A csoda életre kelt

Megelevenedett a makkosi kegyhely története Varga Lóránt: “Kővel, kő nélkül” című színdarabjának ősbemutatóján, mely óriási sikert aratott. A makkosmáriai kegyhely történetét  feldolgozó színdarab a 280 évvel ezelőtt, Traub Jánossal történt csodát keltette életre, amikor az Úr megjelent az azóta kegyhellyé vált zarándokhelyen.

Budakeszi szimbolikus jelentőségű kulturális öröksége, a makkosmáriai kegyhely története, Bakács Bernadett alpolgármester ötlete alapján, Varga Lóránt író, és Szűcs József rendező munkája révén elevenedett meg.

A darab formabontóan az EFMK lépcsőházában kezdődött, ami a Budakeszi falva fölötti szőlőst idézte fel, majd a nagyteremben folytatódott a makkosmáriai búcsújáróhely történetével. 1731-ben egy legény a budakeszi határszéli szőlőbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent neki a szenvedő Krisztus arca.

(a darab teljes szövege itt olvasható)

Az előadást követően beszédet mondott Bakács Bernadett, alpolgármester:

A művészet szava, ha hitelesen szól, az egész lelket megragadja. A beszéd ehhez képest felszínes. Ezért inkább magam is tanúságot teszek. Jöhet olyan megpróbáltatás, amikor úgy érezzük, olyan keresztet kaptunk, ami elviselhetetlenül nehéz. Hogy mégis elviseljem, én azt kértem a Teremtőtől, amit a vak koldus a templom lépcsőjén: Add Uram, hogy lássak. Nem fizikai értelemben való látásról van itt szó, ahogy a próféciában sem, ahol megígérik, hogy a vakok látnak, a süketek hallanak. Olyan látásról van szó, mely a körülöttünk lévő minden napi valóságon túl látja a lelki, szellemi összefüggéseket is, a spirituális valóságot, mely nem kevésbé reális, mint a hétköznapi élet kézzel fogható valósága. Gyümölcsei ugyanis megmutatkoznak a tapasztalati világban is.

Ezért fontos, hogy megjelenítsük a makkosi kegyhely történetét, hogy szemünk előtt álljon újra és újra, mint reális valóság – hiszen az. Ez az erőforrás megadatott nekünk a múlt egy pontján, és azóta szakadatlanul él tovább, itt van közöttünk, és mai, modernnek mondott világunkban is szükségünk van rá.

Segít a megküzdésben, abban, hogy legyőzzük az elkerülhetetlen nehézségeket, a szenvedést. Segít abban, hogy ne értékeljük túl például az anyagi problémákat.

1, Szükségünk van látásra, mely megerősít, hogy a mulandóság csak látszólagos.

2, Hogy vannak értékek, amelyekre nyugodtan hagyatkozhatunk, mert elpusztíthatatlanok.

3, Igaz, ezt a látást csak hit által kapjuk meg, ha kérjük.

Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor találkozunk az Úrral, ahogy Traub János megpillantotta őt a fán. Isten kezdeményezi ezt a találkozást, és mi szabadon dönthetünk arról, észrevesszük- e vagy nem. A döntés nem könnyű, mert ha szembe nézünk vele, annak ára van: onnantól megváltozik minden. Lehet, hogy ma ezért néznek sokan inkább másfelé.

Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy felidézzük ezt a történetet, ez viszont felelősségünk, hiszen ki más dolga volna, ha nem a Budakeszieké.

Kívánom, hogy sokan, sokféle módon leljék örömüket abban, hogy megjelenítik városunk kegyhelyének hitet ébresztő, erőt adó történetét ? mondta az Alpolgármester asszony, majd felkért a drámabemutató fővédnökét, dr. gróf Bethlen Istvánt, a Magyar Páneurópai Unió elnökét, hogy ossza meg gondolatit a közönséggel.

Nomen, est omen! – kezdte beszédét dr. gróf Bethlen István -, a név kötelez, azaz a neved a sorsod.

Példaként állította, hogy közöttünk ül a mű szerzőjének édesanyja, Majzik Mária, és itt van velünk alpolgármesterünk Bakács Bernadett is, kinek nevét Soubirous Szent Bernadetthez hasonlította. Majd köszönetet mondott mindenkinek, akik ennek a csodálatos darabnak a létrejöttében részt vettek.

Azon hívőket, akik ma itt ülnek, már nem kell meggyőzni a hitről, de az utca emberét, akik Budakeszin, Budapesten, az egész országban vannak, meg kell győzni! Nehéz időkben, sok az ima! – mondta a darabban a plébános. Bár, mi nem élünk háborúban, de mindnyájan tudjuk, hogy milyen nehéz időket élünk és nagyon sok imára lenne szükség. És sajnos az ima kevés. Regnum Marianum, azaz Mária Országa vagyunk, de 1-2 évvel ezelőttig a politika megpróbálta kiszorítani a hitet az országunkból, pedig Mária minden hívő keresztényt összeköt. Össze kellene kötnie minden magyar embert is! Hiszen Szent István királyunk az egész országot Szűz Máriának ajánlotta fel. Ő az egész magyarság patrónusa.

A darab méltó Budakeszihez, méltó Makkosmáriához.

Pesszimisták még soha semmit nem építettek! – idézte Habsburg Ottót. A pesszimisták a saját életüket sem tudják megoldani. Nem tudnak semmit tenni a közösségért, a településért, Budakesziért, mert csak hittel lehet építeni. Ez sugárzik a darabból is.

Rákay Philipnek – aki szintén a jelenlévők között van – hosszú ideje követem a magyar kultúráért folytatott kitartó küzdelmét. Kilátástalannak tűnő években és időkben is hatalmas harccal –  a Magyar Televízió elnökeként, amely televízió a magyar értékeknek a legfontosabb letéteményese – eléri azt, hogy ez a TV valóban betöltse nemzeti küldetését, hivatását. Philip azért tudott eredményes lenni, mert hitt. A hittel mindent el lehet érni. Üzenem mindenkinek, hogy imádkozzon, mert az ima meghallgatásra talál – mondta dr. gróf Bethlen István.

Remélem, hogy a mai nap csak a kezdete annak, hogy hagyománnyá formáljuk, és minden évben előadjuk ezt a darabot. Remélem, hogy Budakeszi és Makkosmária ezen darabról is híres lesz. Ez öntsön hitet az itt élőknek és előbb utóbb országos híre lesz a nemzetnek.

Balczó Kornélia     KÉPTÁR AZ ESEMÉNYRŐL

 

Megosztom a cikket