Mikor egy újságíró beszélgetésre készül, többek között a neten próbál információkat szerezni interjúalanyáról. Általában sikeresek ezek a tájékozódások, de nem mindig, mert mit lehet kezdeni ilyen mondatokkal? „A MindRove biometrikus szenzorokat és viselhető humán-gép eszközöket (és ehhez kapcsolódó szoftvereket) tervez és gyárt. Eszközeik nagy teljesítményű, kompakt rendszerek, amelyekkel agyhullám-, izom- és mozgásadatokat rögzítenek, majd dolgoznak fel.” Gondolattal irányítható elektronikus vezérlőket, úgynevezett agy-gép interfész rendszereket fejleszt egy budapesti startup, a Mindrove. Ezen rejtélyek feloldására keresetük meg a budakeszi kötődésű fiatal innovatív mérnök-vállalkozót, Csipor Jánost.
■ Mi alapozta meg, hogy saját céget építsen? Jól sejtem, hogy a 2014-ben, végzős gimnazistaként az Ifjúsági Tudományos Tehetségkutató Versenyen elért eredménye is hozzájárult ehhez?
Csipor János: Igen, de talán két villanást emelnék ki még a gimnáziumi éveimből, ami arra felé terelt, hogy ma a MindRove-ot építsem. Egy hatosztályos gimnázium matematika tagozatos osztályába jártam. Nagyon jó tanáraim voltak, akik belénk nevelték a versenyszellemet. A létező összes matek és fizika versenyre elvittek bennünket. Majd 11. osztályban fakultáció választásnál átpártoltam a biológiához, mert rájöttem, hogy ez is érdekel. Persze a fizika tanárom próbált erről lebeszélni, de végül egy szava se lehetett, hisz két évben is bejutottam a Biológia OKTV döntőjébe, ahol 14. és 13. lettem. Ennél a kis sikernél döntöttem el, hogy én majd műszaki és biológiai irányt szeretnék ötvözni a munkám során.
A következő eredmény a vállalkozói utamat kövezte ki. Végzős gimisként egy osztálytársammal jelentkeztünk az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre, egy diabéteszes gyerekeket és szüleiket segítő mobilos alkalmazással, amivel elnyertük a 2. díjat.
Ezután már tudtam, hogy valamikor egy egészségügyi technológiához kapcsolódó céget szeretnék építeni. A cukorbetegeknek fejlesztett alkalmazás ötletével is elkezdtünk a cégalapításon és piacra dobáson gondolkodni, de persze akkor még zöldfülűek voltunk és a próbálkozás hamar kudarcba fulladt, de tanultunk belőle.
■ Ezek után miért a villamosmérnöki kart választotta?
Cs. J.: A Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának gondozásában van egy egészségügyi mérnöki mesterképzés szak. Utánanéztem, hogy miképpen lehet oda bekerülni, és ehhez a villamosmérnöki alapképzést javasolták. Így hát ezt végeztem el, és végül a mesterképzésre is maradtam a villamosmérnöki szakon.
■ 2016-2017-ben pedig – 21 évesen – megalakítja, társalapítója lesz a napjainkban is működő MindRove Kft.-nek, mely gondolattal irányítható elektronikus vezérlőket, úgynevezett agy-gép interfész rendszereket fejlesztő cégként indult startup vállalkozás. „Gondolattal irányítható”? Ez olyan hihetetlennek tűnik!
Cs. J.: Már a középiskola végére tudtam, hogy egy egészségügyi technológiai céget szeretnék építeni. A kérdés csak az volt, hogy mikor kezdek ebbe bele és pontosan mi lesz a téma. Az egyetemi évek során sok üzleti versenyre jártam barátaimmal. Több alkalommal díjazták is az üzleti ötleteinket. A témák között volt pénzügyi, energetikai és agrár is. Minden ilyen alkalom után felmerült, hogy alapítsunk egy céget, de akkor egyik sem inspirált annyira, hogy komolyabban belevágjak. A MindRove úgy kezdődött, hogy BSc végén a szakdolgozatomat agygép interfész (BCI = brain-computer interface) hardveres fejlesztéséből írtam. A témavezetőm Dr. Márton Gergely volt. Emlékszem, épp a kollégiumban készültem 2017-ben a BSc-záróvizsgára, amikor Gergelytől kaptam egy emailt, hogy lenne-e kedvem ebben a témában egy céget alapítani. Kérdés nélkül vágtam rá az igent.
■ Hol tart most a MindRove? Az élet milyen területén használható majd ez a módszer? A MindRove elindulása óta eltelt 9 év. Az egykori startup cég azóta nyilván magasabb osztályba lépett!
Cs. J.: Azóta sok mindenen keresztül ment és átalakult a cégünk. Jelenleg 10 fős csapattal dolgozunk és humán bioszenzorokat fejlesztünk, gyártunk és értékesítünk világszerte. Ügyfeleink között van a Stanford, a Japán Védelmi Akadémia, a német Fraunhofer Intézet, de vásárolt tőlünk az Apple és a Google is, csak, hogy egy párat említsek.
A MindRove küldetése, hogy testen viselhető bioszenzoros technológia segítségével bővítsük az emberi képességeket. A MindRove termékek képessége, hogy mérni és dekódolni tudják az agyi, izom és szívaktivitást. Ezek a technológiák egykor drágák és bonyolultak voltak, de a csapatunk olyan hordozható és megfizethető szenzorokat alkotott meg, amelyeket bárki percek alatt képes üzembe helyezni. Ez azért fontos, mert ezzel fel tudjuk gyorsítani és meg tudjuk könnyíteni a kutatók munkáját.
Jelenleg számos területen kutatják eszközeink felhasználási módjait, például a stroke utáni rehabilitációtól a munkavédelmi alkalmazásokig. Bár technológiánkat jelenlegfőként kutatási célokra használják, hisszük, hogy az igazi lehetősége a mindennapi életben rejlik.
■ Az ebben az interjúban most megismert eredmények nagyon izgalmasak. Milyen jövőt lát a cég és maga előtt? Ezek nyilván egy új tudományos kutatói munka nyitányát jelentik, mely a jövőben egész élete munkásságát meghatározhatja…
Cs. J.: Ha belegondolunk, a mai digitális interfészek, mint például az érintőképernyők, billentyűzetek vagy egerek, nem a legtermészetesebb és leggyorsabb módjai annak, hogy kapcsolatba lépjünk a gépekkel. A hosszútávú célunk, hogy egy karóranagyságú, csuklón hordható eszközt fejlesszünk, amely dekódolni tudja a kézmozdulatainkat, amely segítségével intuitív módon tudunk majd kapcsolatba lépni a körülöttünk lévő digitális világgal. Hasonló technológia megvalósításán egyébként a Facebookot üzemeltető Meta is dolgozik.
Engem nagyon inspirál az a feladat, hogy miképpen tudunk a Mind-Rove-ból egy nemzetközileg ismert és prosperáló céget építeni. Fontosnak tartom, hogy minél több hazai, nagy hozzáadott értéket teremtő, exportpiacokra termelő cég legyen. A MindRove eladásainak 95%-a külföldre megy.
Horváth Jenő
