Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjátadó

Emlékműsor keretében adták át a 2007-ben elhunyt Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő emlékére alapított díjat a díj névadójának egykori lakóhelyén, Budakeszin. A Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj idei kitüntetettje – eddigi munkásságáért – a Dunaszerdahelyen élő Tóth László József Attila-díjas költő, író, szerkesztő.

 

Az átadó ünnepség elején A félelmen túli tartomány c. filmből láttunk részleteket, amelyet Pörös Géza állított össze. Mintha most is itt lenne közöttünk, fogalmazódott meg sok emberben, amint Nagy Gáspárt láttuk, hallottuk a filmben.

Ezután Juhász Judit, a Magyar Művészeti Alap szóvivője, a 2007-ben elhunyt Kossuth-díjas költőre így emlékezett: „Huszonhat évesen így írt Nagy Gáspár emberi és költői hitvallásáról: Sütő András egyik hősétől tudom, hogy az ember ott kezdődik, amikor összetéveszti magát azzal, amitől megfosztották. Az igazi vers innen indul. Azért a hiányért, és szüntelenül cipelve a rábízottakat.”

Nagy Gáspár művészete és emberi tartása a tisztesség, a bátorság, a tehetség egymást erősítő példája a magyar irodalomban – jelentette ki Juhász Judit.

 

Azt est dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester beszédével folytatódott:

„Az ünnepek jelentős részének tartalmilag is lényegéhez tartozik az emlékezés szándéka. Az emberek azt ünneplik, amire emlékezni akarnak, mert meghatározó fontossága volt a közösség életében – olvashatjuk Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor Az ünnep mint emlékezés és az emlékezés mint ünnep című tanulmányukban, mely a Magyar Kommunikációtudományi Társaság új Jelkép folyóiratának 2012. januári számában jelent meg.

Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőnk életében számos település – Bérbaltavár, Pannonhalma, Szombathely, Nagytilaj, Vasvár, Budakeszi – és szerkesztőség – a Hitel, a Magyar Katolikus Rádió – meghatározó szerepet töltött be.

Az imént említett települések, szerkesztőségek, intézmények és szervezetek, mindannyiunk szoros összefogása eredményezi a különböző alkalmak, események, ünnepségek létrejöttét.

Gondoljunk itt emléktábla elhelyezésre, névadó ünnepségekre, irodalmi estekre, vers és prózamondó versenyekre, versei ihlette vándorkiállításra, a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornára, a Nagy Gáspár Emléktúrára, emlékházzá avatott szülőházára vagy éppen a mai díjátadónkra.

Ezen eseményeknek egyik legfőbb funkciója maga az emlékezés szándéka, az emlékek ápolása és megőrzése és továbbadása.

A Nagy Gáspár Alapítvány elnöke, Pelyach István úr 2013 novemberében keresett meg engem az irodalmi díj alapításának gondolatával, melyhez örömmel csatlakozott alapító tagként a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, a Hitel folyóirat, Vasvár és Budakeszi önkormányzata is.

A díj átadására minden évben egy alkalommal, Nagy Gáspár születésnapjához kötődően kerül sor. A kitüntetéssel az alapítók egy olyan alkotó teljesítményét szeretnék elismerni, aki Nagy Gáspár költői-közéleti munkásságához, szellemiségéhez kapcsolódóan kiemelkedő irodalmi, művészeti értéket hozott létre. Tevékenységével és magánéleti példamutatásával kiemelkedően képviseli, felmutatja és gyarapítja a magyarság irodalmi és művészeti értékeit.

A díj adományozására másodízben Budakeszin kerül sor, ahol a költő haláláig, közel harminc éven át élt családjával. Jelenlétével is hatott a városunk szellemi, kulturális életére. Budakeszin töltött évei nemcsak a város értelmisége számára volt jelentős, hanem a vele való találkozás mindenki és mindannyiunk számára erőt adott és élményt jelentett. Morális, emberi tartásának, költői-írói életművének tisztelete iránt Budakeszi Város Önkormányzata 2014-ben Nagy Gáspárnak adományozta a díszpolgári címet, melyet kedves felesége, Szabó Márta vett át az augusztus 20-ai ünnepségünk keretében.

Az évről évre megrendezett eseményekkel az emlékezés lehetőségét teremtjük meg mindannyiunk és azok számára, akik nem ismerték, vagy nem ismerhették őt és munkásságát. Nagy Gáspár az, akire emlékezni akarunk, mert meghatározó személyisége volt közösségünknek, közösségeinknek. Azt az értéket hívjuk elő újra és újra, amit ő teremtett. Ezt őrizzük meg, és adjuk tovább az újabb generációk számára.

Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a Nagy Gáspár irodalmi és művészeti díj átadására idén Budakeszin kerül sor.”

A rendezvény további részében Nagy Gáspár közvetlen munkatársai, Szabó András, a Katolikus Rádió irodalmi szerkesztője, valamint Lázár Csaba, a Katolikus Rádió vezető bemondója Nagy Gáspár írásait, verseit olvasták fel. A következő műveket hallhattuk:

Augusztusban Ludwik Jahn nyomában,

Részlet egy vallomásból,

Keserű mézek,

Nyelvem pallosával,

Múlik a Jövőnk,

Versek egymás közt,

Az én vétkem,

Májusi karácsonyba,

Isten költeménye.

Csodálatos zenei betétet is hallhattunk: Luzzi: Ave Maria c. művét  Kristófi Ágnes énekművész adta elő,  Fóris Szilárd zongoraművész kísérte.

A következőkben ismét Juhász Judit méltatta Nagy Gáspárt, Pécsi Györgyi irodalomtörténészt idézve: „Nagy Gáspár az istenhívő ember etikájának akar megfelelni. A tízparancsolat betartását polgárként és költőként is kötelezőnek érzi, nem korlátozza azt az áhítat pillanataira. Az igazság megfogalmazásáért az Ég segítségére is szükség van, s azt az imazsámolyon lehet kiesdeni.”

Nagy Gáspár a mai magyar líra legkarakterisztikusabb költője. Líráját átszövik a szentírási motívumok, a haza szeretetének és féltésének érzését is Krisztus tanításával szembesíti – jellemzi őt Rónay László.

Görömbei András így ír költőnkről: „A hatalom kirúghatta állásából a költőt, megcsonkíthatta könyvét, folyóiratot is szétroncsolhatott reá hivatkozva, de szellemi érveket nem tudott felhozni ellene.”

 

Az est második részében először a Nagy Gáspár Alapítvány idei döntését Monostori Imre, József Attila-díjas irodalomtörténész, az alapítvány elnöke ismertette, majd Pécsi Györgyi, József Attila-díjas irodalomtörténész mutatta be röviden Tóth Lászlót.

Tóth László 1949. szeptember 26-án született Budapesten. 1954-1986 között Csehszlovákiában élt. Közben 1969-1975 között a Csallóköz, 1975-1981 között az Irodalmi Szemle újságírója, szerkesztője volt. 1983-1985 között a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. 1986-ban visszatért Magyarországra. 1992-1993 között a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője, valamint a Világszövetség szerkesztője volt. 1994-től az Iskolakultúra olvasószerkesztője. 1997-2000, majd 2002-2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője volt. 1990-ben Regio címmel kisebbségtudományi lapot, 1998-ban Ister néven könyvkiadót alapított, melyeknek ügyvezetője is. 2005-ben Pozsonyban telepedett le, majd 2008-ban Dunaszerdahelyre költözött.

A száraz adatokon túl néhány személyes gondolatot is megosztott a hallgatósággal Pécsi Györgyi. „Alkotói pályája igen változatos: eszmetörténeti és irodalomtörténeti írások, esszék, gyerekirodalom, folyóirat- és könyvkiadás, műfordítás, művelődéstörténet, színháztörténet stb. Tágabb értelemben véve a szlovákiai magyar irodalom mindenese és bolygó hollandija. Több országnak lett állampolgára, nemcsak azért, mert a határok átvándoroltak felette, hanem mert ő maga is vándorolt.”

 

Az est csúcspontjaként ezután Monostori Imre irodalomtörténész átadta a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat Tóth László József Attila-díjas költőnek, szerkesztőnek. A kitüntetett rövid felszólalásában, megköszönve a kitüntetést, Nagy Gáspárra emlékezett: „Gyakran látom őt fent a mennyben, amint ott ministrál Isten előtt.”

 

Az ünnepség zárásaként Mozart Exultate Jubilate – motettae – Alleluja c művét adta elő Kristófi Ágnes énekművész, akit Fóris Szilárd zongoraművész kísért.

 

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre: