Zene egy életen át
Nehéz elhinni az örökmozgó, energikus, tervekkel teli, fiatalos mozgású, ősbudakeszi Kálmiról, hogy már a 71. évét tapossa. Barátai, ismerősei a közelmúltban ünnepelték 70. születésnapját – stílszerűen egy koncerten – a budakeszi Városháza rendezvénytermében, a Rathauskellerben, ahol természetesen az ünnepelt és elmaradhatatlan basszusgitárja volt a főszereplő, együtt a Budakeszi Srácrockkal.
Miért éppen a basszusgitár?
Szűcs Kálmán: 14-15 évesen alakítottuk Budakeszin az első zenekarunkat, ahol a dobosunk lábdobja egy nagy mosófazék volt, annak az alját ütötte valami sajátosan kialakított lábgéppel. Jómagam pedig eredetileg szólógitáros szerettem volna lenni, de aztán kiderült, hogy a basz-szusgitáros nagyon gyenge, így aztán én kerültem a helyére. Ekképpen lettem én basszusgitáros, és azóta is hűséges társam ez a hangszer.
De gondolom, már az ezt megelőző években közel kerültél a zenéhez.
Sz. K.: 13-14 évesen a nyári szünetben elmentem a budakeszi Erdért-hez dolgozni, reggel 6-tól 2-ig, egy hónapon át. Az erdei murvás utakat alakítgattuk, onnan tépkedtük ki a gazt. Tök jó volt! 650 Ft-ot kerestem, ami 1966 tájékán nem is volt rossz pénz, hisz akkor főállásban sokan havi 1300 Ft-ot kerestek. Mindezt csak azért mondom el neked, mert ebből a keresetemből vettem meg az első hangszeremet, egy 6 húros, akusztikus, ruszki dobgitárt, melyen aztán magamtól elkezdtem tanulni.
Családunk az Erkel utca 4-ben lakott. Velünk szemben volt egy kollégium, ahonnan gyakran hallottam, hogy valaki rendszeresen gitározik. Kamasz srácként hamarosan összeismerkedtem ezzel a gitáros fiúval. Ő volt az, aki az első fogásokat bemutatta nekem.
Emellett a budakeszi református templomban volt lehetőség a buda-kesziek számára havi 20 forintért, harmóniumozni. Tahitótfaluból járt ide a tanárunk. A kottaismeretem innen ered, és a harmóniumról megismert akkordokat is itt kerestem ki a frissen vett akusztikus gitáromon. Aztán 15 évesen, hamarosan már saját számokat is kezdtem írni, zenét és szöveget egyaránt. Hát, így kezdődött! Ma is őrzöm e daloknak a kottáit. Visszanézve, talán nem is voltak olyan rosszak!
És utána zene, katonaság, tanulás, munka és megint zene?
Sz. K.: Az első jó zenekar a Finish volt, ahol egy ideig együtt játszhattam Bencsik Samuval, a később alakult Beatrice, Gesarol, P. Mobil, P. Box legendás, fiatalon meghalt gitárosával. Aztán jött a 2 év katonaság. Ott is zenéltem, és közben kétéltű járművek vezetésére oktattam a katonákat, egyszerű sorkatonaként. Már a katonaság előtt levizsgáztam az ilyen terep járművek vezetéséből, melyet aztán a seregben kamatoztathattam.
A leszerelés után precíziós gépészként szabadultam, és esti gimnáziumba jártam, aztán pedig az ISG-ben (az azóta megszűnt cég helyén, a Budaörsi úton ma egy ipartelep található) anyagbeszerző-kooperátor voltam. Közben még elvállaltam három másodállást is, két helyen voltam üzletkötő és egy magánvállalkozásba is belekezdtem. Vettem 10 golyóscsapot, melyeket aztán értékesítettem, és abból a pénzből már 20, majd 30-40 darabot vásároltam.
Ebből lett később a Szivárvány ovi melletti szervizúton az Ipari Szerelvény bolt?
Sz. K.: Igen, 1992-ben nyitottam ezt az üzletet úgy, hogy az első egykét évben egy fillért nem vettem ki a cégből. 2017-ig, nyugdíjazásomig működtettem ezt az üzletet, 25 éven át, de online formában még ma is folytatom a vállalkozást ezzel a profillal.
Az örök szerelem, a zene sem merült nálad feledésbe egy percre sem.
Sz. K.: Leszerelés után egy ideig még játszottam a Finish formációval, majd jött a nagyon igényes, réteg muzsikát, jazz rockot játszó budakeszi együttes, a Deficit. Nevünk nagyon találó volt, mert bevételünk egyáltalán nem, kiadásunk viszont annál több volt. Tervezünk május 13-án egy emlékkoncertet néhai dobosunk, Szegulja Miklós emlékére, egykori zenésztársammal, a sok hangszeren játszó zeneszerző, előadó, színházi rendező Czipott Gézával közösen. Dobosunk a koncerten fiam, Szűcs Gergő lesz, aki tanítványa volt néhai Szegulja Miklósnak.
Része volt zenei munkásságodnak a vendéglátós muzsikálás is a rockzene mellett!
Sz. K.: Az együttes vezetője a legendás trombitás Huber Lőrinc volt, és tagja volt az együttesnek az ugyancsak budakeszi ikon, Mocsnek Lőrinc harmonikás, valamint Vitéz József zongorista, Csibor Károly
szaxofonos és a dobos, Mocsnek János is, de számos alkalommal Jakab Károly harmonikás is beszállt közénk. Budakeszin, az egykori Diófában (a mai közösségi téren volt, már régen lebontották) és a Szarvasban (ma Budai Gesztenyés Nagyvendéglő), az EFMK-ban is játszottunk, de esküvőkre is jártunk (Európa Szálló), és volt két meghívásunk a testvérváros Neckar-sulmba is. Főleg sváb zenét játszottunk. És bár átcsempésztünk a 80-as években egy tubát Csehszlovákiából a részemre, valahogy nem sikerült azt jól megszólaltatnom, így a basszusgitárommal helyettesítettem a sváb zenéhez illő tuba basszus hangzását. Sokat kellett gyakorolnom, hogy elővarázsoljam a tuba hang illúzióját.
Jómagam aktív rockzenészként a hosszú hajammal, sajátos színt jelentettem az együttesben, mely valamikor a 90-es évek vége felé szűnt meg.
Aztán jött a Pardon, két felvonásban
Sz. K.: 1984-87 között ismert együttes volt azokban az időkben országosan is, a dallamos rockot játszó Pardon, sok rádiófelvétellel. Azokban az időkben heti két alkalommal is felléptünk az Ifjúsági Parkban, és számos alkalommal az akkor nagyon népszerű Varga Miklós Band előzenekara voltunk. 1984-ben részt vettünk a százezres tömegeket vonzó és egy eldobott sörösüveg miatt botrányba fulladt pusztavacsi rock fesztiválon is.
A későbbi években pedig egy egészen más felállásban, más koncepcióval folytattam a Pardonnal, melynek számos emlékezetes momentuma volt. Ennek része volt Bonnie Tyler kísérése két alkalommal, egy budapesti klubban, ám elsősorban a néhai Tunyogi Péterrel közös munka tette maradandóvá. ezeket az éveket. A Pardon együttes egy igazi baráti társaság és hobbizenekar volt, mely a Tunyogi Rock Band mellett amolyan igazi örömzenélést produkált sok éven át Tunyogi Péterrel, több alkalommal Budakeszin is. A Pardont ritkán lehetett élőben látni, hiszen csak olyankor tudtunk fellépni, amikor szólógitárosunk, Gáti Zoltán hazalátogatott Dániából.
Kihasználtuk ezeket a ritka alkalmakat, hogy zenéljünk egy jót, eljátsszuk kedvenc nótáinkat, amelyeket Tunyó fantasztikusan énekelt. Kisebb klubokban léptünk fel elsősorban, így a nagy nyilvánosság nem is tudhatta, hogy a mindenki által kedvelt énekes milyen szinten adja elő ezeket a nótákat. A Pardon kíséretével új minőség született, amely sokáig rejtve maradt. A saját dalok mellett világslágerek is voltak a repertoáron, a rockzene legnagyobb sikerei. Egy bécsi vendégfellépés alkalmával az osztrák közönség is meglepődött, hogy milyen remekül játssza a magyar zenekar a nótákat. Igazi örömzene szólt a színpadról, a koncertek nem a pénzről, a „befutásról” szóltak, csupán a zenélés kedvéért, a jó hangulatért játszott a zenekar.
Mivel a Pardon egyik tagja, Lippényi Gábor saját stúdióval rendelkezett, elhatároztuk, hogy felveszünk egy lemeznyi anyagot! Sok évvel ezelőtt meg is jelent ez a lemez, de csak saját örömünkre, barátoknak ismerősöknek osztogattuk, nem került a nagy nyilvánosság elé.
Végre aztán elhatároztuk, hogy újra, immár hivatalos formában is megjelentetjük ezt az albumot, hogy Tunyó utolsó munkáját a szélesebb rétegek is megismerjék. Ez a lemez egy igazi rocktörténeti érdekesség és érték, amely méltó emléket állított Tunyogi Péternek.
Ahogy látom, a jelened sem telik unalmasan.
Sz. K.: Hát nem! Rendszeres résztvevője vagyok az országos szenior teniszbajnokságoknak. Mind egyéniben, mind pedig párosban és vegyespárosban is az élmezőnyben vagyok. És természetesen zenélek, mert enélkül nem tudnék élni! Remek zenészek vannak ebben a születésnapi koncertemen fellépett Budakeszi Srácrock együttesben is. Mindenhol, ahol fellépünk, Budakeszit képviseljük! Talán ennek is köszönhetjük, hogy az önkormányzat rendszeresen biztosítja számunkra a próbahelyiséget.
Az egykori Beatrice szólógitárosa, Magasvári Viktor, az oly sokak által kedvelt soul-blues énekesünk Kyru és a fiam, Szűcs Gergő alkotja az együttest, velem négyesben, de átszik alkalmanként a Budakeszi Srácrockban a zene minden területén kiváló Fóris Szilárd billentyűs és Sasvári Ferenc szólógitáros is. Terveink közt szerepe még pár budakeszi illetőségű, kiváló muzsikussal való fellépés, mint például, Illényi Katica, Janicsák Veca, Pleszkán Écska és még sokan mások! Nincs megállás, a zene örök.
Horváth Jenő