Az advent története

Idén, 2021-ben, november 28-ára esik advent első vasárnapja, a karácsonyi időszak kezdete. De mi is az az advent és honnan ered?
Adventnak a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – kezdődő és karácsonyig tartó időszakot nevezik. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
Az egyházi naptárban a hét vasárnappal kezdődik, így advent négy hete is a négy vasárnapot követi. Az utolsó hét hossza lehet egy nap (amikor a negyedik vasárnap december 24-re esik) vagy akár egy teljes hét is (amikor az utolsó vasárnap december 18-a).

Advent eredete a 4-5 századig nyúlik vissza.
A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre csökkentette az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkből ered, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font „szent ” koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat.
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben (más forrás szerint: 1839-ben) Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

A koszorú általában különböző örökzöldekből készül, jelezvén az élet folytonosságát és a halhatatlanságot. A különböző örökzöldek külön-külön is más jelentéssel bírnak:
– a babér a szenvedés és üldöztetés feletti győzelmet jelképezi,
– a fenyő, tiszafa a halhatatlanság szimbólumai,
– a cédrus erőt és gyógyulást jelent.

Ma az adventi koszorú többnyire fenyőágból készül, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja.
A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.

A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
2. A zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).

Források: Katolikus Lexikon; Wikipédia;
Kép: A katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával.