A legnagyobb magyarra emlékeztünk

223 éve született gróf Széchenyi István, a reformkor megindítója, legnagyobb személyisége. Születésének évfordulóján a róla készített mellszobornál gyűltek össze Budakeszi polgárai.

 

A Széchenyi István Baráti Kör által rendezett megemlékezésen dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszony mondott ünnepi beszédet. Az ünnepek kiemelkedő alkalmat adhatnak az emlékezésre, az ünnephez kapcsolódó események újbóli átélésére. Egy személy esetében munkásságának, eszméinek felelevenítése.

“Magyarország nem volt, hanem lesz” – idézte Széchenyi egyik leismertebb gondolatát a szónok. Ez igen merész mondatnak számított abban az időben. Jól látta: egy nemzetet pusztán hősi erényei meg nem tartanak. Fel kell éleszteni a nemzetet arra a tudatra, hogy mindent magának kell kiharcolnia, nagy fáradsággal.

Nála azonban a nagy szavakat megelőzték a nagy tettek. Ezt egykoron Jókai Mór mondta egy ún. Széchenyi-lakomán. Végrendeletében 200 aranyat hagyott egy különleges serleg elkészíttetésére. Ennek tartalmát minden évben a Nemzeti Kaszinó kellett kiüríteni az államférfi emlékezetére. A ceremóniának hagyományos része volt az emlékezetbeszéd, amelyre maga Széchenyi kérte fel a magyar arisztokrácia, a művészek, a politikai közélet ismert szereplőit, így például Jókai Mórt is.

“Mit is üzen Széchenyi István a mai kor emberének? Mai napig legnagyobb mentorunk, minden mondata helytálló, érvényes, időtálló. Írásaiban utat mutat, figyelmeztet, buzdít, segít, időnként korhol, felemel. Egy dologra azonban nem képes: helyettünk nem végezheti el a mai kornak szóló feladatokat” – folytatta fejtegetését a polgármester asszony.

Ez a szobor is arra figyelmeztet: feladatunk van, tartozunk Magyarországnak, a nemzetnek, tartozunk Budakeszinek is. A múltból hozott érdemek csak annyit érhet, amennyivel a mai utódok ezt bővítik. Az a feladatunk, hogy kiváló utódai legyünk Széchenyinek. Nemzetünk vezetőinek az a feladata, hogy mindent megtegyenek országuk megmaradásáért, fejlődéséért, hogy visszaszerezzék Magyarország jó hírnevét. Ehhez mindenkire, minden itt élő magyarra szükség van.

A magyar nemzet nemcsak egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amit szervezni, erősíteni kell. A közösségépítés a kulcsa a fölemelkedésnek. A közösség egy jó csapat, pl. Budakeszi, a SZIA iskola vagy a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium stb. Csak ezekkel a jó csapatokkal foghatunk össze Budakeszi felemeléséért is.

Az ünnepi beszéd után Brenkó Zsófia SZIA-s tanuló Illyés Gyula: Széchenyi hídja című versét mondta el.

Ezután középiskolás tanulók Széchenyi írásaiból olvastak fel néhány gondolatot. Ízelítőül idézünk néhányat:

“Tőlünk függ minden, csak akarjuk.”

“Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.”

“Sokan azt gondoljuk. Magyarország volt. Én azt szeretném hinni: lesz!”

“Az önismeret minden emberi bölcsességnek legmélyebb sarkalata.”

“Minden ember számára létez bizonyos cél, bizonyos foglalatosság, mely hozzá leginkább illik, melynek legjobban megfelelhet, sőt melyen kívül sehol és soha nem gyakorolhatja Istentől nyert erejét, sajátságát.”

Széchenyi gondolatai után Kőrösiné Merkl Hilda, a Széchenyi István Baráti Kör elnöke avatott be a tér szimbolikájába. A bazaltkockák két ívet képeznek, amely a Lánchíd ívét jelenti. A háromszögek a Dunát mintázzák. Minden második gránit háromszögbe Széchenyi legfontosabb gondolatai vannak belevésve. A szobor talapzata a Mária Valéria híd (Esztergomot Párkánnyal kötötte össze) eredeti talpkövéből való, amit ajándékba kaptak. A tér minden eleme Széchenyi gondolatait, munkáit, gyakorlati alkotásait szimbolizálja. Így az oszlop, amelyen függ a zászló, az egész kis “hajó tér” árbocának tekinthető. Mindez pedig Széchenyi gőzhajózásért tett rengeteg munkájára utal.

Az ünnepség végén a megemlékezés virágait helyezte el a polgármesteri hivatal, Budakeszi iskolái, a Széchenyi István Baráti Kör képviselői.

 

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket