Itt a Mikulás!
Régvolt krónikák úgy tartják, hogy 270. körül a kis-ázsiai Patara városában született egy Miklós nevű gyermek, aki felnőtt korában a Lycia római provinciában levő Myra városának – ma: Demre, Törökország- püspöke lett.
Jósága messze földön híressé tette, gazdag szüleitől örökölt vagyonát ugyanis gyermekeknek, szegényeknek, rászorulóknak osztotta szét.
A Legenda aurea néven ismert, a 13. század végén összeállított gyűjtemény szerint egy myrai apának három lánya volt, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni és ez nagy kiszolgáltatottsággal fenyegetett akkoriban. Miklós püspök az éj leple alatt háromszor is arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába.
Egyes változatok szerint az egyik alkalommal a kinti hideg miatt az ablak zárva volt, Miklós püspök ezért felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. Az egyik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá, a kendőbe tett arany így a harisnyába hullott.
Más alkalommal Miklós Jeruzsálembe indult zarándoklatra, de útközben a tengeren vihar kerekedett és a szomszédos hajónak elszabadult az orrvitorlája. A matrózok közül kettőt a hullámok a vízbe sodortak, Miklós a vízbe vetette magát és kimentette a fuldoklókat.
Hogy a későbbi sok-sok dicsőség közül néhányat említsek: Miklós a gyermekek, az eladósorba került leányok, a tanítók, a tengeri viharok részeseinek. az igazságtalanul elítéltek valamint Oroszországnak is védőszentje lett.
A gyermekeket megajándékozó Szent Miklós püspök magyarországi Mikulás neve a 19. században szláv közvetítéssel (csehül: Svatý Mikuláš, szlovákul: Sveti Miklavž) honosult meg, az ajándékozás szokása e napon pedig osztrák-német példa nyomán alakult ki.
A kereszténységet megelőző időkben a téli napforduló tájékán a vikingek és más skandináv népek megajándékozták egymást, ilyenkor Odin főisten ajándékokkal megrakott szekerén átrobogott Észak éjszakai égboltján.
Szó mi szó, vannak hasonlóságok.
+++
„Amikor télen hullani kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág.
Csak egy arasz neki a nagy világ.
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Hátán egy zsák. Vaj’ mivel van teli?
Miben a gyermek örömét leli.
Mogyoró, dió, az ég tudja, még
Hogy mennyi mindenféle nyaladék.
A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.
És mégis, mégis –mely csodás talány
Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,
Míg a jó apó nem járja körül
Szép rendiben egész föld kerekét,
S nem látta annak minden gyerekét.
Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs,
És nyíl az ablak lassan s megjelen
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme – mely kedves dolog!
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ott „felejt”
Egy – két mogyorót a földön elejt.
S a koppanásra itt –ott egy gyerek
Megmozdul, aztán tovább szendereg.
Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!
Emlékeddel lelkem most is tele.
Hajam, szakállam –fehér, mint a hó,
Öreg vagyok, mint Mikulás apó,
De ezen kedves, szép éjjelen,
Amikor a jó öreg megjelent:
Úgy érzem, újra gyermek lettem én,
Mikulásváró kicsi kis legény!”
(Benedek Elek: Mikulás apó)
+++
„A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.”
(Devecsery László: Jön a Mikulás)
+++
„Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél.
Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll, s elidőz
egy-egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét,
amelyben gyereknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó vagy rossz gyerek?
Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor…
S már továbbmegy – szél és felhő
nem érheti már utol.”
(Zelk Zoltán: Mikulás)