Makkosi búcsú

Spányi Antal megyés püspök a Fogolykivátó Búcsú keretében szentmisét tartott a makkosmáriai templomkertben, mely zsúfolásig megtelt a hívekkel. A püspök úr köszöntött mindenkit, aki ezen a mai szép napon felkerekedett, és felkereste Máriának ezt az ősi zarándokhelyét, hogy ? Mária életét szemlélve ? valamiféle eligazításban részesüljön, és Mária oltalma alatt rátaláljon a helyes irányra, mely elvezet bennünket arra az életre, amely után minden ember vágyódik: békében, szabadon, boldogan, a lelkiismeret szavának engedelmeskedve járhassuk életünk útját.

 

 

 

?Mária bűntelen volt, és megkapta a legnagyobb kiváltságot:  ő lett az Isten anyja. Így természetes, hogy ő boldog volt. Természetes, hogy őt úgy emlegetjük, hogy Boldogasszony. De az, hogy az Isten útjához ő mindig hűséges tudott maradni, ez számára sem volt erőfeszítés nélküli, magától értetődő könnyűséggel történő valami, hanem neki is meg kellett tapasztalnia mindazt, ami emberi életünkkel együtt jár: minden fájdalmat, csalódást; minden feszültséget, minden szorongást, minden fájdalmat. S az a titok, hogy mindezzel együtt, mindemellett tudott az Isten örömében, az Isten békéjében, az Isten jelenlétében, szeretetében, örömben és békében élni. Máriáról nem véletlenül mondjuk, hogy Boldogasszony, de azt sem, hogy ő a Fájdalmas Anya volt, hiszen egy anya számára a legnagyobb fájdalmat kellett elszenvednie: gyermeke elvesztését. A fájdalmak közt is Boldogasszonyként nézhetünk rá. ?Legyen nekem a Te akaratod szerint ? mondta ?, mert amit Isten megengedett, az biztosan a javamra fog válni.? Máriában mindent elfogadó készség volt Isten felé: ?Legyen áldott az Isten szent neve.?

 

 

A mi boldogságunknak sincs semmi köze ahhoz, hogy mit birtoklunk (azt is csak ennek a földi időszaknak a hátralévő részére). Sok ember hagyja, hogy manipulálják őt a különböző hatalmak, amelyek azon mesterkednek, hogy embert emberrel szembe állítsanak, és azt mondják, hogy az a bajunk, hogy a hatalom ezeknek a kezébe van. Így hogy lehetne boldogságban élnünk? Mintha bármiféle hatalom tudná a szívünk érzését, tudná az életünk célját meghatározni. De mégis, sokszor ostoba módon hagyjuk, hogy elmondott, suttogó propagandákon keresztül az emberek szívébe békétlenséget, elégedetlenséget, gyanakvást ültessenek. És kezdjen az ember a másikra gyanakvón, sanda szemmel nézni, ahelyett, hogy meglátná a másikban a testvért. Meglátná a másikban az Isten gyermekét.  Sikerüljön mindnyájunknak úgy szemlélnünk a Boldogságos Szűz Máriát, hogy ne csak vágyakozzunk a szent élet után, hanem kövessük, és tetteinkből, szavainkból, érzéseinkből, döntéseinkből kitűnjék, hogy életünk Istennek szentelt. ?Legyen meg az Isten akarata.?
Mária mint égi anyánk segít bennünket, hogy ez ne csak vágy, hanem megtalált igazság legyen életünkben. Ámen.?

A makkosmáriai búcsújáróhely rövid története:

1731-ben egy legény a budakeszi határszéli szőlőkbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent neki a szenvedő Krisztus arca. A fiú később súlyos beteg lett, melyből csodába illő módon felépült. A csoda hatására a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló festményt vásárolt és az említett tölgyfára akasztotta. Hamarosan zarándokok kezdték látogatni a helyet. A trinitárius szerzetesrend templomot és egy kis kolostort épített ide. A rend a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról kapta nevét, mely a török harcok idején fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Az önfeláldozó rend körülbelül 9000 tagja vállalta a fogságot önként, és cseréltette ki saját magát egy-egy hadifogolyért.

 

 

 

A templomszentelés alkalmával a tölgyfa törzsét a képpel együtt a templom belsejében helyezték el. Amikor II. József a rendet feloszlatta, és a templomot bezáratta, a világiak kezére kerülve rommá lett. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték, és ott őrizték meg az utókor számára.

Miller József, budakeszi plébános vásárolta vissza az ingatlant az egyház számára, a hívek javára, és szervita atyák építették meg a jelenlegi templomot, ahova újra visszakerülhetett a fatörzs és a kegykép. Később a templom P. Tamás János jezsuita atya gondozásába került, jelenleg a Domonkos-rend működteti.

A közel 300 éves kegyhelyen ma is a Fogolykiváltó Szűzanyához imádkozunk. A mai világ aktuális ?foglyai?: a kábítószeresek, az alkoholisták, a testiség, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjai. Az ő megszabadulásukért is imádkozunk.

 

Balczó Kornélia

Tekintsék meg a Buda Környéki Televízió felvételét:

Fotógaléria

Megosztom a cikket