Negyven év a gyermekgyógyítás szolgálatában

Dr. Engelleiter Károly közel 40 évig dolgozott Budakeszin gyermekorvosként. több generációt is gyógyított. Sokan őrizhetünk róla egy-egy kedves történetet gyermekként vagy szülőként egyaránt. Több budakeszi családhoz fűzi baráti kötelék, mert szerinte a gyermekek gyógyításában kulcsszerepet játszik a szülőkkel és a nagyszülőkkel való jó kapcsolat. Munkája során bizalmat ébresztett az első csecsemőjükért aggódó fiatal édesanyákban éppúgy, mint a gyermekekben, akik szinte kamaszkoruk végéig ragaszkodtak szeretett doktor bácsijukhoz, hiszen nemcsak páciensei voltak ők, hanem „kisbarátai” is.

Ha az utcán találkozunk vele, mindig van néhány perce beszélgetni, a gyerekkel néhány kedves szót váltani, és a már felnőtt páciensei sorsa iránt érdeklődni. Amikor nyugdíjba ment, nagy gondossággal választotta ki utódját, mert nemcsak a praxisát adta át fiatal kollégájának, hanem a „titkot” is. Bizonyára mi sokan részesei lehettünk ennek a „titoknak”, amelyből egy keveset most a Hírmondó olvasóival is megosztunk.

Talán sokan nem tudják, hogy Engelleiter doktor erdélyi származású. Csíkszeredában nőtt fel, és a Márton Áron Gimnáziumban érettségizett. Orvosi tanulmányait Kolozsvárott végezte, orvosi munkáját mégis Moldvában kezdte meg, mivel a gyakorlati gyermekgyógyászat közelebb állt a szívéhez, s amelyet csak ott tudott folytatni. Budapesten 1974-ben a Rókus kórházban kezdett el dolgozni. Amikor Budakeszire

Mi vonzotta erre a cseppet sem könnyű pályára ?

„A gyermekek élete egy teljesen más világ. Nagyon őszinték és kedvesek. Öröm látni a gyógyulásukat és a fejlődésüket, ahogy szinte a szemem előtt cseperednek fel. Sok esetben láthattam generációkat is felnőni, hiszen nagyon gyakran évekkel korábban kezelt kis pácienseim hozták gyermeküket a rendelőmbe. Mindig fontosnak tartottam, hogy a családdal jó kapcsolatom legyen, sokat beszélgessünk, hiszen a legkisebb változást a gyermeken az édesanya veszi észre legelőbb. Különösen fontos ez a csecsemőknél, mert a legapróbb információ is nagy jelentőséggel bír, akár életmentő is lehet, hiszen sok esetben a helyszínen, szakmai háttér nélkül ? néhány perc leforgása alatt kell megítélni és orvosolni a helyzetet. Ugyanilyen fontos persze, hogy a gyermekkel jó barátság alakuljon ki, hogy elnyerjem a bizalmukat. Meggyőződésem, hogy csak így lehet gyermekeket gyógyítani. Amikor Budakeszire kerültem, még 12 évig nem volt orvosi ügyelet, ami azt jelentette, hogy bármikor el kellett látnom a beteg gyermekeket. Történt egyszer, hogy este fáradtan hazaérkezvén éppen bezártam a kaput, amikor egy kétségbeesett apuka átugrotta a kerítést. A gyermekem nagyon rosszul van -mondta aggódva -, jöjjön azonnal! Nem volt mit tennem, már ültem is az autójába és mentem, hiszen a gyógyítás nem csupán munka, hanem mindig is hivatás volt számomra.”

Pálosi Júlia

Megosztom a cikket