Budakeszi Egészségügyért díjazottak
Két kiváló, hosszú évek óta a budakesziek szolgálatában álló egészségügyi dolgozó kapta idén is a Budakeszi Egészségügyért díjat. Dr. Sineger Eleonóra pszichiáter, addiktológus és Csikós Lászlóné nővér a Semmelweis-napon vették át az elismerő oklevelet és plakettet.
Dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármesteri bevezetője után Somlóvári Józsefné önkormányzati képviselő tartott rövid ismeretterjesztő tájékoztatást Semmelweis Ignác példaértékű munkásságáról, majd Bakács Bernadett egészségügyért is felelős alpolgármester méltatta Dr. Sineger Eleonóra munkásságát.
Dr. Sineger Eleonóra 1978-ban végzett a budapesti Semmelweis Egyetem általános orvosi karán. Pszichiátriából, addiktológiából és természetgyógyászatból rendelkezik szakvizsgával. Számos szakképesítést szerzett diplomájának megszerzése óta. 1996-1999-ig a Rottenbiller utcai Ideggondozó főorvosa, 1997-től 2006-ig a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, 2001-2003-ig az Országos Addiktológiai Intézet igazgatója, majd 2003 és 2006 között az Európai Addiktológiai Társaság magyarországi képviselője. 2008-2010-ig közép-magyarországi addiktológus szakfőorvos, jelenleg a Magyar Addiktológiai Társaság vezetőségi tagja. 1986 óta szolgálja Budakeszi lakosságát, 29 éve a Budakeszi TÁMASZ Gondozó vezető főorvosa. 1990-től 1994-ig, majd 1997-1998 között a Budakeszi Tüdőgondozó vezető főorvosával dolgozott együtt. A rizikófaktoros esetekben felvette a kapcsolatot a háziorvosokkal, és segítette a budakeszi lakosokat a további vizsgálatok vonatkozásában. Négy alkalommal szervezett városunkban addiktológiai konferenciát.
1999-től kétévente felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat tartott a Széchenyi
István Általános Iskola felső tagozatában és a gimnáziumok első két osztályában. 2010 szeptemberében egészségnapot is szervezett városunkban, majd következő év szeptemberében dohányzás-, és drogprevenció témájú előadásokat tartott iskoláinkban. Aktívan részt vett az önkormányzat Értékes vagy! pályázatának megvalósításában. 2013-2014 között önismereti, stresszkezelő, kiégést megelőző tanfolyamokat szervezett és bonyolított le a pedagógusok, egyéb segítők, védőnők, óvónők, a szociális szférában dolgozók és szociális munkások részére. Ugyancsak a pályázat keretében a Budakeszin tanuló hátrányos helyzetű gyerekek részére önismereti, önelfogadó, egymást toleráló, felzárkóztató tréningeket szervezett. Dr. Sineger Eleonóra sokat tett Budakeszi tudományos életének fellendítéséért, a városunkban élő polgárok testi és szellemi egészségéért. Kiváló szakmai teljesítményt nyújtó lelkiismeretes munkájával, hivatásszeretetével méltó a Budakeszi Egészségügyért díjra.
A díjazott pszichiáter dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármestertől vette át a plakettet és az oklevelet, majd következett a másik díjazott, Csikós Lászlóné méltatása Somlóvári Józsefné részéről.
Csikós Lászlóné budakeszi lakos, városunk hármas körzetét ellátó dr. Varga Miklós háziorvos asszisztense, nővér. Az általános iskolai tanulmányait követően elvégezte a győri egészségügyi szakközépiskolát. 1995-ben a Rákóczi Ferenc Gimnázium levelezőszakára járt, majd 2011-ben a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában körzeti közösség szakápolói szakon szerzett képesítést. Minden évben szakirányú továbbképzéseken vesz részt. 1973-tól a Mosonmagyaróvári Kórház sebészeti osztályán, majd 1977-től az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet sebészeti intenzív osztályán dolgozott nővérként. 1985-től a Budai MÁV Kórház érsebészetének nővére, majd főnővére lett. 1997-től dr. Varga Miklós háziorvos munkáját segítő körzeti közösségi szakápolóként dolgozik a budakeszi lakosok szolgálatában. 2004-től az Egészséges Diákétkeztetés Közalapítvány felügyelő bizottságának tagja.
