Megfigyelések a madárörvényen – Két téli vendég
Idén, a vészterhes 2020 késő őszén, november 12-dikén pillantottam meg őket először. A Budakeszi madárösvény mögött, a régi tómedret szegélyező csalitos felett repültek. Szokásuk szerint laza csapatot alkottak a csapongva szálló madarak, s közben egymást szólongatva tartották a kapcsolatot egymással. Na, ha a fenyőrigók is megjöttek, akkor csakugyan lesz idén is rendes tél – gondoltam magamban, miközben azt figyeltem, hogy a madarak leszálltak az immár kopasz vadrózsa bokrokra és a messzire pirosló hecsedlit csipegették.
A fenyőrigó nálunk téli vendég. Észak-európai állományának jelentős része hazánkban vészeli át a hideg hónapokat, de csikorgóbb, fagyosabb teleken még tőlünk délebbre is elvonul. Tavasz közeledtével aztán újra felbukkannak, észak, vagyis rendes költőhelyük felé tartva.
https:// zordidok.blog.hu/2018/03/05/
Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt. Magányosan szinte sosem mutatkozik. Tavasszal és nyáron a legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokkal és csigákkal is táplálkozik.
Északi költőhelyein sokszor nagyon bizalmasan viselkedik, nem ritka, hogy éppen olyan városi rigóvá válik, mint nálunk élő, fekete rokona. Évente egyszer, legfeljebb kétszer költ. Fára épített fészkének helyét a tojó választja ki és ő is építi meg. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeket a tojó egymaga költ ki, de mindkét szülő eteti a fiókákat.
https:// zordidok.blog.hu/2018/03/05/
Még az 1910-es években is vita volt Magyarországon arról, hogy kell-e törvénnyel védeni a fenyőrigót, vagy sem. A madár ugyanis keresett, a téli hónapokban a piacon kapható eledelnek számított. Kegyetlen módon, lószőrből készült hurokkal fogták, amit a fagyos időben is bogyókkal rakott, így a madaraknak terített asztalt kínáló bokrokra helyeztek el, s ezekben a hurkokban fogódtak meg a keserves kínok közt elpusztuló madarak. És ehhez az emberi kártételhez még hozzá kell számítanunk a számtalan egyéb hasznos madarat, feketerigót, harkályt, amik ugyancsak a hurkokban lelték halálukat. De fogták a fenyőrigót a fagyöngy bogyójából főzött, sűrű ragaccsal bekent lépvesszővel és minden egyéb módon, ahogyan csak sikerült. Ma már ez tilos, hiszen a fenyőrigó védett, sem vadászni, sem elfogni, pláne megenni nem szabad.
Hasonlóképpen északról, a hosszú, zegernyés telek elől menekülve érkezik hozzánk az egyik legszínpompásabb madárvendégünk, a süvöltő. A Budakeszit övező erdőkben leginkább kisebb csapatokban láttam, nem gyakori, de évről-évre felbukkan. Négy-öt madár barangol együtt a kopasz ágakon, köztük általában egy hím, amelyet szénfekete fejéről és karmazsinpiros mellényéről könnyű megismerni. A tojó szerényebb, de szolidan elegáns tollruhát visel, alapszíne leginkább szürke, amit fekete foltok tarkítanak. A süvöltők méretes tollgombócként ülnek az ágakon, így testalkatuk alapján még távolról is könnyű megkülönböztetni őket az egyéb, hazai madártól.
https:// www.tiszatoelovilaga.hu/
A magyar tudomány jeles madarásza, Herman Ottó így írt róla 1914-ben: „A süvöltő nálunk nyáron át hegyi madár, késő őszkor pedig levonul az aljakba, a mikor a messze éjszak nálánál erősebb testű, hozzánk telelésre levonuló süvöltőkkel találkozik és velök együtt barangolja az erdőt, ligetet és a kertet, még a házak közvetlen közelében is. Mikor a fákat hófehér, a téli Nap hideg sugaraiban csillogó zúzmara lepi el s ez a remek szinezetű madár a vékony ágon megtelepedik, a legszebb és legkedvesebb téli képet látjuk és még ezt is megszépíti mélán hangzó hívogatása, a székelység szerint süvöltése, a melytől székely neve is ered. Ez a hang olyan, mint a somogyi hosszú furulya legszebb középhangja. Fogságba ejtve külországokon nótára tanítják, a melyben mesterré válik és ekkor ötven koronáig is megadják az árát.”
https:// www.tiszatoelovilaga.hu/
A süvöltő többnyire növényi táplálékot fogyaszt. „Az aljakban növényevő madár, mely nekiesik ifjú hajtásnak, rügynek, mindenféle bogyó magjának, mint a kányabangitáénak, az ostorményének stb.; de már dudvákra rá nem jár. Kemény teleken, mikor megszorul, nagyon rájár a gyümölcsfák rügyeire s ekkor kárt is okoz.” – írja róla Herman Ottó. Legnagyobb eséllyel a különféle kőrisfák környezetében figyelhetjük meg, ugyanis Magyarországon ez az egyik legkedveltebb tápláléka.
Európa és Ázsia fenyőöveiben szinte mindenhol fészkel, nálunk csak igen ritkán. A hazánkban költő párok is fenyőfákon fészkelnek. A fészket a tojó egyedül építi zuzmóból, mohából, gallyakból, gyökerekből, melyet állati szőrrel bélel ki. Évente két fészekaljat nevel, 5-6 tojásán is csak a tojó kotlik, míg a hím párja az etetéséről gondoskodik. A fiókákat mindkét szülő táplálja.
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája, 1914.; www.mme.hu.)