Időben és rendben? Varázslat Budakeszin

A mai kor embere örökös zaklatottságban és hajszoltságban él. A felgyorsult idő űzötté teszi, és egy nagyon fontos dolog marad ki életéből: az odafigyelés, a belső csend, a meghallgatás, ahol valaki megszólalhat, és üzenete eljut a másik ember lelkéig. Napjainkban ritkák az ilyen pillanatok, de Budakeszin, október első hetében alig tudtunk válogatni: melyiket hallgassam, melyik szól hozzám?

 

 

Hozzánk, a befogadókhoz szólt mindegyik.

 

Szent Mihály napján újra szólt az orgona Budakeszi katolikus templomában. Fassang László előadásában gyönyörködhettünk zeneszeretők, azok, akiknek lelkéhez szólt Bach, H?ndel, Mozart, Schumann és a többi muzsika az előadóművész játékában.

 

?Igen a vers könnyűbb álmot ígér / talán egy szép gyermekkort idéz / talán szerelmes időket hoz fel / talán ünnepek hangulatára figyelsz / talán egyszerűen a vers maga kell?.  Darvas Ferenc sorait vallom a magaménak is. Szeretem a verseket, Kosztolányi Körúti hajnalától, Ady kesergő bús magyarjától, József Attila lánglelkű proletárjaitól, a kortárs költők verseitől, Lackfy János Vakablakától Varró Dániel e-mailjéig mind a mai napig.

Szeretem az irodalmat, a szép és tiszta emberi szót, Jókait, Fekete Istvánt, Németh Lászlót és a többieket, a szavak mestereit, a lélektől lélekig szóló üzeneteket.

 

Október 1-jén, hétfőn az Országos Könyvtári Napok keretében  a Budakeszi Városi Könyvtárban ?A fény megérkezik? címmel Kisteleki Zoltán előadóművész Nagy Gáspárra emlékező pódiumműsorát tekinthettük meg. A ?valahonnan valahová utazó örök sugár? az irodalom, a versek szentélyévé varázsolta a könyvtár falait, valóban fényt gyújtott e zord idők vándorainak szívében.

 

 

 

 

 

Október 3-án, szerdán Belső Nóra pszichiáter erősítette meg a hallgatóságot, a Társas időskor és a generációk kapcsolata címmel tartott előadásán, hogy ?az élet könnyebb, mint gondolnánk: csak annyi kell, hogy elfogadjuk a lehetetlent, meglegyünk anélkül, ami nélkül nem lehet meglenni, és elviseljük az elviselhetetlent?. Első pillanatra ellentmondásosnak tűnik, ám akinek nemcsak füle, de lelke is van, aki nemcsak hallgatni, de meghallgatni is képes, megérti a sorok igazát, lényegét, ezt az egyszerű életfilozófiát.

 

 

 

 

Október 4-én, csütörtökön Albert Zsuzsa volt a könyvtár vendége. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett író, költő, szerkesztővel Liptay Katalin, a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője beszélgetett. Ebben a nagy zűr- és hangzavarban ? ami a világ ? Albert Zsuzsa halk méltósággal világította meg az utakat. És biztatásul versben üzente: ?Ha már minden út lezárva/ A fölfelé vezető út nyitva áll.?

 

 

 

 

Október 5-én, pénteken Tornai József a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével 2012-ben kitüntetett költő, író, műfordító ?A semmi ellen? c. kötetéről és alkotói életútjáról fia, Tornai Szabolcs filozófus beszélgetett ? a fiú az apával.

Mi a költészet? Lázadás és háborúság minden ellen, ami embertelen ? vallotta a 85 éves korát meghazudtoló költő, aki a pesszimista és az optimista embert is gyávának tartja. Ő az adott helyzetben, az adott pillanatnak megfelelően a cselekvő embert tartja tiszteletreméltónak. Korokat átívelő verseiből felolvasva úgy hallgattuk gyöngybe fűzött szavait, mintha egy nagy tűz körül, egy ősi, törzsi ünnepet ültünk volna.

 

Hallgatva a szép magyar szó varázslatait, ismét megerősödtem abban a tudatban, hogy az olvasás azonnali élvezet és hosszú távon maradandó élmény, tele izgalommal és a fantáziavilág ígéretével. A könyv örömforrás. Az olvasás nagy, ezerszínű álmodás. Az olvasás a boldogságra nyíló ajtó kulcsa, gyógyszer ? megnyugtatja a lelket, ha az beteg, vagy háborog. Az olvasás csokoládé, mert jó érzéseket kelt. Az olvasás tudás, mert olyan ismereteket hordoz, ami az önismerethez, a sikerhez és az életben maradáshoz elengedhetetlen.

 

 

Október hatodikán ? az aradi vértanukra való emlékezésen túl ? a képzőművészet egyik részével, Moritz Lívia, Svédországban élő magyar festőművésszel és a képei által született költemények szerzőjével, N. Szilágyi Nórával ismerkedhettek meg Budakeszi érdeklődő polgárai. Színek, fények, sohasem látott tájak, versek, muzsika, minden együtt volt. A rangos eseménynek a Varga Vilmos Alapítvány Galériája és a festő, Varga Vilmos adott otthont. A díszvendégek (írók, költők, történészek, festőművészek) és a festmények befogadására nyitott vendégek nem mindennapi látványban gyönyörködhettek.  ?Jó, hogy a művészet nem múlik el, minden alkotás egy gyermek, a művész pedig a történelem? ? hangzott el a megnyitón. Csak a házigazda szerénységén múlott, hogy a vendégek előtt nem került szóba Varga Vilmos nem szokványos, kézzel készült és nyomott borítójú önéletrajzi könyve, melyet nemcsak szokatlan és különleges hangvétele, de a szemnek is gyönyörködtető rajzai tesznek még értékesebbé.

 

***

?És látá az Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó.? Mert a csend és a rend jó. Még akkor is, ha a körülöttünk lévő világ mást ordít, mást dübörög. Amikor a nagy mestert, J. S. Bachot tanítványai ámulattal kérdezték: hogyan lehetséges ilyen káprázatosan orgonálni, a mester azt felelte: ?Csak az adott hangot az adott időben kell leütni?? Időben és rendben.

Időben és rendben, 2012. szép őszi hónapjában muzsikát, verseket, irodalmat, képzőművészeti szépségeket zárhattunk a szívünkbe, feltöltődhettünk az elkövetkező hideg napokra.

Köszönet érte a szervezőknek, az előadóknak és a befogadóknak is! Gazdag hét van mögöttünk.

 

Budakeszi 2012. október havában

 

Várady Judit

 

Fotók: Béres János, Szőts Dávid és Szőts László