Szabolcsi barangolás

A nagy hőség szerencsére megenyhült, mire elérkezett a várva várt nap. Pontban 6 órakor útra keltünk kis hazánk távoli szegletét felfedezni. Utunk a hazai reformáció szülőhazájába, a Szatmár-Beregi tájegységbe vezetett elsőnek. Körutunk a hazai református templomok, a kuruc világ emlékeinek felkeresésével kezdődött.

 

 

Vaján a Vay-kastély csodálatos bútorai közt hallgattuk a Vay család és II. Rákóczi Ferenc történetét. Tákoson a mezítlábas Notre Dame meséje varázsolt el bennünket. A tájházban a helyi asszonyok által készített és összegyűjtött keresztszemes hímzések gyönyörködtettek. Döbbenettel hallottuk a Tisza 2001-es pusztítását: a hírekben ugyan hallottunk, de a helyszínen, a már helyreállított templomban szembesülni, hogy meddig állt akkor a víz, és hogy minden házat letarolt, hihetetlen érzés volt, főleg hogy a Tisza szinte láthatatlanul folydogált mellettünk. Csarodán a ritka freskók megtalálásának története, Tarpán az ipari műemlék-ritkaság, a szárazmalom története következett. Mind-mind a helyi gondnokok kedves, ízes értő előadásában. A sors úgy rendezte, hogy Szatmárcsekére pont akkor érkezzünk, amikor itthon az Erkel-megemlékezés kezdődött. Így az itthon maradottakkal együtt hajthattunk fejet két géniuszunk előtt a művelődési házban berendezett emlékkiállításon. Ellátogattunk az Európa-szerte egyedülálló ?csónakos? fejfás temetőben Kölcsey Ferenc síremlékéhez is. Majd Vásárosnaményra – szállásunkra – utaztunk.

 

Második napunk délelőttje Nyírbátorban a Báthoriak főúri világának megismerésével telt. A Báthori-várkastélyban található panoptikum és Báthori István Múzeum megtekintése után végigsétáltunk a fenséges méretű, kazettás boltozatú református templomtól a minorita templomig vezető várostörténeti sétányon. Innen Máriapócsra – Magyarország legnagyobb görög katolikus kegyhelyére érkeztünk.

 

Kirándulásunkat a Nyíregyházán elköltött ebéd után Nyíregyháza-Sóstón fejeztük be, ki fürdéssel, ki skanzenlátogatással, ki csak sétával töltve a délutánt.

 

Hazafelé a buszban többen sóhajtottak így: de kár, hogy csak egyszer kirándulunk az évben!

 

Köszönet a szervezőknek a tartalmas, élmény gazdag programért.

 

Krizsán Edit

Megosztom a cikket