Szívvel-lélekkel Budakeszi lakosságát szolgálja, szociálisan érzékeny ember.
Fáradságot nem ismerve jár ki idős betegekhez vért venni, injekciót beadni, gyógyszereiket kiváltani a gyógyszertárban. Olyan idős lakosoknak, akiknek a koruk vagy egyéb egészségügyi leépülésük miatt nehezére esne. Sokuknak rendszeresen bevásárol és ebédet is főz. Munkaidején kívül, sőt hétvégén és szabadsága alatt is folyamatosan csöng a telefonja, és akkor is fáradhatatlanul segít a hozzá fordulóknak, és lelket önt a betegekbe. Odaadó, lelkiismeretes, felelősségteljes munkájával kollégái, betegei tiszteletét és elismerését egyaránt kivívta. Budakeszi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Csikós Lászlóné munkájának elismeréseként úgy döntött, hogy a Budakeszi Egészségügyért díjat a 2015. évben részére adományozza.
Somlóváriné befejezésül idézett Csikós Lászlóné egyik betegének leveléből:
„Cilike élete és hivatása a betegek szolgálata. Mindenkivel kedves, mindig segít, bárki is forduljon hozzá kéréssel. A település egyedülálló, elesett embereinek legfőbb támasza. Hosszú évek óta áll a város szolgálatában, nem ismerek nála alkalmasabb személyt erre a díjra.”
Csikósné ugyancsak a polgármestertől vette át az elismerő díjat. Jó egészséget a díjazottaknak – a mi egészségünkért is!
bgy
„Az egészség nem minden, de az egészség nélkül, minden semmi”
Akik jobban ismernek engem, tudják, hogy szavajárásom is a nagy német filozófus, Schopenhauer mondatát támasztja alá: egészség legyen, minden más másodlagos.
Az emberek nagy százaléka azonban nem értékeli kellőképpen testének-lelkének jólétét.
Az egészséget természetes állapotnak tekintjük, azonban amint megbetegszünk, rossz a közérzetünk, sok esetben fájdalmaink vannak, minden más vágyunkat, szükségletünket felülírja. Semmi mással nem foglalkozunk, csak a mielőbbi gyógyulás gondolatával, mely érdekében nem kímélünk fáradságot, időt és pénzt sem.
Éppen ezért a hétköznapokban sokszor nem értékeljük eléggé az egészségügyben dolgozók munkáját, segítségük jelentőségét egészen addig, amíg meg nem betegszünk. Önök, egészségügyi dolgozók azok, akik a legfontosabb értéket adják vissza egy embernek: az egészségét.
A budakeszi egészségügyben dolgozó szakemberek, asszisztenseik, védőnők és a szociális-nevelési intézmények munkatársainak hivatásszeretetének nagyszerűsége abban rejlik, hogy a magas szintű ellátáson, az emberségükön, önfeláldozó segítőkészségükön keresztül a gyógyulás lehetőségét, és az egészségbe vetett hitet adják a városunk betegei számára. Minden egyes nap számtalan embernek nyújtanak segítséget, könnyítik meg fájdalmukat, és vezetik őket az egészségessé válás útján. A betegektől kapott kedves szavak, köszönetek, mosolyok és mindenek feletti hála az, mely képes arra, hogy egy fárasztó, nehéz nap után az Önök arcára is mosolyt csaljon, és a sokszor monoton, véget nem érő, nehéz hétköznapokat megnemesítse.
Az önkormányzat a Budakeszi Egészségügyért díj alapításával is elismerését kívánta kifejezni az Önök munkája iránt. Az idei évben két példaértékű személy veheti át a díjat, Csikós Lászlóné körzeti nővér és Sineger Eleonóra pszichológus, addiktológus. Budakeszi Város Önkormányzata nevében ezúton is szívből gratulálok Önöknek.
