Zsoltárköltészet a dán?norvég közös irodalomban

Első ránézésre, hallásra nem túl érdekfeszítő témának tűnik. Végighallgatva az előadást, mondhatjuk: nem szabad elhamarkodottan ítélni. A mindenkori és mindenféle irodalom legfőbb feladata, hogy szórakoztasson, és természetesen az is, hogy neveljen. Ezeket figyelembe véve: sok mindennel okosabbak, tán egy kicsit jobbak is lettünk?

 

Azt az előadó, Kőrösiné dr. Merkl Hilda is elismerte előadásának kezdetén, hogy ez a téma nem fog nagyszámú közönséget vonzani. Ezért is külön köszönetet mondott a meghívásért.

 

A bevezetőben néhány alapfogalmat kellett tisztázni ahhoz, a hallgatóság egy kicsit közelebb kerüljön ehhez az északi vidékhez, megérezze a különlegességét irodalmuknak. A címben szereplő ?közös? szó például azt jelenti, hogy kalmári unió néven politikai szövetség jött létre a két ország között (1397?1814). Dániáé volt a vezető szerep, Norvégia tartományi szintre esett vissza. (Mintha ilyennel a magyar történelemben is találkoztunk volna?) A XVI. században III. Keresztély szervezi meg a reformációt, államvallássá teszi a lutheranizmust, 1550-ben megjelenik a teljes bibliafordítás. (A reformáció mindenütt nagy hatással volt az anyanyelvi kultúra fejlődésére.)

 

Az első jelentős költő már a barokk idejére tehető: a dán Thomas Kingo (1634?1703), aki Odense püspöke volt. Költészetének fő motívuma: a hit, az emberi gondolatok, vágyak közelítése az isteni dimenzióhoz. Valódi barokk költő, akinek műveiben vibrálnak az ellentétek (Isten?ember, bűn?erény, élet?halál, ég?föld stb.). Méltó vetélytársa volt a sokkal ismertebb német Johann Ristnek. Legismertebb gyűjteménye a Lelki-Ének-kar. Ezek a dallamos versek a személyes ima és a líra egybekapcsolódásának tekinthetők; további érdekességük, hogy az énekek követik a napszakokat (zsolozsma). Ezeknek a műveknek nagy szerepe volt a nemzeti identitás erősödésében, és nagy olvasótáboruk volt. A legismertebb művel az előadónő unokája ismertette meg a hallgatóságot (7. reggeli ének).

 

A következő híres alkotó egy hölgy, Dorothe Engelrettsdatter (1634?1716). A bergeni tiszteletes felesége, 9 gyerekes édesanya. Két gyereke élte meg a felnőttkort, igazán megtanulhatta az őszinte érzelmek kifejezését. 43 éves korára elvesztette férjét, akkor kezdett el írni. Költészetének főbb motívumai: Isten előtti alázat. A bűnbánó bűnös asszony (Bűnbánó Magdolna). Érdekes eleme verseinek a férfi?nő szerelmes-erotikus kapcsolata, természetesen nem a mai mélységekig. A női tapasztalatokat foglalta versbe: a gyereknevelés gondjait, a konyhai praktikákat. Írott egyházi költemények, amelyek a szájhagyományból táplálkoznak. Nem meglepő, hogy ezek a művek nem valami bonyolult alkotások, s talán ezért is, rendkívül népszerűek voltak. Legismertebb kötete  A Lélek Énekáldozata (1680), illetve A Lélek Könnyáldozata (1683). Mivel az emberek gyengék, az isteni erő segít, ezért kell dicsőíteni.

 

A harmadik nagy személyiség Petter Dass volt, a nagy norvég (1647?1707). Pap volt, népnevelő, tanár kiváló latin nyelvtudással. ?A világ végén lakom? ? írta egy helyen. Valóban, alig látható az a rész, ahol ő élt. Nagyon sok sziget tartozott körzetéhez, lakóik főleg szegény halászok. Állandóan úton volt, látogatta a szegényeket, betegeket, árvákat. Legismertebb műve a Katekizmus-Énekek. Életében nem jelent meg, más művei sem, de halála után huszonhatszor adták ki újra. Főleg népi dallamokra énekelhetők, pl. Hiszekegy, Miatyánk stb.

A másik ismertebb alkotása a Lelki időtöltés avagy bibliai énekeskönyv. Kiváló szociológiai, politikai kép az akkori Norvégiáról, amely nagymértékben segítette a norvég identitás megerősödését. A Szenteltessék meg a Te neved című művet Kőrösi Ágoston felolvasásában hallgathattuk meg, majd ékes norvég nyelven is élvezhettük a művet.

 

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió összeállításának megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket