Búcsú bérmálással

Spányi Antal, megyés püspök a Fogolykivátó Búcsú keretében, szentmisét tartott a makkosmáriai templomkertben, mely zsúfolásig megtelt a hívekkel. A szertartáson 41 bérmálkozó vehette magához a Szentlélek ajándékát.

A makkosmáriai búcsújáróhely rövid története:

1731-ben egy legény a budakeszi határszéli szőlőkbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent neki a szenvedő Krisztus arca. A fiú később súlyos beteg lett, melyből csodába illő módon felépült. A csoda hatására Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló festményt vásárolt és az említett tölgyfára akasztotta. Hamarosan zarándok kezdték látogatni a helyet. A Trinitárius szerzetesrend templomot és egy kis kolostort épített ide. A Rend a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról kapta nevét, mely a török harcok idején fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Az önfeláldozó rend körülbelül 9.000 tagja vállalta a fogságot önként, és cseréltette ki saját magát egy-egy hadifogolyért.

A templomszentelés alkalmával a tölgyfa törzsét a képpel együtt a templom belsejében helyezték el. Amikor II. József a rendet feloszlatta és a templomot bezáratta, a világiak kezére kerülve rommá lett. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték , és ott őrizték meg az utókor számára.

Miller József, budakeszi plébános vásárolta vissza az inatlant az egyház számára, a hívek javára és Szervita atyák építették meg a jelenlegi templomot, ahova újra visszakerülhetett a fatörzs és a kegykép. Később a templom P. Tamás János jezsuita atya gondozásába került, jelenleg a Domonkos Rend működteti.

A közel 300 éves kegyhelyen ma is a Fogolykiváltó Szűzanyához imádkozunk. A mai világ aktuális ?foglyai? a kábítószeresek, az alkoholisták, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjai. Az ő megszabadulásukért imádkozunk.

Spányi Antal püspök úr a prédikációját emlékezéssel kezdte. Felidézte a háborús foglyok kiváltását. Tisztelettel és hittel emlékezett azokra a szerzetesekre, akik saját életüket adták, hogy számukra ismeretlen embereket a rabságból kiszabadítsanak, ezzel átvállalva helyettük a szenvedést. Milyen nagy lehetett annak az embernek az öröme, aki így megszabadult a rabságból és visszatérhetett otthonához, családjához és folytathatta az életét. Mai világunkban a 9.000 megváltotthoz képest sokkal több ?fogoly? van, aki saját szenvedélyeinek rabja volt addig, amíg Szűz Mária felé fordulva megszabadult ezen rabságból. Káros szenvedélyeik, bilincseik szorítása legalább annyira kegyetlen és legalább annyira pusztító, mint a háború. Ezen emberek a bűntelen életbe újjászületve kezdhetnek új életet. A szabadság után a ?fogoly? nagyon tud vágyódni, amikor ráébred a bűnben elvesztegetett élet hiábavalóságára. Ráébred, mennyi időt, igaz örömet veszített el a bűnben eltöltött idővel, amikor felébred benne a lelki szabadság utáni tiszta vágy. Az embernek szíve mélyén kell megéreznie, hogy hol van az hely, hol van a kegyelem kútforrása, ahová el kell zarándokolniuk kegyelmi segítség és erő reményében. Mindannyiunknak vannak terhei, melyektől meg kell szabadulni. A saját bűneink, melyekkel oly sokszor kötöttünk külön privát kis alkut, már belegyökeresedtek szívünkbe. Már el sem tudjuk képzelni nélkülük éltünket. Eszünk tudja, hogy nem szabad, és van útja a szabadulásnak, csak erő kellene, csak állhatatosság kellene, csak kitartóan kellene a változást akarni. Amire az ember képtelen önmagától, az lehetséges az Isten kegyelmével, csak az embernek tudnia kell, hogy hová kell, hová lehet fordulni. Meg kell szabadulni félelmeinktől! Hihetetlen hatalmat adtunk a médiának, mely sok ember életét irányítja, és bár időnként felismerjük az igazságot, de nem merünk szólni, nem merünk változtatni. Tűrjük a hazugságot, az igazságtalanságot, a rágalmat és nincs elég erőnk, bátorságunk hogy kiálljunk a jóért: ebből elég, ebből már nem kérünk! Az egyházat, a Szentatyát is hamis képekkel, hírekkel, sátáni módon kieszelt médiakampánnyal olyannak állítják be, melytől az emberiséget védeni kell. Ha lenne több lelki erőnk, bátorságunk tisztán látni, egy jobb világot építeni, akkor összefogva, egyet akarva tudnánk tenni a dolgunkat, és tudnánk másokon is segíteni ? mondta Spányi Anatal, majd a bérmálkozókhoz intézte szavait:

– Kedves Bérmálkozók! Nektek ilyen szabad, bátor, öntudatos kereszténynek kell lennetek! Nektek ismernetek kell az Egyházat, annak tanítását, az egyházi életet. Amit megismertetek azt napról ? napra meg kell valósítani az éltetekben. Csak így lesztek szabad emberek és csak így lesz életetek tanulságtétel ? mondta Spányi Antal, majd felszólította a bérmálkozókat a keresztségi fogadalom megújítására.

A Püspök úr kiterjesztette két kezét a bérmálkozókra és kérte a mindenható Istent, hogy, küldje le rájuk a vigasztaló Szentlelket, és adja meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét, a jó tanács és az erősség lelkét, az isteni tudomány és a jámborság lelkét, és töltse el őket az istenfélelem lelkével.

Ezt követően minden egyes bérmálkozó a püspök elé járult a bérmaszülővel együtt. A püspök a bérmálandó fejére tette kezét, és krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzolt a bérmálkozó homlokára. Ezzel megkapták a Szentlélek ajándékának jelét:

Bajcsay Kinga, Bakács Orsolya, Balczó Gáspár, Balczó Noémi, Bárczi Boldizsár, Bede Bernát, Benke András, Bechtold Jakab, Bethlendiné K. Anita, Bőte Dóra, Czajlik Rita, Czifra Domonkos, Danhauser Ági, Hellner Johanna, Hencz Rita, Herein János, Juhász Kinga, Juhász Márta, Keller Csongor, Kemény Benedek, Kemény Dávid, Kórósi Krisztina, Lengyel Gabriella, Mayer Eszter, Menczinger Péter, Miczinger Zsófia, Molnár Zita, Németh András, Németh Kinga, Pásztélyi Boldizsár, Peller Bendegúz, Pósfai Balázs, Rajnai Máté, Simon Zsófia, Szilágyi Katalin, Turgonyi Zsófia, Csathó Luca, Kalmár Péter, Józsa Norbert, Pálfy Áron és Szabó Balázs.

– Istenünk, őrizd meg szívükben a bérmálás kegyelmét és a szentlélek ajándékait, hogy híveid ne szégyelljék a világ előtt megvallani a keresztre feszített Krisztust, és szeretetből teljesítsék minden parancsát! ? kérte Spányi Antal.

Balczó Kornélia

KÉPTÁR

Megosztom a cikket