Köszönöm a díjazottaknak és az összes Budakeszin dolgozó háziorvosnak, gyermekorvosnak, fogorvosnak, asszisztenseiknek azt a munkát, melyet városunk lakosaiért végeznek. Számtalan példa, pozitív visszajelzés bizonyítja, hogy Budakeszin az egészségügyben tevékenykedő munkatársak valóban hivatásuknak érzik munkájukat, melyre feltették életüket.
De nem csupán orvosaink és asszisztenseik, hanem védőnőink részére is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet. Hazánkban az idei évben ünnepeljük a Magyar Örökség díjas Magyar Védőnői Szolgálat alapításának 100 éves évfordulóját. Budakeszi Város Önkormányzatának nevében ezúton fejezem ki tiszteletemet Önöknek, akik szakmai munkájukkal, sokszor önfeláldozó, magatartásukkal, hivatásszeretetükkel hozzájárultak a Védőnői Szolgálat szakmai és társadalmi elismertségéhez.
Köszönetemet fejezem ki a bölcsődéinkben dolgozó nevelők és technikai dolgozók részére is, akik gyermekeink életének korai szakaszában féltő szeretettel, megbecsüléssel és teljes odaadással nevelik legféltettebb kincseinket. Köszönöm azt az elkötelezett, áldozatos és felelősségteljes munkát, amit a budakeszi gyermekekért végeznek, mellyel ez idő alatt nemcsak fejlődésüket segítik elő, hanem megteremtik a lehetőségét annak, hogy az édesanyák visszakapcsolódhassanak a munka világába.
Köszönöm HÍD Családsegítő szakembereinek és munkatársainak fáradságos, sokszor embert próbáló munkáját, mellyel mindent megtesznek azért, hogy bajba jutott fiataljainkon, nehéz sorsú gyermekeken és időseken egyaránt segíthessenek. Sajnos Budakeszin is sokan élnek olyanok, akik az Önök támogatására szorulnak, testi-lelki, szociális és anyagi gondjaikban Önök nyújtanak segítő kezet a rászorulóknak. Nagy nehézségeket hordoz az Önök hivatása is, nemcsak sokoldalú szakértelmet, felkészültséget kíván, de hatalmas áldozatvállalást, emberséget és őszinte együttérzést is. Őszinte tiszteletemet fejezem ki Önöknek, akik nap, mint nap hitükkel és meggyőződésükkel azon fáradoznak, hogy városunkban élő rászorulóknak – legyen az gyermek, felnőtt, idős, fogyatékos, szenvedélybeteg vagy éppen pszichiátriai beteg – minden, Önöktől telhető segítséget megadnak.
Dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia
polgármester
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője
Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója, „az anyák megmentője” 1818. július 1-jén született Budán.
Engedelmes, éles eszű, vidám gyermek volt. A várbeli katolikus gimnáziumba járt, és a legjobb tanulók közé tartozott. 1835-től a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Két év múlva Bécsben a jogi karra iratkozott be, majd egy év után „szakmát váltott”: orvosi tanulmányai mellett eljárt boncolni, és elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot is.
Sokoldalú érdeklődését mutatta, hogy növénytani értekezéssel doktorált. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival.
A gyermekágyi láz kórtanára vonatkozó nézetek már Semmelweis előtt is ismertek voltak. Erre utal az elnevezése, amely 1662-ből, Thomas Willstől származik, de nem ismerték fel a szülészeti higiénia és a szülészeti megelőzés fontosságát. A betegség lényegét félreismerték, így a védekezés hatékony módszerét sem találhatták meg. Mindössze a betegség egy-egy részletének felismerésére korlátozódó megállapításokat tehettek.
Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő nők közül sokkal kevesebben haltak meg így, mint a kórházakban, holott a tudós professzorok helyett csak képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis rádöbbent, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése volt a nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható.
Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és a fertőzést az orvos terjeszti. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel – elsősorban klóros vízzel – mossanak kezet. Felfedezésével azonban nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára”, és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát…
Semmelweis hazánkban elsőként végzett petefészek műtétet.
1851-ben a Rókus Kórház főorvosának, majd 1855. július 18-án a szülészet és nőgyógyászat professzorának nevezték ki a Pesti Tudományegyetemen, a vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt.
1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról az Orvosi Hetilapban, és 1861-ben adták ki német nyelven nagyméretű monográfiáját, de még a legkiválóbb orvostanárok közül is csak kevesen fogadták el elveit.
Az 1848-as forradalomban Semmelweis nemzetőrként vett részt a forradalmi megmozdulásokban, és jelentős részt vállalt az eseményekben. 3 fiútestvére is harcolt az osztrákokkal szemben. A világosi fegyverletétel, a forradalom bukása után 1849-től szomorú esztendők szakadtak a magyar nemzetre és rá is. Döntő hatással volt sorsának további alakulására, hogy nem kapott további alkalmazást, elvesztette egzisztenciáját. Főnöke, Klein gáncsoskodásának kíséretében sokak által tanúsított meg nem értésben alkalmazhatta csak felfedezését. Bécset, megaláztatásainak és meg nem értésének színhelyét öt nappal a magántanári oklevél kézbevétele után el is hagyta. 1850 októberében Pestre költözött. Fizetés nélküli főorvosként dolgozott a Rókus Kórházban, az önálló szülészeti osztályon. Itt hat évig dolgozott, időközben a pesti egyetem szülészeti tanára lett. Megélhetése érdekében magángyakorlattal is kellett foglalkoznia tudományos munkája mellett.
Tanainak megtagadói ellen Semmelweis irodalmi offenzívát indított. „Nyitott” leveleket írt, melyeket az Orvosi Hetilap 1861. június 9-ei számában jelentetett meg. Ezt később a gyógyászati szaklap kommentálta. Ezekben Semmelweis főleg öntudatos, megelőző intézkedéseket tűz ki feladatul az orvosok elé a szerencsétlenségek biztos elhárítására. Később a szülészet összes tanárához fordul nyílt levélben. Kilátásba helyezte a levél folytatását, de az már nem jelent meg. Tanításának lekicsinylése és mellőzése, valamint annak tudata, hogy ellenfelei kíméletlenek vele szemben az egyre élesedő vitában azt eredményezte, hogy egészsége és idegei felmondták a szolgálatot.
Az utolsó éveiben súlyos idegbajjal küszködő orvos 1865. augusztus 13-án halt meg egy bécsi ideggyógyintézetben, a hivatalos verzió szerint csontvelőgyulladásból eredő szepszisben, vagyis abban a betegségben, amelynek kóroktanát felfedezte.
Halálát valójában nem elmebetegség vagy agybántalom okozta, hanem általános vérmérgezés, amit a részletes boncjegyzőkönyv is alátámasztott. A schwelzi temetőbe helyezték el, majd három évvel később, 1894. április 21-én a Kerepesi temetőbe, a családi sírboltba helyezték át.
Elméletét később elfogadta az orvostudomány. Tevékenységét, mely segítette a fertőzés megértését és visszaszorítását, üdvözölte Joseph Lister, a modern antiszepszis atyja is: „A legnagyobb elismeréssel gondolok rá és munkásságára, és örömmel tölt el, hogy végül megkapta a neki kijáró tiszteletet.”
Hamvait 1965-ben, halálának századik évfordulóján, szülőháza kertjébe helyezték örök nyugalomra. Nemzetközi Semmelweis Emlékbizottság alakult. Síremléket, szobrot emeltek neki. Könyveket írtak róla. Budai szülőházában ma Orvostörténeti Múzeum működik; nevét a Budapesti Orvostudományi egyetem viseli.
„Semmelweis tanítása maradandó kincsünk”
Értéke két körülményben rejlik. Mint tudományos tétel: sziklaszilárdsággal, megdönthetetlenül áll előttünk; mint gyakorlati tétel: százezrek életének vált megtartójává.
FOTÓGALÉRIA ITT.
A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre: