?Szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon?

Az Erkel Ferenc Művelődési Központban tekinthették meg a 16 éves Lackfi Margit kiállítását. A dolog egyik érdekessége, hogy a megnyitó beszédet az édesapa, a József Attila-díjas Lackfi János költő mondta el.

 

Martus Éva, a Zik-Zak Műhely vezetője, Margit tanára méltatta a fiatal művésznő érdemeit: ?Tizenhat éves kora ellenére érződik rajta átlagon felüli gondolkodása, asszociációra érzékeny természete, kimagasló rajztehetsége. Gusztusosan kidolgozott munkái mélyről jövő tartalommal bírnak, mintegy azonosulnak alkotójukkal. Nem felszínes ember, munkáin el kell gondolkodni.?

Mivel Margit sokoldalú tehetség, egyelőre hobbinak tekinti képzőművészeti munkásságát.

A hangulatos bevezető után a büszke költő-édesapa mondta el nem mindennapi gondolatait. Már az ajánló-megnyitó címe sem volt egyszerű: Szókratész börtönben ül, de Szókratész szabad. Lackfi János mélyen szántó, ironikus, ízig-vérig mai nyelven elmondott beszéde megpróbált nem elfogult szülőként szólni, hanem ?hűvös elemző? maradni. Először a szürreális szó jelentésváltozásain elmélkedett, hiszen a laikus néző hamar ráragasztja ezekre az alkotásokra a szürreális jelzőt.

Lackfi Margit műveiben a képek alkotta valóság négy kulcsfogalom köré csoportosul. Az első az evolúció, ahol az irány nem mindig egyértelmű: növényi, rovartani és emberi olvad egymásba, de jó példa erre a bús, bálna tekintetű férfi alakja.

A második kulcsfogalom az egyensúly keresése, amelyet jól példáznak a súlytalanságban lebegő madárlények vagy a hajmeresztő artistacsoport. A macskás-lovas rajz bemutatja, hogy a világ emberileg bejárható. Az összenőtt lények kiegészítik egymást, közösséget hoznak létre. A különös küklopsz hölgy szintén az egyensúlyt vizsgálja, mint ahogy a pisai ferde toronyba oszlopként beépült figurák. Az örök kérdés: képesek vagyunk-e megtalálni saját lényünk központját, súlypontját, helyünket a különböző közösségekben?

A harmadik motívum a szörnyszerűség, ami nagyjából azt jelenti, hogy mindentől távol van, ami szép. A különböző figurák deformáltak, aránytalanul nagyok vagy éppen kicsire összezsugorodattak, sziámi ikrekként összenőttek. Mégis nem a provokatív torzot keresi, hanem egyfajta szépen-csúnyán túli ős-ábrázatot.

Végül ejtsünk néhány szót a tudatlátásról. Lackfi Margit képzettársításai az alkotó, mindannyiunk fejében fogalmazódnak meg. Ezek tudatfényképek sorozata, csak győzzük felfogni értelmüket.

Mindez jó hír: Szókratész szabad, hiába van börtönben, hiszen tudata, képzelete, önmegfigyelése által végtelen, soha ki nem ismerhető tereket járhat be, és járhatunk be mindannyian.

 

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió által készített összeállítás megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket