Testvérvárosunk Biecz

“Tudok hajózni vitorla nélkül, csónakázni evezők nélkül, de nem tudok élni barátok nélkül”

Budakeszi idén márciusban kötött testvérvárosi szerződést a lengyelországi Biecz városával. Településünk delegációját testvéri szeretettel fogadták a Magyarországhoz – Szent Hedvig királynétól a tokaji borig – ezer szállal kötődő festői középkori városban. Vendégszeretetüket viszonozva 26 fős delegációt hívtunk Budakeszire a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával, a találkozás pedig tovább erősítette a két város és a két nemzet barátságát. Csütörtökön lengyel vendégeinket “Közös nyelvünk a tánc” című programunk keretében magyar néptánctanulásra invitáltuk, majd egykori közös államunk, az Osztrák Magyar Monarchia idején divatos keringőben oldódtak fel a kulturális különbségek. A tánctanulás ezzel még nem ért véget, mi magyarok ugyanis polonézt tanulhattunk a lengyelektől.

“Nem értjük egymást nyelvét, de történelmünk ezer szállal összefűz bennünket” – mondta Győri Ottilia polgármester asszony, míg Ohr Alajos alpolgármester azt hangsúlyozta, hogy a német és magyar nyelvterületről választott testvértelepülések után a lengyel testvérvárossal vált teljessé Budakeszi történelmi kapcsolatrendszere. Bakács Bernadett alpolgármester Dr. Körmendy Adrienne krakkói konzul asszony bátorítását emelte ki: a két nép történelme során sokszor védelmet nyújtott egymásnak, de ez mindig a jó baráti kapcsolatokon alapult.

Pénteken délelőtt a delegáció tagjai egy budapesti városnézésen vettek részt, majd a délután folyamán Ipolybalog és Beregdéda testvérvárosi küldöttsége is megérkezett, akiket a Bethlen Gábor Alap támogatásának segítségével láthattunk vendégül. Közösen látogattunk el Zsámbékra, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertjére, ahol megindultan hallgattuk mindannyian a száz székely zenész és énekes koncertjét.

“Tudok hajózni vitorla nélkül, csónakázni evezők nélkül, de nem tudok élni barátok nélkül” – hangzott a svéd hajósdal szövege magyar fordításban, mely akár találkozónk mottója is lehetne. A magyarok szeme Boldogasszony Anyánk himnuszára lábadt könnybe, míg a lengyeleké a Gyermekfilharmónia, a „Fili” által tiszteletükre énekelt lengyel daloktól, különösen a “Czarna Madonnától”. Ki gondolta volna, hogy a “csön-csön gyűrű” közismert gyerekdalnak is van lengyel kötődése, ez ugyanis Szent Kinga legendás gyűrűjéről szól. A koncertet követően Horváth László, Zsámbék polgármestere látta vendégül delegációinkat.

Szombaton vendégeink részt vettek a Budakeszi Családi Nap Fesztiválon, majd megtekintették városunkat, többek között az új iskolaépületet, a plébániatemplomot és a Himnusz szobrot. A testvérvárosi látogatást kétnyelvű szentmise zárta, melyet Tomek Marciszkiewicz atya celebrált. A Magyarországon szolgáló verbita szerzetes a makkosmáriai kegytemplomban méltatta a két nemzet és a két város barátságát, mely mindenki számára méltó útravalóul szolgálhat:

Oto jest dzień, który dał nam Pan! Ez az a nap mit az Úr rendelt! Nagy örömömre szolgál, hogy amint Szent István, Szent Kinga, Szent Hedvig és Báthory István idejében, úgy most is együtt imádkoznak lengyelek és magyarok. Szentmisénket Lengyelországért és a magyar nemzetért ajánlom fel.”

 

’Sigmond Bertalan

Megosztom a cikket