagyon erős francia vívók ellen, hisz már nagyon régóta versenyzünk együtt. Nem volt bennem semmi félelem, szerettem volna megmutatni, hogy mire vagyok képes, és a csapattársaimért mindent ki akartam adni magamból.

Ön sem tartozik éppen az idős versenyzők közé, de ahogy láttam, a csapat másik három tagja csak egykét évvel van túl a tinédzser koron. Ezt a sikersorozatot még sok évig folytathatják közösen ebben a felállásban.

M. A.: Ebben reménykedünk mi is. Elkezdtünk egy olyan berobbanást, egy olyan menetelést ezzel a fiatal csapattal, mely nagy reményekre ad okot a jövőre nézve. Belegondolni is elképesztő, hogy mi lehet ebből az elkövetkező évek során. A női kardcsapat lehet a magyar vívás húzóága jövőben, mert hatalmas potenciál van bennünk. A csillagok nagyon jól álltak, amikor mi négyen megtaláltuk ezt a sportot. És ami a legfontosabb, nagyon szeretünk egymásért, a csapatért küzdeni. Ez a legfontosabb egy csapat számára és nem is az, hogy mennyire erős vívók a tagjai, hanem hogy tudjanak összedolgozni és legyenek egységesek.

Mindezek mellett ön pszichológusként végzett az ELTÉ-n! Édesanya, világbajnok vívó, diplomás pszichológus! Csak ámul és bámul az ember ezek hallatán…

M. A.: Az alapképzést már elvégeztem az ELTÉ-n, és most a mesterképzést végzem a Károli Gáspár Református Egyetemen. Néha már én is vakarom a fejemet, hogy hú, sok ez így egyszerre, de nagyon sok segítséget kapok a szűk családi körből, nem egyedül csinálom ezt az egészet! Nagy csapatmunka van mögötte.

Azt olvastam önről valahol, hogy szereti a kulináris örömöket.

M. A.: Én úgy gondolom, hogy aki ellazulni nem tud, az megfeszülni se nagyon! Hogy én maximumot nyújtsam a páston, ahhoz az kell, hogy fel is tudjak töltődni. Az a jó, mikor a kettő egyensúlyban van.

Már sok éve kétlaki életet él Budapest és Budakeszi között.

M. A.: Édesanyám már több mint 10 éve itt lakik, és én is itt éltem évekig. Most meg a kisfiam van itt nagyon gyakran. Mikor edzésen vagyok, akkor neki Budakeszi a második otthona.

Gondolom sokan gratuláltak a világbajnoki sikere után..

M. A.: Nagyon boldog vagyok, hogy mindenhonnan kapom a sok biztató támogatást. Ha elsétálok az utcán, Budakeszin is mindenki rám köszön, és kapom a gratulációkat. Emiatt érdemes sportolni és ilyen eredményeket elérni. Remélem, hogy ez a nagyszerű csapatunk a jövőben is sok örömet fog szerezni szurkolóinknak.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2023. augusztus

 


Kapcsolódó:

Megosztom a cikket